Ferenc József császár „földje”

„Tengerre, magyar!” – hangzott el egykor Kossuth Lajos híres mondásainak egyike, melyet tettek követtek. Bár Magyarország és a szomszédos Ausztria, majd a két állam duális egyesítésével létrejött Osztrák-Magyar Monarchia rendelkezett flottával, mégsem vált soha tengeri nagyhatalommá. A flotta hajói és legénysége – magyarokkal soraiban – azonban minden elismerést megérdemelnek, hiszen nemcsak a tenger hadszínterein, hanem a földrajztudomány területén történt expedíciókkal és felfedezésekkel is bizonyították rátermettségüket. Ezen expedíciók egyik legjelentősebbike az északi sarkkörhöz közeli szigetcsoport, a Ferenc József-föld felfedezése volt, melynek egyedüli magyarként tagja volt egy Váriban született orvos, dr. Kepes Gyula is.

Származása, orvosi tanulmányai

Az expedíció leendő orvosa 1847. december 7-én született az akkori Bereg megyei Váriban. A gyermekkorára vonatkozó adatok hiányosak. Váriról lévén szó, megkérdeztük a KMKSZ helyi alapszervezetének elnökét, Berki Károly történészt, aki elmondta: „Kepes Gyula a település talán legmesszebb eljutott híressége, de helyben sajnos nem maradtak vele kapcsolatos írásos és tárgyi emlékek. Ugyanis az 1944-ben megjelenő és berendezkedő szovjethatalom minden 1914 előttről származó egyházi anyakönyvi kivonatot elvitt, és emléktábla sem hirdeti emlékét. Ezt idővel pótolni lehetne, ha hitelt érdemlő információkhoz jutnánk.”

Annyit mindenesetre tudni lehet, hogy Kepes Gyula édesapja módos földbirtokos volt, ami lehetővé tette, hogy Ungváron, majd Budapesten taníttassa fiát. Az ifjút már igen fiatalon érdekelni kezdte az orvostudomány és a gyógyítás, beiratkozott hát a bécsi egyetem orvosi karára. 1870. augusztus 3-án, tanulmányainak befejeztével avatták orvosdoktorrá, majd a fővárosban, Bécsben vállalt munkát. A Rudolf-kórházban olyan specialisták mellett dolgozott, mint Drasche és Weinle professzorok. Így jött el 1872 tavasza, amikor is a fővárost bejárta egy szerveződő északi-sarki expedíció híre.

A szerveződő expedíció

Az északi sarkvidék kutatása a XIX. század közepétől gyorsult fel. A felfedező utazások lelkes szervezője, August Petermann német térképész az osztrákokat is biztatta a Sarkvidék kutatására. A szerveződő expedíció kettős célt tűzött ki maga elé: felfedezni a feltételezett nyílt sarki tengert, valamint az ún. északkeleti átjárót, melyen keresztül Eurázsia északi partja mentén az Atlanti-óceánról a Bering szoroson keresztül a Csendes-óceánra szerettek volna eljutni.

A németországi Bremerhavenben a Teklenborg&Beurmann céggel egy erős falú, 220 tonnás, akkoriban jégtörőnek számító hajót építtettek, melyet a vitorlázaton kívül egy 75 kW-os gőzgéppel is elláttak. A hajót a híres osztrák tengernagyról, Wilhelm Tegetthoffról nevezték el.

A hajó parancsnokává – egyben az expedíció vezetőjévé – Karl Weyprecht kapitányt nevezték ki. Helyettese – az expedíció tudományos vezetője – Julius Payer főhadnagy lett, aki az Új-Germánia fedélzetén már részt vett a németek sarki utazásán, így megfelelő tapasztalatokkal rendelkezett a poláris körülményeket illetően.

Minden expedíciónál elengedhetetlenül fontos szerep jut az orvosnak vagy az egészségügyi tisztnek, hiszen a siker múlhat az emberek egészségén, erőnlétén. A Tegetthoff orvosi posztjára megfelelő kondícióban és életkorban lévő, ugyanakkor tehetséges, pszichikailag is fölkészült orvost kerestek. Drasche professzor alárendeltjét, Kepes Gyulát ajánlotta erre a posztra, aki azt elfogadta. A legénységből ő volt az egyetlen magyar.

Kepes Gyula feladata volt az expedíció élelmiszerkészletének összeállítása is. Nagy mennyiségben vittek a hajón az emberi test számára energiát adó húskonzervet, kakaót, rizst, szárított tésztaneműt, valamint a skorbutot megelőzendő tartósított hordós káposztát, koncentrált citromlét, illetve Tokaji Aszút vásároltak.

Az expedíció 1872. június 13-án indult, amikor a Tegetthoff kifutott Bréma kikötőjéből. Norvégiát július 14-én elhagyva folytatták útjukat Novaja Zemlja felé, ahol az é. sz. 74 1/2°-ánál jégre bukkantak.

A jég rabságában

Senki nem gondolta volna, hogy éppen augusztus 21-én, nyáron kerülnek jégtorlaszba, melybe a Tegetthoff belefagyott. Az eredeti terv ezzel meghiúsult, hiszen nyílt vízzel számoltak. A jégtáblákkal észak felé, egészen a 80. szélességi fokig sodródtak. Októberben a helyzet súlyosbodott: az egymásra tornyosuló jégtáblák már nemcsak a hajó fölé emelkedtek, hanem alá is benyomultak, mely így bal oldalára fordult. A jég fenyegetése egészen február végéig tartott. A helyzetet tovább nehezítette az állandó sötétség: a nap október 19-én ment le és legközelebb csak február 16-án kelt fel újra.

Felfedezések

A hajó egyre keletebbre, majd északnyugat felé sodródott a jégtáblákkal. 1873. augusztus 30-án a hajótól északnyugatra szárazföldet pillantottak meg, ám a hamarosan bekövetkező sarki tél meggátolta, hogy az expedíció meghódítsa az ismeretlen földet. Októberben jutottak el a szárazföld közelébe, itt töltötték a második sarki telet, megünnepelték a karácsonyt is. Dr. Kepes Gyula erről a következőket jegyezte fel: „Ama néhány boldog emlékű perc között, melyeket a magas észak tájain tett hosszú és fáradságteljes utazásunk alatt a végzet számunkra engedett, a karácsony ünnepe áll első helyen. A fagyasztó légkörben megmerevült tagjaink ismét fölengedtek az ünnepi öröm melegénél, s bárha el voltunk zárva az egész világtól s arra, hogy valóban szorongatott helyzetünkből egyhamar kiszabadulhassunk, még csak kilátásunk sem volt, az egész kis család mégis a legzavartalanabb boldogságban úszott.”

1874. március 10-én a legénység egy része Payer főhadnagy vezetésével partra szállt.

Sokszor életveszélyes helyzetbe kerülve, észak felé haladva lassanként felfedezték, hogy a szárazföld a Spitzbergákkal azonos méretű szigetcsoport lehet, melyet észak-déli irányban egy tengerszoros választ ketté. A szorost Ausztria-szorosnak, a keleti főszigetet Wilczek-földnek, a nyugati vidéket Zichy-földnek nevezték el, a szigetegyüttest pedig Ferenc József-földnek. Payerék egy nagyobb szigetre jutottak el, amelyet Rudolf trónörökös-szigetnek neveztek el. A szigetcsoport északi részét elérve megpillantották a Ferenc József-földet északról határoló tengert: a Jeges-tengert. A Ferenc József-földnek a legészakibb részét Petermannról, a legtávolabbi hegyfokot Bécs városáról nevezték el. A Wilczek-föld legészakibb fokát Pest-foknak nevezték el, de lévén, hogy később Buda és Pest összeolvadásával megalakult Budapest, az expedíció hazatérése után a felfedezett területet átnevezték Budapest-foknak. Hegyfokot neveztek még el az akkori polgármesterről, Ráth Károlyról is. Az expedíció sikerének emlékeként palackba zárt rövid jelentést hagytak hátra, amelyet egy sziklarepedésbe helyeztek el (A dokumentumot 1921-ben norvég tengerészek találták meg és juttatták el Bécsbe).

Payerék április 12-én fordultak vissza, a Tegetthoffot április 21-én érték el. Május elején még egy kisebb utazást tettek északnyugat felé egy magas hegyre, amelyről messzire áttekinthették a szigetcsoport nyugati vidékét. További területeket fedeztek fel: a Fiume-fokot, a Simonyi-gleccsert és a Deák-szigetet.

Hazatérés

A legénységnek embertelen körülményeket kellett kibírnia. Naponta átlagosan a hőmérséklet mínusz 50 fok volt. Az élelmiszer így csonttá fagyott. A kenyeret fűrésszel, a vajat és a zsírt vésővel és baltával kellett feldarabolni főzés vagy fogyasztás céljából. Telente a hőmérő higanyszála hetekig meg volt fagyva. Az élelem tekintélyes részét jegesmedvék és fókák elejtésével szerezték. A tisztálkodás, borotválkozás szóba sem jöhetett. A nehéz körülmények ellenére a legénység meteorológiai méréseket végzett, vizsgálta a jégmezők mozgását. Az expedíció második évében már többen betegeskedtek. Otto Krisch hajógépész tüdőbajban halt meg. Társai a Wilczek-földön temették el. Temetése után a hajóról lehordták a felszereléseket, élelmiszereket és azokat 2 szánra rakva, 1874. május 20-án megindultak dél felé, három csónakjukat is magukkal cipelve. Három hónapos gyaloglás után augusztus 13-ára elérték a jégmező szélét, ahonnan már látták Novaja Zemlja északi havas hegyeit.

Csónakra szálltak és a Novaja Zemlja sziget északi része felé eveztek. Abban bíztak, hogy a közelben esetleg norvég vagy orosz halászhajókra bukkantak, amik megmentik az expedíciót. Augusztus 24-én egy orosz bálnavadászhajót fedeztek fel, amely felvette az expedíció tagjait és a norvégiai Vardobe vitte őket. A felfedezőút 812 napig tartott. A kis halászfaluból néhány óra alatt telegráffal értesítették Bécset és Budapestet szerencsés megmenekülésükről és fölfedezésük sikeréről. Bécsbe vonattal érkeztek meg, ahol már a pályaudvaron ünnepi fogadtatásban részesítették az expedíció tagjait, szeptember 25-én pedig estélyt rendeztek a hős felfedezők tiszteletére.

Kepes Gyulát hazatérése után törzsorvossá léptették elő, a Vaskoronarend III. fokozatával tüntették ki, több város díszpolgárává, tudományos egyesület tiszteletbeli tagjává választották. 1882-ben másodosztályú, 1895-ben pedig első osztályú honvéd-főtörzsorvossá nevezték ki. Különböző helyőrségeknél szolgált, majd 1904-ben megbízták a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályának vezetésével. 1924. október 26-án halt meg Budapesten. Sírja a Budapesten a Farkasréti temetőben található.

Az újonnan felfedezett földek további sorsa

Noha a Monarchia fedezte fel a Ferenc József-földet, soha semmiféle követelést nem nyújtott be a lakatlan, megközelíthetetlen és jéggel borított területre, melyre így a világháborút követően két ország formált igényt: a frissen megalakult Szovjetunió és Norvégia. 1926-ban Moszkva közölte a világgal, hogy a Ferenc József-föld az ő birtoka. Norvégia erre válaszul tiltakozott, és két hajót indított útnak a jégszigetek felé, hogy a szovjetek előtt birtokába vegye. A Torsnes és a Hvalrossen azonban a jég fogságába került, így megelőzhette őket a Georgij Szedov jégtörőhajó, s ki is tűzték a szovjet lobogót a szigetekre.

1932-ben a Ferenc József-földet Moszkva hivatalosan is annektálta. A szigetek gyakorlatilag szinte lakatlanok. Eurázsiának ugyanakkor ez az Északi-sarkhoz legközelebb eső pontja, így komoly katonai-politikai jelentősége van. A szovjet időszakban le is volt zárva a terület, mivel számos hadgyakorlatot hajtottak végre errefelé, s csak 1991-re nyílhatott meg újra. Manapság pedig épp a Ferenc József-földtől számítja Oroszország azt a kétszáz tengeri mérföldet, ameddig elér befolyása az Arktisz területén.

A területre ellátogatott dr. Kepes Gyula leszármazottja, Kepes András műsorvezető is, aki felmenője emlékét követve Frei Tamással és Fábry Sándorral együtt látogatást tett a Ferenc József-földön.

Fischer Zsolt

Kárpátalja