Már egészen fiatalon négy nyelven beszélt a wifit feltaláló Hedy Lamarr

Szerző: | 2021.05.30., 14:58 | Színes

Hedy Lamarr/múlt-kor.hu

„Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj, és nézz bután.” Az idézetet egy rendkívül szép, ám legalább annyira okos hölgynek tulajdonítják. Ő volt Hedy Lamarr, a világ egyik legszebb asszonya, aki rátermettségét és a műszaki tudományok területén mutatott kivételes képességét szépségével palástolta. Nem is rosszul. Mert míg Hollywoodban nem esett nehezére, hogy eljátssza a filmek kötelező szépség-kellékének szerepét, addig furcsábbnál furcsább találmányaival alapvetően járult hozzá – leginkább – a haditechnológia fejlődéséhez. A budapesti gyökerekkel rendelkező hölgy születésnapja nem merült feledésbe: hivatalosan ez lett az Európai Feltalálók Napja. Rászolgált.

Hedwig Eva Maria Keisler néven Bécsben született a jómódú bécsi bankár, Emil Kiesler és egy budapesti zongorista, Lichwitz Gertrúd lányaként. Hedyt nem járatták iskolába, hanem inkább otthon, házitanítók nevelték. Már egészen fiatalon négy nyelven beszélt folyékonyan, zongora és táncórákat vett, majd 16 évesen az osztrák főváros egyik leghíresebb, Max Reinhardt vezette színiiskolájának lett a növendéke.

19 éves volt, amikor  egész életét meghatározó döntések sorát indította el: férjhez ment a nála 13 évvel idősebb osztrák fegyvergyároshoz, Fritz Mandlhoz. Vagyis ekkor mutatkozott meg először a fegyverekhez, valamint az esküvőkhöz való vonzódása (utóbbiból összesen hat jutott neki élete során). Szülei kívánságára a zsidó vallásról katolikusra tért át. Férjével nagy fegyverbemutatókon, vásárokon vett részt, ahol megismerkedett a fegyverek tervezésével, a modern haditechnológiákkal. Ennek később nagy szerepe lett feltalálói karrierjében.

Szépségével Hedy mindenkit lenyűgözött, tán jobban is, mint férje szerette volna, ezért féltékeny ura egy ausztriai villába száműzte. Egy ideig ott élt elzártan, ám megszökött, és meg sem állt Hollywoodig, ahol sztárkarriert csinált.

Mivel korábban Bécsben szerepet kapott az Extase című hangosfilmben (1933), ahol gyönyörű teste kétszer is felvillant meztelenül – először egy úszómedencében, egy későbbi jelenetben pedig fák között futva –, nem kellett sokáig várnia az első hozzá illő filmszerepre.  Férje, valamint az Ausztriát éppen megszálló nácik elől menekülve, már a Normandie fedélzetén szerződést írt alá a Metro-Goldwyn-Mayer képviselőjével. Amerikában már Hedy Lamarrként lépett partra, és hamar felkapott filmcsillag lett.

A korábbi bécsi impozáns családi vacsorák, amelyeket gazdag gyáriparosok társaságában töltött el, meghatározóak lettek későbbi találmányainak kifejlesztése során. A vacsoraasztalt körül ülők közül ugyanis senki nem sejtette, hogy ez a gyönyörű nő bármit is megért a szakmai beszélgetésekből. Butuska széplányt láttak benne, s erre a véleményre ő is ráerősített, amikor azoknak a nőknek, akik szépek és sikeresek szerettek volna lenni, a bevezetőben leírtakat tanácsolta.

Kezdetben nem annyira színészi tehetségével, mint inkább szépségével és kisugárzásával nyerte meg a nézőközönséget. Megjelenésével egycsapásra átformálta a frizuradivatot. Az 1938-as Algier című filmben Charles Boyer oldalán óriási szenzációt keltett: egyik napról a másikra szinte minden színésznő Hedy Lamarr középen elválasztott hajviseletét utánozta, az 1930-as évek végén pedig az addigi szőke helyett általa lett divat a barna haj.

Újra divatba hozta a kalapviseletet, bár nemcsak a szó szoros értelmében vett kalapot tett a fejére, hanem mindenféle más fejfedőt: turbánt, sálat és kendőt is. Filmszínészi teljesítménye viszont sosem volt kimagasló. Lamarr ugyanazt a dekoratív kellékszerepet töltötte be, amelyet a legnagyobb kereskedelmi sikert hozó, Cecil B. DeMille rendezte Sámson és Delila című filmben.

A második világháború idején a férjétől „elemelt” katonai tervrajzokkal váratlanul betoppant az egyik amerikai katonai fejlesztő laboratóriumba, ahol felajánlotta szolgálatait.  Lamarr a híradásokból tudta, hogy a  pontatlan célmeghatározás miatt a szövetségesek igen sok torpedót pazarolnak el a tengereken. Bár első házassága idejéből komoly ismereteket szerzett a fegyverekről, a torpedókról és irányítástechnikáról, zseniális találmányát mégis a véletlennek köszönhette.

1942-ben szomszédjával, George Antheil avantgárd zongorista-zeneszerzővel torpedó rádió-távvezérlésére szolgáló adóberendezést hoztak létre. Pedig eredetileg George Antheil csupán egy 16 darab mechanikus (lyukszalagos) zongorára írt művet akart szinkronizálni. Mivel a zongorán 88 billentyű van, a torpedóvezérlő találmány megvalósításában is 88 frekvenciát használtak.

A zongorista így emlékszik vissza az első találkozásra: „1940 nyarán hivatalos voltam egy vacsorára a világ legszebb asszonyának a meghívására. A filmcsillag a melleiről szeretett volna velem beszélni. Mit gondolok, vajon nagyobbra kéne csináltatnia?” Hedy „mellei” azonban hamar lekerültek a napirendről, miután Antheil akkor még elég valószínűtlen háborús erőfeszítéseinek projektjéről és annak támogatásáról kezdtek el beszélgetni. E terv célja a szövetségesek háborús erőfeszítéseinek támogatása volt. Ebből a beszélgetésből született a zseniális ötlet és találmány, amelynek áldását ma is nap, mint nap tapasztaljuk az élet számos területén.

Ők akkor még nem tudták, hogy a wifi, a mobil és Bluetooth technológiák feltalálói lettek. Találmányuk elengedhetetlen a mai vezeték nélküli és mobil kommunikációs technológiák területén. A kidolgozott találmányt titkos kommunikációs eszközként (Secret Communication System) nyújtották be a National Inventor’s Council-hoz (Országos Feltalálói Tanács) 1940 decemberében. A szervezet elnöke, a  General Motors kutatási igazgatója, Charles E. Kettering vetette fel a szabadalmaztatás ötletét.

A Kaliforniai Műszaki Egyetem egy elektrotechnika professzorának segítségével előkészítették, majd szabadalmaztatásra terjesztették elő a találmányt. A szabadalmat 1942. augusztus 11-én kapták meg. Az Amerikai Szabadalmi Hivatal a 2.292.387-es számon jegyezte be a „Titkos Kommunikációs Rendszer”-t, amelynek lényege, hogy a ma frekvenciaugratásos adásmódnak nevezett módszer segítségével a torpedókat irányító rádiócsatornát megvédjék a felderítés és a zavarás ellen, ezzel pedig a tengeri célpontok ellen indított torpedók találati valószínűsége növelhetővé vált.

A találmányt felajánlották a haditengerészetnek, de az eljárást csak 1957-ben, a szabadalmi oltalom lejárta után két évvel vette elő a Sylvania Electronic Systems Division cég, és 1962-ben, a Kuba elleni tengeri blokád idején alkalmazták először a blokádban résztvevő hajókon. Az egyidejű frekvenciaváltást (frequency-hopping) napjainkban a mobiltelefon-rendszereknél, illetve bluetooth-kapcsolatoknál alkalmazzák. Mindezt a haditengerészet csak 1985-ben tette hozzáférhetővé a civil alkalmazások számára.

Antheil korán, 1959-ben meghalt, de Hedy, aki 2000-ig élt, folytatta a fejlesztést. Hollywoodban kis laboratóriumot vezetett és „ingázott” a tudomány, a film és a szépségipar között.

A színésznő neve jószerével teljesen feledésbe merült, újbóli „felfedezésére” a találmány nyilvánosságra hozatala után került csak sor. 2004-ben egy róla készült dokumentumfilmben például Hollywoodban az utca embere semmit nem tudott róla? Ma már csak a csillag őrzi egykori fényét a Hírességek sétányán a Hollywood Boulvardon.

Lamarr időskorát másfajta botrányok övezték: áruházi lopáson kapták, és hosszú pereskedésbe bonyolódott az egyik számítástechnikai céggel. A 1990-es évek elején a Corel nevű szoftvervállalat a Corel Draw 8 grafikai szoftverének csomagolására Hedy Lamarr egy retusált fényképét használta. Lamarr azzal a céllal perelte be a céget, hogy megtiltsa fényképe használatát, de végül peren kívüli megegyezés született, s a Corel jogosultságot kapott a kép használatához.

Utolsó éveiben a színésznő-feltaláló visszavonulva élt Floridában, és bár mindig Ausztriát, illetve Bécset tekintette igazi otthonának, többé nem adatott meg neki a lehetőség, hogy még egyszer „haza” látogasson. Dúsgazdagon halt meg 2000-ben. Végakaratának megfelelően hamvai egy részét a bécsi erdőben szórták szét.

Találmányáért 1997-ben megkapta az Electronic Frontier Foundation, a technika úttörőjének járó kitüntetést. Majd még ebben az évben első női kitüntetettje lett a BULBIE Gnass Spirit of Achievement Bronze Award – vagyis a Feltalálói Oscar-díjnak.

Kortársai Hedyt butasággal vádolták, mert találmányát filmsztári karrierje szempontból teljesen fölöslegesnek gondolták, és azért, mert azt merészelte hinni, hogy sikeres lehet a haditengerészetnél. Ezekre a kortársakra ma már senki nem emlékszik, egyikük nevét sem őrizte meg az utókor.

Forrás: mult-kor.hu

Pin It on Pinterest

Share This