Középfölde történeti földrajza

J. R. R. Tolkien, A gyűrűk ura trilógia és számos kapcsolódó mű szerzője részletesen kidolgozta történetei világát. Bizonyos részletekre azonban ő sem gondolt.
Szakmai ártalomnak szokták nevezni, amikor valaki ott is a szakterületével kapcsolatos kérdéseket látja, ahol azok egyáltalán nem lényegesek. A fizikusok, kémikusok, matematikusok azt figyelik, hogy a filmekben a háttérben megjelenő táblákra felírt képletek helyesek-e, a nyelvészeket pedig az érdekli, hogy a háttérben elhangzó érthetetlen szöveg milyen nyelvű. Vannak esetek, amikor egy-egy alkotás szerzője maga épít külön világot maga köré, és mélyed el annak látszólag érdektelen részleteiben. Így tett J. R. R. Tolkien is, aki A gyűrűk ura trilógiában, illetve az ahhoz kapcsolatos művekben szereplő nyelveket is kidolgozta – nem csoda, hiszen maga is nyelvész volt.

Igaz, Tolkien nem csupán a szakterületéhez közel álló kérdésekben volt híve a részletességnek. Egész világának kidolgozta történetét, mitológiáját, kezdve a világ teremtésétől. Az aprólékos kidolgozás eredményei időnként önálló művek lettek, mint például A szilmarilok. Az író részletesen kidolgozta azt a teret is, amelyben történetei játszódnak: elképzelt világának azon földrajzi egységeire is figyelmet fordított, ahol megírt események nem is játszódtak.

Természetesen mindig maradnak olyan részletek, amelyeket tovább lehet finomítani – és előbb-utóbb várható is azon szakemberek felbukkanása, akik nekiállnak kidolgozni ezeket. Tolkien ugyan kidolgozta világának domborzatát és vizeit, de ezek történetével, geológiai szerkezetével már nem foglalkozott – persze a geológusoknak ez fel is tűnt.

Elsőként 1967-ben Margaret Howes foglalkozott Középfölde „mai” földrajzi viszonyainak kialakulásával, de az ő munkáját sok kritika érte, mivel túl sokat támaszkodott a Föld történetére, s így eltávolodott Tolkien világától. Munkáját elhomályosította Robert Reynolds 1974-es írása, a Középfölde geomorfológiája, mely a lemeztektonika elveit alkalmazta.

Reynolds elképzeléseit fejlesztette tovább 1992-ben Középfölde földtana című írásában W. A. S. Sarjeant. Felülvizsgálta a lemezek számát, és modern terminológiát használta törésvonalakkal kapcsolatban (vetők, hármas csomópont). A Végzet hegyét, ahol az Egy Gyűrű született, és ahol el kellett pusztítani, geológiai forrópontként azonosítja. Választ ad olyan kérdésekre, mint hogy miképpen keletkezett a mithril, illetve miért olyan furcsa formájúak Mordor körül a hegyek.
Forrás: nyest.hu