Az első világháború elhallgatott „csodaszere”: a kokain

Szerző: | 2021.08.06., 15:38 | Színes

A kokain mind az erőállóképesség, mind a harci kedv növelését szolgálta.

Az újabb kutatások alapján egyre nyilvánvalóbb, hogy az első világháború harcterein fontos szereppel bírt a kokain. Hogyan figyeltek fel a drogra az európai hadseregek, és miként jutott el a frontvonalba?

Ősi recept

A kokacserje levele a világon az egyik legrégebb óta fogyasztott kábítószer. Dél-Amerika őslakosai már évezredek óta ismerik, mind rekreációs célból, mind fájdalomcsillapításra és egyéb orvosi célokra használják napjainkban is egyes közösségeik.

A spanyol konkvisztádorok elsőre nem hitték el, hogy egy növénynek ennyiféle felhasználása lehet, és az ördög művének tartották fogyasztását. Végül azonban, miután meggyőződtek hatásairól, a gyarmati hatalom tíz százalékos adó kivetése mellett engedélyezte termesztését és árusítását.

A 19. század elején az európai hatalmak is komolyabban elkezdték megfontolni a kokacserje használatát katonáik fizikai állóképességének és harci kedvének növelésére. Elsőként a Latin-Amerikában csak Guillermo Millerként ismert William Miller nevű angol tiszt figyelte meg katonai használatra való alkalmasságát: Peru függetlenségi háborúja (1811-1826) alatt a helyi hadsereg mellett harcolt, és látta, hogy a kokalevelek rágása elengedhetetlen módja volt annak, hogy a perui katonák erejét és terhelhetőségét növeljék.

Európában elsőként Paolo Mantegazza olasz neurológus és fiziológus készített a kokacserje leveleinek stimuláló hatásairól tanulmányt, erre azonban nemigen figyeltek fel. Sir Robert Christison skót toxikológus volt az, aki konkrét kísérletekkel is felkeltette a koka iránt az érdeklődést Európában.

1870-ben megvizsgálta a koka hatását a fáradtságra: két diákja 26 kilométert gyalogolva fárasztotta ki magát. Ezt követően 6-8 grammnyi kokalevél elfogyasztása után az éhség, szomjúság és fáradtság tünetei megszűntek, így további egy órán keresztül tudták folytatni a gyaloglást.

1875 májusában, nem sokkal 79. születésnapja előtt végül Christison saját magán is kipróbálta a növény hatásait. Rendkívül lelkes volt a koka fizikai fáradtságot csillapító lehetséges felhasználhatóságát illetően. Egy alkalommal feljegyezte, túlsúlyos fiával együtt „elfáradás nélkül” képesek voltak egy csaknem 1000 méter magas hegycsúcs meghódítására a Skót-felföldön.

Forrás: mult-kor.hu

Pin It on Pinterest

Share This