Kapunyitási pánik, avagy mit kezdjek magammal?

A cím akaratlanul bár, de előidéz bennünk egy jól ismert fogalmat – méghozzá a „kapuzárási pánikot”. Ez a jelenség mindannyiunk előtt ismert, de mit is jelent? Azok a személyek, akik beleesnek a kapuzárási pánik kelepcéjébe, úgy érzik magukat, mintha kifutottak volna az időből, s nem tudják elfogadni, hogy többé már nem fiatalok. Hirtelen megpróbálják bepótolni az ún. „kimaradt lehetőségeket”. Igaz, hogy emiatt sokszor házasságok bomlanak fel, emberi kapcsolatok romlanak meg.

A kapunyitási pánik a fent említettek ellentéte. A 25-35 éves korosztályt érinti ez a probléma. Nézzük meg, hogy mit is foglal magába ez a kifejezés. Az ifjúság a tanulás időszaka után (legyen az iskola, főiskola, egyetem…) megreked, nem érzi már maga körül az állandó és kiszámítható stabilitást. Megszakadt az a „hagyomány”, hogy az egyetem/főiskola elvégzése után családot alapítsanak a fiatalok – elodázzák a felelősségvállalást, nem akarják elkötelezni magukat. Ez azért történhetett meg, mert a fiatalok úgy gondolják, hogy ki kell próbálni mindent, vagy legalább annyi dolgot, amennyit csak tudnak, előbb élni kívánják a SAJÁT életüket – emiatt azonban kifutnak az időből, és nem tudnak már beilleszkedni a társadalomba, abba a szerepkörbe, amibe végül is tartoznak.

 Hogyan alakul ez ki? A frissen diplomázott energiateli fiatal azzal találja szembe magát, hogy itt az ideje a saját lábára állni, munkát keresni, munkába állni, ellátnia saját magát. Ez bizony ijesztő! Van, aki behunyja a szemét, befogja az orrát és fejest ugrik abba a bizonyos vízbe, amit Életnek hívnak, és van, aki megrémül a habzó hullámoktól, és vár a jobb időre, abban a reményben, hogy hátha lecsillapodik a zajló vízrengeteg. Ilyenkor visszahúzódnak a jól bevált Otthon-világba, fogalmuk sincs arról, hogy mit szeretnének kezdeni magukkal, és csak várnak. Sokszor a munkalehetőség csekély száma is közrejátszik abban, hogy ez a helyzet álljon elő. Azonban azok a dolgozók, akik nem elégedettek a munkájukkal, vagy azt érzik, hogy nem kapnak elég elismerést és emiatt nem kielégítő a jövő képük, nos, ők is elkaphatják a pánik járványt.

A tárgyalt pánik mellékhatásai: szorongás, félelem, céltalan bolyongás. Erre mi lehet az orvosság? Sajnos még nem találták fel a megfelelő gyógyszert, de a legjobb az lenne, ha kellő figyelmet tudnánk fordítani a jövő nemzedékére, bátorítva őket önmegvalósításukban.

Kedves fiatalok, ti pedig ne hagyjátok, hogy kedveteket szegje bármi is – élni jó, és alkotni pedig még jobb. A legjobb mégis az, ha azt teszitek, amihez a legnagyobb kedvetek van, amiben örömet leltek. Ne hagyjátok, hogy a pánik eluralkodjon rajtatok!

  SOK SIKERT!

Kudron Katalin