Katasztrófahelyzetben nem ülnek ölbe tett kézzel

Két éve, augusztusban nagy vihar söpört végig az Ungvári járáson, amely kidőlt fákkal teljesen elzárta az Ungvártól 18 kilométerre fekvő Kisgejőcre vezető utakat. Két napig villanyáram sem volt a közigazgatásilag Nagygejőchöz tartozó, 760 lakosú Latorca parti faluban. Hiába telefonáltak a gejőciek az ungvári tűzoltóságra, a prioritási sorrend jegyében ők elsőként Ungvár és a főutak mentesítésével voltak elfoglalva. Ezt elégelte meg Csuhán Gábor, aki barátaival – közöttük egykori tűzoltók is vannak – nekilátott a kidőlt fák eltakarításának és a vihar okozta egyéb károk helyreállításának. Az ungvári állami tűzoltóság ezt később megköszönte a tettrekész kisgejőcieknek, és a következő hasonló alkalommal már ők kérték Csuhán Gábort és barátait arra, hogy oldjanak meg a tűzoltók helyett egy feladatot. A mindenki megelégedésére elvégzett újabb beavatkozás után a kevés bevethető munkatárssal rendelkező ungvári tűzoltóság vezetői megkérdezték, nem szeretnének-e Gejőcön egy önkéntes tűzoltó-egyesületet létrehozni. Ehhez fel is ajánlották a pont akkor lecserélt, de még használható tűzoltóautók egyikét.

Csuhán Gábor Budapesten nőtt fel, de gyermekkorában hosszabb ideig élt Ausztriában is, ahol döntő részben önkéntesek látják el a tűzoltóságok feladatait. Az ott jól működő rendszer talán Ukrajnában ugyanúgy megvalósítható, gondolta, és rábeszélte ismerőseit, a saját falujuk védelmében alakítsák meg a Gejőci Önkéntes Tűzoltó-egyesületet. Bár szerencséjükre az illetékes miniszter osztrák mintára nemrég kiadott egy rendeletet, amely lehetővé teszi önkéntes tűzoltóságok létrehozását a falvakban, de a szabályozás jó irányú változása és a helyiek lelkesedése ellenére sem mentek egyszerűen a dolgok. Először is nem akadt jogász, aki meg tudta volna írni az egyesület alapító okiratát, ezért egy osztrák falu tűzoltó-egyesületének alapszabályát fordították ukránra, de a bíróság még ekkor sem jegyezte be az egyesületet. De végül minden jóra fordult. Saját pénzükből felújították a tűzoltóautót, és 2013. július 1-jétől aktív szolgálatban vannak a gejőci önkéntes tűzoltók. Kaszás Lajos önkéntes tűzoltóparancsnok szakmai vezetésével azóta már túl is vannak jó néhány bevetésen.

A történetet tovább a Gejőci Önkéntes Tűzoltó-egyesület elnöke, Csuhán Gábor és pénzügyi vezetője, Kára Norbert meséli.

Csuhán Gábor: „A kezdeti nehézségek annak tudhatók be, hogy az Ungvári járásban rajtunk kívül nincs teljesen önkéntes tűzoltóság, legközelebb a munkácsi járási Dercenben van hasonló, de az más járás, más hatóság.

Ötvennyolc regisztrált tagja van már a tűzoltó-egyesületünknek, mindenki önkéntes, a saját szabadidejéből áldoz a faluja és a környező települések védelme érdekében. Hat tagunk van Nagygejőcről, a többiek kisgejőciek. Az üzemanyagköltségeket egy helyi vállalkozó állja. Ennek az egyesületnek közösségszervező ereje is van. Jelenleg a bejelentéstől számítva ideális esetben 20 perc alatt ér ki egy tűzoltóautó Ungvárról Gejőcre, ennyi idő alatt le is ég egy családi ház. Mi, az önkéntes tűzoltóság ezt az időt 10 percre tudtuk lerövidíteni, ennyi idő alatt ott tudunk lenni a helyszínen, és el tudjuk kezdeni a beavatkozást, ami nem kis előrelépés. Ráadásul a Nagygejőci Községi Tanácshoz tartozó három faluban, Nagygejőcben, Kisgejőcben és Ruszingejőcben összesen kevesebb mint kétezer ember lakik, itt mindenki ismer mindenkit, itt minden tűzeset egy személyes történet. Óriási előnyünk az ungvári hivatásos tűzoltókkal szemben a helyismeretünk, ami nagyon hatékonnyá teszi a mi munkánkat, de egyben veszélyessé is. Mert amikor személyes érintettség is megjelenik egy katasztrófahelyzetben, akkor olyat is megtehet az ember, amit egy hivatásos tűzoltó nem, mert ő előbb feladná. Részben az is a lényege a képzésünknek, hogy mindannyiunknak meg kell tanulnunk, hogy mi az a határ, amit nem szabad átlépni.

Kára Norbert: „Az alkatrész- és üzemanyag-ellátásnál is nagyobb problémát okoz számunkra a vízutánpótlás hiánya. Az emberek egy tűzesetnél mindig azt veszik észre, hogy a kiérkező tűzoltóautóból szinte rögtön elfogy a víz. Ilyenkor mindig azt szokták gondolni és mondani, hogy úgy jöttek ki a tűzoltók, hogy nem hoztak vizet. Ezzel szemben az általunk használt tűzoltóautó szivattyúja percenként 1800 liter vizet mozgat, ez azt jelenti, hogy egy tele tartályt 1,5-2 perc alatt ki tud üríteni az autó. Itt a falvakban a Szovjetunió idején működött víztározó medencék, az úgynevezett „vodojomok” megszűntek, illetve nincsenek karbantartva. Nálunk szerencsére megmaradt egy ilyen, de csak három autónyi víz fér el benne, ami egy nagy tűz esetén kevés lenne.

Július 20-án volt az első bevetésünk. A két Gejőc között meggyulladt a tarló, de a két oldalán még nem volt learatva a termés. El tudtuk oltani a tüzet, mindenki le tudta aratni végül a földjét. Azt, hogy a tűz magától gyulladt meg, vagy szándékos gyújtogatás volt-e, nem tudtuk kideríteni. Nagyon meleg, aszályos nyarunk volt, ezt követően gyakran vonultunk tarló- és bozóttüzekhez. A leginkább embert próbáló bevetésünk az volt, amikor délutántól éjszakába nyúlóan Nagygejőc határában, a Latorca árterében lévő tölgyfaerdőt kellett megvédenünk a tűztől. Akkor az ungvári és nagydobronyi tűzoltókkal együtt, óriási munkával sikerült megakadályoznunk, hogy az égő gaztól lángra kapjon az erdő. Ott 10 méteren múlott a katasztrófa. Szerencsére a Latorcából folyamatosan tudtunk vizet szivattyúzni. Egy másik alkalommal a helyi romatelepen szemetet égettek, ettől meggyulladt egy pajta. Nagyon gyorsan terjedt a tűz, ha nem avatkoztunk volna be időben, akkor házak is leéghettek volna. De öt napig oltottuk a helyi szeméttelepet is, amit valaki felgyújtott, ezzel veszélyeztetett egy gázvezetéket.

Csuhán Gábor: Húszan közülünk legalább egyszer már voltunk tűzesetnél. A szakmai továbbképzésünket az ungvári tűzoltóság és a tagok között lévő nyugdíjas tűzoltók végzik. Ezúton is szeretném megköszönni az ungvári katasztrófavédők segítségét. Egy ilyen falusi önkéntes tűzoltóság fenntartása nem kerül többe, mint egy embernek egyéves vadásztársasági tagsága. A garázs, amit most építünk az autónak, az egy jobb 3D-s tv árából meglesz. Mivel itt mindenki önkéntes, az üzemanyagköltségben és az autó amortizációs költségeiben merülnek ki a kiadások. Nem kerül a fenntartás sokba, javaslom, hogy a városoktól távoli falvakban mindenütt szervezzenek hasonlót. Hisz a háború előtt Kárpátalján is minden magyar faluban volt önkéntes tűzoltó-egyesület. Ennek itt vannak hagyományai. Ráadásul Európa leggazdagabb országaiban a katasztrófaelhárítási és tűzoltási feladatokat vidéki helyeken döntő részben önkéntes szervezetek oldják meg. Egyébként nálunk is, ha tűz van a faluban, mindenki rohan oltani. Így viszont vannak hozzá megfelelő eszközeink, amelyeket ingyen kaptunk az államtól. Minden hónap utolsó szombatján szervezünk egy képzést, hogy szakszerűen tudjunk beavatkozni, és irányítani a mentést. Remélem, a jövőben nem lesz gyakran szükség a segítségünkre, de minden gejőci számára megnyugtató lehet, hogy vagyunk. A mobiltelefonoknak köszönhetően indokolt esetben mindenki azonnal riasztható, és rögtön indulunk a kárhelyre. Igény merült fel arra is, hogy létrehozzunk egy ifjúsági tagozatot. 12 éves kortól majd megpróbáljuk a gyerekeket bevezetni ebbe a munkába.”

Kára Norbert: „A tűzoltóautót falunapkor kivittük, és a gyerekeket nagyon érdekelte, a bemutatónk óriási sikert aratott.”

Csuhán Gábor: „Egyébként, ha ezt bármelyik kárpátaljai magyar faluban megszerveznék, úgy mint itt, szerintem ugyanígy működne. Mert mindenki ismeri a népi bölcsességet: »Ez velem is megtörténhet«. Mi nem találtunk ki semmi újat, csak próbáljuk átvenni azt, ami máshol jól működik.”