Gazdasarok: Az intenzív zöldségtermesztés alapjairól II.

Ha valaki zöldségtermesztésre adja a fejét, netán fóliaházat épít néhány tucat négyzetmétert meghaladó alapterületen, feltételezhetően nemcsak a család asztalára akar jó minőségű élelmiszert biztosítani, hanem jövedelemszerzés céljából teszi ezt. Amennyiben viszont így van, a termelő jól teszi, ha számba veszi a lehetőségeit, mielőtt belevágna a termelésbe – figyelmeztet Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodó, szaktanácsadó.
A szakembert összeállításunk első részében az intenzív zöldségtermesztés alapjait képező szakmai-gazdasági megfontolásokról kérdeztük, ezúttal pedig a hajtató létesítmények tervezéséhez és kialakításához, a termesztendő zöldségfélék megválasztásához szolgál néhány figyelembe veendő szemponttal és megfontolandó jó tanáccsal.

– Miből induljunk ki a termesztő létesítmény megtervezésekor?

– A termesztett növény igényei, a háztáji területe, a ráfordítható pénzösszeg nagysága egyaránt meghatározza a fóliasátor méreteit. Például az „újkrumpli”, hónapos retek, újhagyma, későbbi növényként pedig pld. a fűszerpaprika termesztésére megfelel a 7 x 30 m alapterületű kislégterű sátor viszonylag olcsó egycolos acélcsőből kivitelezve, amelyekből akárhányat elhelyezhetünk egymás mellé. Az alacsony növényállomány és a fólia rövidsége folytán az ilyen létesítmény jól szellőzik, az öntözés megoldható locsolócsővel vagy felső mikroszóró-fejekkel. Ha van elegendő pénzünk és kellő nagyságú területünk, akkor építsünk nagy légterű sátrat. Számszerűen ez azt jelenti, hogy egy m2 alapterületre legalább három m3 légoszlop jusson. Építményünk tartóssága érdekében a fóliasátor alakja közelítsen a félkörhöz, mert a szél toló-emelő hatásának ez a forma áll ellen leginkább, ráadásul az ívelt vázon egyenletesen feszül a fóliapalást, ami az anyagtartósság miatt fontos, hiszen elsősorban az éleken, sarkokon kopik ki, ég el.

A legelterjedtebb méret a „péterfalvi típus”, a 10 x 40 méteres fóliaház, amelyre standard, 16 m szélességű, 45 m hosszúságú, 0,15 mm vastagságú fólia való. Jellemzője a 4,5–4,3 méteres gerincmagasság, hogy a fejlett növényállomány felett is legalább egy méter légréteg legyen, miáltal a létesítmény jól átszellőzik és a hőmérsékletingadozás is viszonylag alacsony, s így a nyári kánikulában sem „aprósodik” el a termés. Egy ilyen létesítmény lehet tetszőleges hosszúságú, ha 30 méterenként pillangóablakos szellőzőket építünk be. Ennél a típusnál az egy m2-re eső költséghányad a legalacsonyabb a többi sátorféleséghez viszonyítva. Szükség (lehetőség) szerint a sátor kiegészíthető belső fóliaborítással is, amely sokat javít a létesítmény hőháztartásán.

– Mire van még szüksége a termesztőnek a fóliasátorhoz?

– Az alapfelszereltséghez tartozik a csepegtető öntözés kiépítése feketefóliás talajtakarással. A klíma melegedése és a talajtakaró fóliák kiterjedt használata miatt kánikulában árnyékolással, párásítók, mikro-öntözőfejek telepítésével védekezni kell a légköri aszály ellen is. Ahogy mondani szokták: tavasszal fűteni, nyáron hűteni!

Az egy m2-re eső terméshányadot a tenyészidő meghosszabbításával, a létesítmény fűtésével lehet növelni. A legköltséghatékonyabb fűtési mód napjainkban a vegetációs fűtés, amikor 60-70oC-os vizet keringtetünk műanyag csövekben a növénysorok mentén. Lehetőség szerint ezt ki lehet egészíteni légtérfűtéssel, dupla fóliaborítással, energiaernyővel. A vegetációs fűtés telepítésének költsége nagyságrendileg megegyezik a fóliaház építésének költségeivel – az elérhető nyereséget viszont évente kb. 50%-kal növeli. Mindenképpen megéri tehát a koraiságra ráállni.

– Mekkora fóliasátor mellett éri meg a termelés egy átlagos kárpátaljai gazdának, azaz milyen alapterületű hajtató létesítmény képes eltartani egy családot?

– A család eltartása szempontjából valóban fontos a birtokméret. Statisztikákból ismert, hogy Hollandiában egy család megélhetését – holland szinten – 5 ha üvegház biztosítja. Magyarországon legalább 5000 m2 alapterületű fóliás létesítmény szükséges ugyanehhez. Kárpátalján 1000 m2-rel számoltunk korábban, de 2009-ben kb. 1500 m2-re nőtt az a terület, amely az ukrán valóságnak megfelelő életszínvonalat bíztosít egy családnak és ez a szám tovább nő! Véleményem szerint az életképes birtokméret elérése érdekében azt kell tennünk, amit Alsókaraszló (Zariccsa) környékén máris tapasztalhatunk – ki kell telepíteni a fóliasátras termesztést a háztájiból a mezőre.

– Miként döntsük el, mit érdemes termesztenünk?

– A termesztendő növényfaj és a fajták, hibridek kiválasztásánál leginkább a termesztői hagyomány az irányadó. Az a család, amely elsajátította egy növény (káposzta, paradicsom stb.) termesztésének csínját-bínját, nagyobb sikerrel termeszti a megszokott fajt, mint más növényeket, ráadásul több év átlagát összevetve a fő növényként termesztett uborka, paradicsom stb. éves szinten hasonló nagyságrendű bevételt biztosít. A fajta megválasztásánál mindenképpen figyelembe kell venni a piaci igényeket. Az uborkánál például, ha a nagybanin árusítunk, a vevők a szemölcsös uborkához jobban nyúlnak, esetleg némi felárral honorálják ezt a fajtát, ami nem utolsó szempont túlkínálat esetén.

Egy ideig rendszerint jól működik az a termelői stratégia, amely a „piaci réseket” célozza meg, vagyis olyan alakú, színű stb. zöldségek előállítását célozza meg, amelyekből hiány mutatkozik. Idővel más termelők is ráállnak az újszerű termék előállítására és ezután már nem értékesíthető felárral. Hasznos taktika a „követő magatartás”: a gazda átveszi és hasznosítja a kidolgozot termesztési fogásokat, bejáratott fajtákat és így nem követi el azokat a hibákat, amelyeket egy új technológiai fogás kidolgozása során óhatatlanul elkövetnek az „úttörők”.