Gondolatok a mentálhigiéné fogalma körül

Rohanó világban élünk. Senkinek nincs ideje senkire és semmire. A gyereknek a szüleikre, a szülőknek a gyerekekre, a barátoknak egymásra. Eljárunk egymás mellett anélkül, hogy egy kis időt is szánnánk a másikra, hogy meghallgassuk annak gondjait vagy örömeit. Sietünk a munkába, a hivatalba, keressük annak lehetőségét, hogy jobban éljünk. Egy idő után pedig észre sem vesszük, és már nem is lesz fontos az, hogy beszélgessünk, hogy megosszuk egymással az életünk fontosabb eseményeit. Magunkra maradunk. És lassan belefásulunk az életbe. Monotonná válnak a mindennapok, egyhangúvá válik a szeretteinkkel eltöltött idő, csak azt vesszük észre, hogy valami nagyon elromlott, de nem tudjuk pontosan, hogy mi az. Nehéz felismerni azt, hogy valójában a lelkünk az, ami belefárad ebbe a nagy rohanásba, az ide-oda szaladgálásba. Amikor már nincs kedvünk ahhoz, hogy elmenjünk sétálni csak úgy, hogy leüljünk egy kávé mellett a házastársunkkal vagy a barátunkkal csak azért, mert jó vele beszélgetni. Lelkileg megterheltté válunk, ami aztán magával hozza azt, hogy a testünk is megbetegszik. Keressük a baj forrását, ami valójában a lelkünkben van.

Ezt hivatott orvosolni a mentálhigiéné, ami erre mifelénk, még sokak számára ismeretlen fogalom. Amikor két évvel ezelőtt jelentkeztem a képzésre, jómagam sem voltam teljesen tisztában azzal, hogy mit is takar. Visszanézve a képzésre, elmondhatom, hogy nagyon jó döntést hoztam, amikor elkezdtem tanulni és foglalkozni a lelki egészségvédelemmel. Egy külön világba csöppentem bele, ami különös és új dolgokkal ismertetett meg. Az előadások, a csoportos beszélgetések, a csapatmunkák mind-mind egy olyan közösséget formált belőlünk, amely más szemmel láttatja ezt a világot. A két év alatt egy olyan csapat kovácsolódott össze, amelyhez jó tartozni, ahol együtt tudunk gondolkodni, együtt tudunk sírni és nevetni is.

Nehéz megfogalmazni azt, hogy mi is az a mentálhigiéné valójában. Talán azt mondhatnám, hogy ez egyfajta világnézet, ami nem arra összpontosít, hogy mitől rossz az emberek élete, hanem pont az ellenkezőjére, az örömforrásainkra. Megtanít meglátni azt, amitől jól érezzük magunkat ott, ahová az Isten helyezett minket. Számomra azt hirdeti, hogy ne mindig arról beszéljünk, hogy mi a rossz az életünkben, hanem bátran szóljunk az örömeinkről, a sikereinkről, a boldogságunkról. A gondjainkat is őszintén kimondhatjuk, hiszen ezáltal közelebb kerülünk a megoldáshoz. Mégis próbáljuk inkább erősíteni azt, ami szép és jó az életünkben.

A mentálhigiénié olyan, mint egy híd, ami összeköt embereket, határon innen és túl. Egybefogja nemzetünket az ezeréves határ minden szegletéből. Ha így együtt tud gondolkodni magyar a magyarral, egymást támogatva, a mindennapi gondok is könnyebbé válnak itt, itthon a Kárpát-medencében.

Egy végzős hallgató
Károli Gáspár Református Egyetem,
Beregszászi Kihelyezett Tagozat,
Mentálhigiénés Segítő szakirányú képzés