Hogyan válasszunk helyesen hősugárzót?

Ha hinni lehet a meteorológusoknak, a nagy hidegek még csak ezután következnek, nem késő tehát szükség esetén pótlólagos fűtési egységekről gondoskodni az otthonainkban. Az alábbiakban annak jártunk utána, mire érdemes odafigyelni – az áron kívül – elektromos hősugárzó készülék vásárlásakor.

Legelőször is a gyártó megbízhatóságára figyeljünk oda: hány éve van jelen a piacon?; milyen garanciát kaphatunk a termékre?; hogyan vélekednek az adott gyártó készülékeiről az ismerőseink, akik már kipróbálták azokat?; vannak-e elérhető közelségben szervizállomásai az adott márkának?

Legalább ennyire fontos, hogy milyen típusú készüléket vásárolunk. Maradjunk a hagyományos konvekciós hősugárzóknál, vagy váltsunk infravörös lámpára, amely az utóbbi években egyre népszerűbb világszerte?

Olvasói kérdésre válaszolva mindenekelőtt a hagyományos hősugárzók és az infravörös lámpák előnyeit és hátrányait igyekszünk összevetni. A leggyakrabban előforduló hősugárzók olcsóbban vásárolhatók meg, viszont hosszabb távon drágább az üzemeltetésük. Miért? Azért, mert először a levegőt melegítik fel maguk körül, amely azután felszáll a plafon alá és a helyiség felső sarkaiba, míg lent, a padló közelében csak később válik érzékelhetővé a meleg. A hagyományos hősugárzókban a levegő áthalad a készülék izzó fűtőelemei között, minek következtében elég a benne lévő por és oxigén. Az ilyen levegőt nehéz belélegezni, s néha veszélyes is, az embernek romlik a közérzete, könnyen megfájdul a feje. A felmelegített levegő ráadásul felveri a helyiségben a port, az állatszőrt és az egyéb allergéneket. Nem véletlen, hogy az orvosok ilyen fűtési mód esetére gyakori szellőztetést javasolnak.

Infravörös melegítő esetén ezzel szemben már néhány másodperccel a bekapcsolása után érzékelhetjük a meleget a közvetlen környezetünkben. Ezenkívül azt is érdemes megjegyezni, hogy az infravörös hősugárzók nem szárítják a levegőt, nem égetik ki belőle az oxigént. Kétségtelen ugyanakkor, hogy egy márkás infravörös hősugárzó készülék nem olcsó, a hamisítvány viszont veszélyes lehet. Ugyancsak gondot jelenthet, hogy elhelyezésüknek szabályai és korlátai is vannak, amelyekről alább még lesz szó.

Függetlenül attól, hogy milyen készüléket választunk, érdemes szem előtt tartani néhány további szempontot. A lakások többségében a villamos vezetékek régiek, elavultak, még egy 1 kW teljesítményű hősugárzó készülék csatlakoztatása is komoly pluszterhelést jelenthet. Ha pedig a teljesítmény 1,5–2 kW, számíthatunk rá, hogy – az egyéb áramfogyasztó berendezésekkel együtt – a készülék kiveri a biztosítékot.

Mint már utaltunk rá, gyakori jelenség, hogy a fűtött helyiségek levegője gyorsan kiszárad. Ennek megakadályozására a drágább készülékekbe párásító egységet is beépítenek. Egészségünk megóvása érdekében érdemes valamivel többet költeni egy párásítóval ellátott készülékre.

Ami a hagyományos, jellemzően konvekciós hősugárzó készülékeket illeti, a fizika törvényeinek megfelelően valamennyi hatásfoka egyforma (a fejlesztett meleg kizárólag az áramerősségtől függ), ezért nem érdemes bedőlni a különböző reklámfogasoknak ebben a tekintetben. Érdemes viszont kiküszöbölni a lehetséges hőveszteséget. Gondoljunk arra, hogy a készüléknek a levegőt kell melegítenie, s nem a helyiségben található tárgyakat, ezért nem érdemes a hősugárzót például az asztal alá helyezni. Jusson eszünkbe az is, hogy a hőventillátorból kiáramló levegő hőmérséklete 90 fok körüli. Ha ráesik egy függöny vagy újság, s elzárja a rácsot, az tüzet okozhat.

Működési elvüket tekintve a konvekciós hősugárzók különböző típusúak lehetnek.

A ventillátorral felszerelt készülékek például ugyanazon az elven működnek, mint a hajszárító, azaz a beszívott levegőt felmelegítik, s forrón fújják ki. Az ilyen készülékek általában 1-2 kW teljesítményűek, előnyük, hogy viszonylag olcsók, s 2-3 perc alatt „bemelegednek”. Hátrányuk ugyanakkor, hogy zajosak, felverik a port, s szárítják a levegőt. Vásárláskor érdemes odafigyelni a fűtőszál vagy -elem minőségére. A fémből készült, spirál-, harmonika vagy fóliaalakú fűtőszál alacsony ára miatt lehet vonzó, azonban akár tüzet is okozhat, ha meghibásodik a hőszabályozó. A kerámiából készült fűtőelem drágább, ám biztonságosabb is, mivel fizikai tulajdonságai miatt nem hevülhet fel egy határon túl. Az ilyen készülékek ára 130 hrivnyánál kezdődik.

Az olajradiátor 4–12 fémbordából áll, amelyek olajjal vannak megtöltve. A készülék felmelegíti ezt az olajat, majd kikapcsol és „vár”, amíg az olaj az összes hőt leadja környezetének, avagy le nem hűl a megadott hőfokig. Előnye, hogy hangtalanul működik, s valamennyi hősugárzó közül a legtakarékosabban. Hátránya viszont, hogy sokáig, akár egy óráig is eltarthat, amíg felmelegszik, s ha kilyukad, elfolyhat belőle az olaj. Jegyezzük meg, hogy minél több bordából áll egy ilyen készülék, annál jobban fűt, ugyanakkor annál tovább tart az is, amíg bemelegszik. Fogyasztásuk rendszerint 0,5–1,2 kW/óra, egy 1,5 kW teljesítményű készülék ára 300 hrivnyánál kezdődik.

A konvektor a készülék alsó részén beáramló hideg levegőt használja fel, amely áthaladva a fűtőelemen felül melegen távozik. Előnye, hogy hangtalan, akár a helyiség berendezésének részét is képezheti. Ha olyan készüléket vásárolunk, amely a hősugárzással szemben a konvekcióra alapoz, jelentősen csökkenthetjük a levegőszárító, oxigén- és porégető hatást. Hátránya ugyanakkor, hogy lassan melegszik fel, ez a folyamat akár 20 percet is igénybe vehet. Ha ilyen készülék vásárlása mellett döntünk, érdemes odafigyelnünk a fűtendő alapterület nagyságára. Előfordul ugyanis, hogy a tíz négyzetméter fűtésére alkalmas készülék külsőre semmiben sem különbözik a 20 négyzetméteres területre hitelesített társától. Nem érdemes pluszpénzt kiadni a készülékhez kínált termosz­tátért, mivel az csupán a konvektortól néhány cm távolságra képes érzékelni a levegő hőmérsékletét. Egy-egy ilyen készülék fogyasztása általában 1–1,5 kW/óra, egy 1 kW teljesítményű készülék ára pedig rendszerint 250 hrivnyánál kezdődik.

Külön csoportját képezik a hősugárzóknak azok, amelyekben a fűtőelem az infravörös spektrumban generál sugárzást. Az infravörös lámpák előnye, mint arról már volt szó, hogy „hangtalanok”, s azonnal felmelegítik a levegőt. Hátrányuk azonban, hogy igen drágák, s nem használhatók alacsony helyiségekben, mivel a padlótól legalább 1,5 méter magasságban kell elhelyezni őket. Elhelyezésüknél azt is vegyük figyelembe, hogy a hőhullámokat jól verik vissza a tükrös felületek, a mattok viszont elnyelik. Az ilyen készülékek fogyasztása rendszerint 1,5 kW/óra. Egy 1,5–1,8 kW teljesítményű készülék ára 330 hrivnya körül kezdődik.

Az infravörös lámpák között külön kategóriát képeznek a karbonszálas lámpák, tehát azok, amelyeknél a fűtőelemet jelentő üveg/kvarc cső helyett karbonszálakat használnak. Előnyei megegyeznek a hagyományos infravörös készülékéivel, hátránya azonban, hogy igen drága, egy 1 kW teljesítményű készülék ára 700 hrivnyánál kezdődik, s nem alkalmazható szűk és/vagy rövid helyiségekben, amennyiben legalább 1,5 méter távolságra kell elhelyezni az emberektől.