Így ünnepelték a farsangot régen

A farsang ma a beöltözést és a jókedvet jelenti. Lássuk, hogy hogyan lett ez a szokás annyira népszerű, mióta is ünnepeljük, és hogyan szórakoztak felmenőink ilyenkor!

Középkor
A farsang a középkorban lett egyre elterjedtebb. Különböző szokások voltak divatban a nemesi udvarokban, ahol elegáns ruhákba öltözve, bálokkal ünnepeltek, és mások a szegények között, akik leginkább félelmetes jelmezekbe öltözve készültek a tél végére. Az előkelők között inkább az itáliai hatás, vagyis az elegancia érvényesült, míg az alsóbb osztályok a német hatást követték erőteljesebb ünneplési szokásaikkal.

Segítség a Napnak
A szegényebb rétegek között elterjedt volt az a nézet, hogy az éjszakák azért hosszúak télen, mert a Nap egyre gyengébb. Éppen ezért szertartásokat rendeztek a Nap megsegítésére, hogy az hamarosan erőre kapjon és melegével elűzze a hideget. Bevett szokás volt például az, hogy esténként óriási, égő kerekeket gurítottak le a dombon, ami természetesen a Napot szimbolizálta és meggyőződésük szerint támogatta annak erejének visszaszerzését.

Ártó szellemek
Úgy tartották, hogy a Nap erejének csökkenésével megerősödnek az ártó szellemek is, amelyek csak bajt és fájdalmat hoznak az emberekre a gazdaságban és a magánéletben egyaránt. Éppen ezért boszorkánybábukat készítettek, amelyeket hatalmas máglyákon elégettek, hogy ezzel is csökkentsék a szellemek erejét. Félelmetes maszkokba öltözködtek, ijesztgették egymást, viccet csinálva ezzel abból, amitől valójában nagyon is féltek.

Utcai farsangolás
A beöltözésekkel és a máglyákkal együtt járt az is, hogy az emberek ilyenkor az utcára mentek ünnepelni. Az idő éppen ideális volt a szórakozásra, mivel még nem voltak feladatok a földeken vagy a ház körül, így kihasználták az utolsó időszakot azelőtt, hogy újra elkezdjék az éves mezőgazdasági munkákat. Így hamarosan hatalmas utcai bálokká, szórakozássá váltak a farsangi rendezvények, amely összehozta a közösséget a rossztól való félelemben és a meleg, valamint a szórakozás iránti vágyban egyaránt.

Fonók
A falusi élet egyik társasági központja a fonó volt. Ide jártak a nők fonni, közben pedig megbeszélték a falu eseményeit, pletykáit. Gyakori volt, hogy a fiatalemberek is ide jártak udvarolni a kiszemelt lányoknak. Éppen ezért a farsang egyik fontos színhelye is a fonó lett, mivel az ünneplés általában itt kezdődött, és innen vonultak az utcára később. Előtte persze táncoltak, szórakoztak, és egyben a fonási munkák végét is megünnepelték.

Felvonulás, előadások
A farsangi szezon vége felé, általában annak utolsó napjaiban tartották a legtöbb helyen a maszkos felvonulásokat is, amelyek idővel egyre látványosabb elemekkel is bővültek. Ilyenkor ugyanis az emberek nem csak végigvonultak az utcákon, de gyakran drámai előadásokkal is készültek, amelyekkel végigházalták az utcákat, hogy az ott lakóknak bemutassák azokat. Az egyik ilyen legismertebb, máig elő szokás a mohácsi busójárás.

Batyus bálok
A farsangi szezon természetesen bálokban, táncmulatságokban sem szenvedett hiányt. Faluhelyen jellegzetesek voltak az úgynevezett batyus bálok, amelyek azt jelentették, hogy a helyi kocsmákban vagy kibérelt házakban összegyűltek a szórakozni vágyók, és egész este remekül mulattak. A bálon felszolgált italokat a férfiak hozták, míg az ételeket a lányok készítették el otthon, majd batyukba csomagolva vitték át a bál színhelyére.
Forrás: bien.hu