Legendák Kárpátalján: A Szinevéri-tó legendája
A Szinevéri tengerszem vidékünk egyik leggyönyörűbb természeti kincse.
Kárpátalja legnagyobb tava sok, közelről s távolról érkező turistát csábít a Kárpátok vízválasztó hegyei, a Gorgánok között csillogó vízhez. Nem csoda, hiszen ez a messze földön híres látványosság minden évszakban csodás élményt nyújt. Az örökzöld fenyvesektől szegélyezett kék vizű tó, belsejében az apró kis szigettel egy gyönyörű szemre emlékeztet. A környékét lakó nép nagy szeretettel viszonyul e kincshez, s romantikus, érdekes történeteket szőtt köré. Ezek közül egyet, a legismertebbet, a szerelmes Színy és Vér szomorú történetét Legendák Kárpátalján című rovatunk indulásakor az elsők között osztottuk meg a kedves Olvasókkal. Bár ez említett legendának is több variációja szállt a múltban szájról szájra, most hadd álljon itt egy másik, kevésbé ismert, ám nem kevésbé figyelemre méltó legenda, hogy a Szinevéri tengerszem híre még többekhez elérjen, s még többen kedvet kapjanak felkeresni Kárpátalja ezen szép nevezetességét is – legyen szó bár messzi vándorokról vagy épp e csodákban gazdag vidék régi lakóiról…
„Réges-régen az erdőkben szabad emberek éltek, akik vadászattal és pásztorkodással foglalkoztak… Ám ez nem tartott örökké. Jött egy úr, aki keservessé tette az itteni emberek életét. A legkisebb vétségért is szigorúan megbüntette azokat.
Nagy baj történt egyszer – az uraság birkáira farkasok támadtak, és egy Iván nevű pásztorfiúnak egyetlen állata sem maradt. Nekibúsult Iván. Úgy döntött, nem várja meg az uraság büntetését, ezért elbúcsúzott a kedvesétől, és messzi földre vándorolt, a kék tengeren túlra…
Ám nem találta helyét a pásztor a távoli országban, minden nap kiment a tengerpartra, messzi otthonára gondolva. Egyszer így sóhajtott fel: »Tenger, legalább egy szempillantást vess a Verhovinára, a szülőföldemre!«És abban apillanatban csoda történt: a földet hirtelen áttörte a tenger, és elmosta a gonosz uraságot a szolgáival együtt. A víz pedig mindörökre ott maradt, olyan kéken és tisztán ragyogva, akára »tenger szeme«.
(A legenda megtalálható a www.karpatinfo.net weboldalon.)
Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma