Közkedvelt virágunk, a gerbera

Nevét a német természettudósról, Traugott Gerberről kapta. Elsősorban a trópusi éghajlaton elterjedt, főleg Dél-Afrikában és Ázsiában. A 19. század végén kezdődött a vágott virágnak alkalmas fajták keresztezése Angliában, mára több ezer termesztett változat létezik, ezek általában a virág színében és méretében térnek el.

Rendkívül fényigényes, még a tűző napot is elviseli. A lakásban a legvilágosabb ablakba rakjuk, nyáron a szabadba is kitehetjük. Télen legalább 12 fokon kell tartanunk. A virágok eredetileg narancsvörösek voltak, de mára számos szimpla és teltvirágú változatot és hibridet hoztak létre, amelyek lehetnek skarlátvörösek, bíborszínűek, sárgák, fehérek, de akár pasztellszínűek is. A fekete, a zöld és a kék kivételével szinte minden színben kaphatóak.

Van gerbera egy és két virágfejjel, és létezik sötét középpel is, és egész évben árusítják. Ma az ötödik legnépszerűbb vágott virág a világon. A szépség és az ártatlanság jelképe.

A vágott gerberát hosszúkás, keskeny, alul öblös vázába tegyük, amit kevés vízzel töltsünk meg. A vizet ne cseréljük, csak pótoljuk. A virág tovább marad szép, ha vékony dróttal megtámasztjuk.

A cserepes gerbera virágzási időszaka alatt szobanövényként is jól mutat, és a fagyveszély elmúltával a kertben is tartható. Nagy, szimpla vagy dupla, a százszorszépéhez hasonló virágai lehetnek fehérek, krémszínűek, sárgák, rózsaszínűek, lazacszínűek vagy pirosak. Ha biztosítjuk az ideális feltételeket, növényünk a nyár nagy részében virágozni fog. Két öntözés között hagyjuk, hogy a talaj kicsit kiszáradjon, de a növekedési szakaszban állandóan tartsuk a földet nyirkosan. Alacsonyabb hőmérséklet mellett csökkentsük az öntözővíz mennyiségét. Késő ősztől kora tavaszig csak annyira öntözzük növényünket, hogy elkerüljük a kiszáradást. Tavasszal ültessük át jó vízelvezető virágföldbe. A cserepét kinőtt növényt szedjük szét, és több cserépbe ültessük át a szétválasztott töveket.

Forrás: Székely Hírmondó/erdely.ma