Honnan vannak a pénznevek?

Olvasónkat a pénznevek eredete izgatja, mi pedig kissé tanácstalanok vagyunk, hiszen kérdéséhez azonnal linkeli is a választ. Abban persze egyetértünk, hogy a szótörténet érdekes dolog, és a pénz se rossz.

Róbert nevű olvasónk furcsa kérdéssel fordult hozzánk:

Épp nézegettem ezt az oldalt ahol sok szónak megvan az eredete. A forintról jutott eszembe, hogy a többi pénznévnek is biztosan van valami előzménye, hogy miért úgy hívják. A font, vagy líra a súlyra vonatkozik, a nyest (horvátul: kuna) a középkorban használatos nyestbőr után kapta a nevét, de például az oroszlán (román: leu, bolgár: lev) vagy a svéd, dán, norvég, izlandi korona miért a korona szót használja pénznemének? Persze a többi valuta elnevezése is érdekes lehet, mint a quetzal madárról elnevezett guatemalai pénznem.

Nem egészen értjük, pontosan mire is vonatkozik a kérdés, hiszen az idézett helyen megtalálhatjuk a választ:

A pénzek elnevezésének rendszerint két forrása van. Az egyik a súly, a másik a rajtuk levő ábrázolat.

Ebből könnyű kitalálni, hogy az ‘oroszlán’ vagy a ‘korona’ elnevezésű pénzek is onnan kapták a nevüket, hogy a rájuk vert címeren oroszlán vagy korona volt látható. Természetesen nem biztos, hogy az ábra ma is látható az ilyen elnevezésű pénznemek érméin vagy bankjegyein. A horvát elnevezés, bár valóban a középkorban fizetőeszközként használt nyestbőrökre utal, azzal is összefügghet, hogy Szlavónia címerén nyest van. Hasonló elnevezést találhatunk az udmurtban is: a ‘kopejka’ jelentésben használatos konyi ‘mókus’-t is jelent, ‘pénz’ jelentésben pedig az egyik elterjedt szó a konydon, mely a konyi dun (szó szerint ‘mókusár’) kifejezésnek felel meg.

Sajátos története van a frank elnevezésének. Mint A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárából (TESZ) megtudhatjuk, Jó János (1350 – 64) francia király verette a pénzére a Francorum Rex ‘a frankok királya’ feliratot, és ezért kezdték a pénzt is franknak nevezni.

Nem csupán a pénzen található ábra adhatta a pénz nevét, hanem az alakja is. A pénz verésekor kissé elhajolhatott, serpenyőszerű formájúvá válhatott, innen erednek az olyan elnevezések, mint a Pfenning és a penny (vö. német Pfanne, angol pan ‘serpenyő’). Ez került be a szláv nyelvekbe ‘pénz’ jelentésben, és innen származik a magyar pénz is.

A súlymértékből keletkezett nevekre pedig jó példa a font, a márka, a líra (mely a latin libra ‘mérleg’ szóra vezethető vissza), vagy az ukrán hrivnya. (Igen valószínűnek tűnik, hogy ide tartozik a lett lat is.)

Az említetteken kívül ismerünk olyan pénzneveket is, amelyeknek más eredetük van. Az orosz rubel és az ukrán karbovanec neve eredetileg ‘faragás, vésés’ jelentésű, és annak a szokásnak az emlékét őrzi, hogy az adósságot eredetileg botokra vésték fel, hasonlóan a magyar számadó juhászok szokásaihoz.

Sajátos a drachma elnevezése is: ez a δράσσομαι [drasszomai] ‘megragad’ igéből keletkezett, eredeti jelentése kb. ‘maroknyi, markolásnyi’ lehetett. Ez arra utalt, hogy egy drachma hat obolust ért: az obolus (ὀβολός [obolosz]) pedig eredetileg ‘fémpálca’ jelentéssel bírt.

Szintén sajátos története van a dollárnak. Eredetileg a németben egy Joachimstahler ‘joachimsthali, Joachim-völgyi’ nevű pénz neve rövidült Thalerre, ez terjedt el szerte a világban. A szócsaládba tartozik a dollár mellett a magyar tallér és az 1991 és 2006 között Szlovéniában használt tolar is.

Természetesen a különböző pénznemek neveinek eredetét hosszan lehetne vizsgálni, és bizonyára érdekesek is lennének – mint ahogyan általában bármilyen szó eredete érdekes tud lenni.

Forrás: nyest.hu