Kiderült, nem jól veszünk levegőt

Kevés dolog annyira magától értetődő az emberek számára, mint a légzés. A tüdő működése nem kíván felügyeletet, ezért mindaddig észre sem vesszük, hogy dolgozik, amíg egyszer csak el nem akad a lélegzetünk.

Az már egészen más kérdés, hogy – bár tudattalanul – miképpen is veszünk levegőt a mindennapjainkban. A kutatók már megállapították, hogy a légzés és az ember hangulata között jelentős összefüggés van. Arról nem is beszélve, hogy a különböző kultúrák releváns tanításai szinte mind szót ejtenek valamiféle légzőgyakorlatokról, amelyekkel az ember képes elcsitítani a tudatát. A hosszú mély levegővétel nyugalmat kelt, míg a szapora légzés csak előidézi és fokozza a nyugtalanságot, stresszt.

Az emberek nagyobbik része mégis inkább az utóbbit választja, azaz a többség rosszul lélegzik. Ennek részben kulturális okai is vannak. A modern kori testtudat ugyanis negatív hatással van a légző rendszerünkre. Mivel a közízlés a lapos hasat találja vonzónak, ezért a férfiak és a nők egyaránt (már akit ez érdekel) kerülik a mély levegővételt, és inkább gyors apró kortyokban nyelik a levegőt, mert attól félnek, hogy a nagy levegőtől kidomborodik a hasuk.

Ezen a rossz szokáson azonban lehet változtatni. Egy 2012-es (46 nő és férfi zenésszel végzett) felmérésből kiderült, hogy egy gyorsan elsajátítható, 30 perces mélylégzés-gyakorlat jelentősen csökkentette a fellépés előtti lámpalázat.
De a mélylégzés segíthet azoknak is, akik szorongással küzdenek. Egy 2014-es tanulmányban poszt traumatikus stressz szindrómával (PTSD) küzdő veteránokat vizsgáltak, akik egy héten át végeztek légzőgyakorlat alapú meditációt. Hét nappal később a katonáknál a PTSD tünetei jelentős mértékben csökkentek.

Az, aki gyakorolni szeretne, keressen egy csöndes helyet, ahol kényelmesen le tud ülni vagy feküdni. Kezdjünk lassú orron keresztüli belégzéssel, hagyjuk, hogy mellkasunk megemelkedjen és a hasunk is kidomborodjon. Ezután szintén lassan lélegezzünk ki a szájon vagy az orron át. A folyamatot megkönnyíti, ha légzés közben számolunk, és mindig ugyanannyi ideig tart a ki és a belégzés.