Mégis minek ez a február 29.?

Szerző: | 2012.02.29., 13:20 | Színes

Nem a Gergely-naptár a hibás, hanem Julius Caesar csillagász pajtásai. A pápa legfeljebb abban ludas, hogy még így sem kerek a rendszer. Február 29-e nyomában.

Talán ott lett az egész elrontva, hogy feltalálták az órát, belegyömöszölve hatvan percet, abba pedig hatvan másodpercet. Amíg ragaszkodunk a minimálisan, de mégis pontatlan mérőeszközünkhöz, addig verhetjük a fejünket a falba, hogy ilyen-olyan módszerekkel – klasszikust idézve: „trükkök százaival”… – kell úton tartani az idő kerekét. Az egyik ilyen módszer volt a február 29-ei nap bevezetése, de már azt is lehet tudni, hogy nem igazán elég, még úgy sem, hogy szabályos időközönként kimarad. Hogyan is van ezzel a naptár dologgal?

Egy mostanihoz mérten majdnem teljesen pontos naptárat Julius Caesar vezetett be Kr. e. 45-ben, tulajdonképpen az ő „vétke” a négyévenkénti plusz egy nap. Az általa, illetve csillagász barátai által kikalkulált évhossz 365 nap 6 óra, de mivel valójában az év ennél egy parányit rövidebb, a naptár már születésekor elkezdett lemaradni a real time-hoz képest – viszont ezt követően másfél évezreden át ment a fejvakarás; nem volt senki, aki érdemben begyógyítsa a bibit. Hogy tarthatatlan a dolog, abból jöttek rá, hogy a tavaszi napéjegyenlőség egyre inkább előzte a naptárba ragasztott március 21-ei időpontját. Beda Venerabilis 730 körül már konkrétan utal a pontatlanságra, de csak a XIV. század közepén jutott el odáig egy párizsi matematikuscsoport, hogy az akkor regnáló VI. Kelemen pápa asztalára egy naptárreformtervet letegyen.

Így számolták ki

A XV. században pápák sorának rimánkodtak hiába, hogy brusztolja ki zsinaton vagy más fórumokon a naptár ráncba szedését, mindhiába; még az „elbizonytalanodó” X. Leó is hiába hajlott volna a reformra, Kopernikusz szakvéleményére hallgatva félredobta az „elsietett” reformot (1514). 1563-ban következett be az áttörés: a trentói zsinat asztalára is letették a naptári rendezést, és cirka két évtized elég is volt hozzá, hogy tető alá hozzák a megállapodást. Az 1582. október 5–14-ig terjedő napokról kitalálták, hogy egyszerűen nem lesz, s új szökőszabályt is bevezettek: a szökőnapokkal késő naptárból kivettek 400 évenként három „február 29-ét”. Máig az a helyzet, hogy a százzal is osztható szökőévek közül csak a 400-zal is oszthatóak idején van február 29-e, 2100-ban viszont például nem lesz.

Ez van most, de – mint azt az elején jeleztük – a naptár nem pontos így sem: évenként bő két tucat másodpercet siet, ez pedig azt jelenti, hogy 3320 év alatt összegyűlik egy nap. De ezzel törődjenek azok, akik 4902-ben fognak a témában zsinatolni.

Ha azokat a másodperceket már Julius Caesarék pontosan beállítják…

Forrás: mno.hu

Pin It on Pinterest

Share This