Kukkolás és diktatórikus struktúra a valóságshow-kban
A médiaszociológus szerint aggasztó, ha a viselkedésünkben mintává válik a magánélet és a nyilvánosság közti határ elmosódása. 
Bár minden nézettségi rekordot megdöntenek a legújabb valóságshow-k, mégis csak kevesen vallják be, hogy néznek ilyen műsorokat. Zsolt Péter médiaszociológus szakmai szempontból érdekesnek tartja, hogy miként viselkednek az egy helyre bezárt emberek. Szerinte a valóságshow egy „szemét struktúra”, és a benne lévők nem tudják, hogy miért vergődnek benne, akik pedig nézik, azok élvezik látni ezt a vergődést. A médiaszociológus problematikusnak gondolja, hogy ebben a műsorban nincs magánélet, és olyan csak a diktatúrákban van, hogy megfosztják az embert a magánbeszédtől. Mert ezekben a műsorokban a beszédet azonnal szétteríti a média.
Zsolt Péter aggasztónak gondolja, hogy a valóságshow-ban látott viselkedés minta lehet, így általánossá válhat a magánélet és a nyilvánosság közti határ elmosódása. Nem leszünk kompetensek a különböző társadalmi szerepeinkben, ha túlságosan lazák vagyunk minden helyzetben, ha nem veszünk tudomást arról, hogy a nyilvánosság előtt komolyan kell értelmes dolgokról beszélni, és meg kell válogatni a szavainkat.
A Való Világ negyedik szériája letarolta a piacot. Zsolt Péter szerint az ilyen műsorok sikereinek egyik alapja az az emberi sajátosság, hogy kíváncsiak vagyunk a másik emberre, kíváncsiak vagyunk mások gondolataira, stratégiáira, kapcsolathálóira. És ez az oka az internetes közösségi hálók sikerének is.
A Big Brother műsorok sok vitát váltanak ki, figyelemreméltó, hogy a konzervatív és liberális gondolkodók is úgy vélik, nem lehet ilyen módon lemondani az emberi méltóságról, nem lehet olyan struktúrába hozni valakit, hogy önként lemondjon az emberi méltóságról.
A játék része a kívül maradt sok rokon, hozzátartozó, ők is szerepelnek a médiában, ők is reagálnak a valóságshow-ban részt vevő rokon lépéseire, kijelentéseire. Zsolt Péter szinte magától értetődőnek tartja, ha valaki be akar menni egy ilyen villába, aki pedig nem, annak szerinte jobb az önismerete, intelligensebb, jobban szocializált, tudja, hogy miben szabad részt venni. Vagyis tudjuk, hogy egy diktatúrában nem jó szerepelni, nem jó egy diktatórikus szituációban elsőnek lenni, hiszen az azt jelenti, hogy a győztes sikeresen hízelgett, alakoskodott. A médiaszociológus azt mondja, ő inkább az ebben a helyzetben deviánsnak számító alakokat szereti, akik szétverik ezeket a diktatórikus kereteket. Az pedig nemzeti jelleg lehet, hogy a magyarok inkább nem tartják be a rossz játékszabályokat.
Kolosi Péter, az RTL Klub műsorigazgatója elmondja, hogy sok országban nagyon népszerűek a valóságshow-k, már csak azért is, mert hasonlítanak a szappanoperákhoz. Mint mondja, a szereplőválogatás egyáltalán nem spontán, de a szavazásba nem szólnak bele. Szerinte a nézők nem a szexuális jelenetek miatt szeretik a műsort, hanem azért, mert kíváncsiak az emberi kapcsolatokra. Arra a pletykára, hogy amatőr színészek szerepelnek a műsorban, Kolosi Péter azt mondja: akkor sokkal drágább és sokkal rosszabb lenne a produkció.
Zsolt Péter szerint általános probléma, hogy a műsorfolyam után a tévécsatorna nem törődik a szereplőkkel, márpedig sokan nem tudják, mibe mennek bele, és nem tudják, mi várhat rájuk, miután kijönnek a villából.
Hogy meddig lehetnek sikeresek a valóságshow-k? A médiaszociológus úgy látja, az emberek hamar ráunnak a dolgokra, és ha egy ilyen műsor nem tud megújulni, ha abban nincs valódi konfliktus, valódi dráma, valódi érték, akkor előbb-utóbb elveszti a vonzerejét.