Hogyan váltanak nyelveik között a kétnyelvűek?

Miért marad meg az akcentus akkor, ha gyerekkorunk után tanulunk meg egy nyelvet?

És miért nincs akcentusuk azoknak a kétnyelvű beszélőknek, akik nyolcéves koruk előtt anyanyelvként tanulják meg nyelveiket? – Egy újabb kutatás azt bizonyítja, hogy a kétnyelvűek az általuk beszél nyelvek hangrendszerét egymástól függetlenül sajátítják el, és amikor beszélnek, a két elkülönülő hangrendszer között váltanak.

Azok az emberek, akik két nyelvet tanulnak meg beszélni anyanyelvi szinten, képesek arra, hogy váltsanak a két különböző nyelv hangrendszerei között – állítják az Arizónai Egyetem kutatói. A Psychological Science folyóiratban megjelent friss tanulmány azt kutatja, hogyan képesek a kétnyelvű beszélők a két különböző nyelv hangrendszerének észlelésére és kezelésére – számol be a kutatásról a Science Daily tudományos hírportál.

„Azt már rengeteg tanulmány megmutatta, hogy a kétnyelvűek igen jók abban, hogy a különböző nyelvek hangzórendszereihez alkalmazkodjanak, de arról mindmáig vitatkoznak a kutatók, hogy ezt végül is hogyan csinálják” – mondta el Kalim Gonzales, az Arizónai Egyetem pszichológus doktorandusza. Két megközelítés létezik ezzel kapcsolatosan: az egyik szerint a kétnyelvűeknek két külön módszerük van a két külön nyelv észlelésére és feldolgozására; a másik szerint pedig csupán annyi történik, hogy a kétnyelvűek alkalmazkodnak a hangzó anyag sokféleségéhez. Kalin Gonzales az előbbi feltevést vallja; szerinte a kétnyelvűek két elkülönülő hangrendszert tanulnak meg már a korai nyelvelsajátítás során, és ezek között váltanak, amikor nyelvet váltanak.

A kutatásban 32 spanyol-angol kétnyelvű vett részt, nyelveiket mindannyian gyerekkorukban, nyolcéves koruk előtt sajátították el. A résztvevők pa, illetve ba szótaggal kezdődő álszavakat hallottak, és azt kellett azonosítaniuk, hogy melyik két hangot hallották. Mind a pa, mind pedig a ba hangsorok léteznek mind a spanyol, mind pedig az angol nyelvben. A hangok képzésében azonban a két nyelv eltér egymástól. Az angol beszélők a ba hangsor produkálásakor tipikusan az ajkak felpattanásának pillanatában kezdik el rezegtetni a hangszalagjaikat, míg a spanyol beszélők esetében már az ajkak szétnyitása előtt rezegnek a hangszalagok. Ráadásul a spanyol beszélők a pa hangsort produkálják hasonlóan ahhoz, ahogyan az angol nyelvűek a ba-t.

Ennek következtében előfordul, hogy azok számára, akik csak angolul beszélnek, nehéz a spanyol pa és ba szótagok megkülönböztetése… „Míg a legtöbb ember a nyelvek közötti különbséget a szavak, illetve a nyelvtani szabályok különbségeiben látja elsősorban, nem szabad elfelejteni, hogy a nyelvek alapvetően különböznek a hangrendszereikben is” – magyarázza Andrew Lotto, az Arizónai Egyetem professzora, a kutatás vezetője. „A különböző nyelvek azért hangzanak különféleképpen, mert különböző hangrendszereket használnak – mondta. – Például az egyik oka annak, hogy egy angol anyanyelvű „akcentussal” beszéli a spanyolt, az, hogy a pa-t úgy képezi, mint az angol ba-t. Tehát amikor egy szóban a pa hangsor szerepel, az úgy fog hangzani egy egynyelvű angol számára, mintha ba-t mondott volna.

A kísérletben a résztvevőket két csoportra osztották. Az egyik csoportnak azt mondták, hogy ritka spanyol szavakat fognak hallani, a másik csoportnak pedig azt, hogy ritkán előforduló angol szavakat fognak hallani. Azután valójában mind a két csoport ugyanazt a két álszót hallotta: a pafri-t és a bafri-t. Ezek után arra kérték a résztvevőket, hogy azonosítsák, hogy ba vagy pa kezdetű szavakat hallottak. Mindkét csoport résztvevőinek ugyanazt a szósorozatot játszották le – egy apró különbséggel: akiknek azt mondták, hogy spanyol szavakat hallanak, a szó második felében levő [r] hangot „spanyolosan” ejtették.

A kísérlet eredménye azt mutatta, hogy a kétnyelvű alanyok különféleképpen azonosították a hallott pa és ba kezdeteket attól függően, hogy mit mondtak nekik: spanyol vagy angol szavakról van-e szó. Mindez a kísérletet vezető kutatók szerint azt mutatja, hogy amikor az alanyok „angol üzemmódba” kapcsoltak, akkor angol beszélőkként viselkedtek, és úgy azonosították a kérdéses szótagokat, amikor pedig „spanyol üzemmódba” kapcsoltak, akkor spanyol beszélőkként viselkedtek, és aszerint azonosították a pa-t és a ba-t. Tehát a teljesen azonos pa-k és ba-k azonosítása a kontextustól függött, hogy a kétnyelvűek angol vagy spanyol szavakra számítottak-e.

Később ugyanezt a kísérletet elvégezték 32 angol egynyelvűvel is; ők azonban – szemben a kétnyelvűekkel – mindig ugyanúgy hallották a pa-kat és a ba-kat – függetlenül attól, hogy előtte azt mondták-e nekik, hogy angol, vagy hogy spanyol szavakat fognak hallani. Ez pedig a kutatók számára megerősítette azt a feltevést, hogy a kétnyelvűek esetében valóban két elkülönülő hangrendszerrel van dolgunk.

„Idáig nem volt igazán jó válaszunk arra a kérdésre, hogy a kétnyelvűek valóban két különböző kódot tanulnak-e meg, vagy pedig valamit a kettő között. Ez a kísérlet az egyik első bizonyítéka annak, hogy a kétnyelvűeknek valóban két elkülönülő hangrendszerük van, és ezek között váltanak, kapcsolgatnak, attól függően, hogy milyen nyelvi ingereknek vannak kitéve” – mondta el Lotto.

Ez a felismerés persze csak azokra vonatkozik, akik valóban korai gyerekkoruktól fogva két anyanyelvet sajátítanak el. Ha valaki nyolcéves kora után kezd el tanulni egy második nyelvet, azt már a meglévő, domináns első nyelvének a hangrendszerére fogja építeni. Éppen ezért bármilyen magas szinten is tanulja meg az adott második nyelvet az illető, az „akcentusa” mindig hallatszani fog.