Méregtelenítés: nem használ, de belehalunk

Ha tavasz, akkor méregtelenítés – tél végén mindig felbukkan ez az üzenet, pedig a szervezet köszöni, boldogul, külső segítségre egészséges embernek semmi szüksége. A böjtök és salaktalanító kúrák a betegeknek sem használnak, sőt inkább ártanak. Ennek ellenére a méregtelenítő módszerek tarolnak, van rájuk kereslet. Szakértőkkel néztük meg, mi ezeknek a veszélye.

Tévhit: „Szervezetünknek szüksége van méregtelenítő kúrákra.”

A szervezet természetes védekezőrendszerének része a gyomor- és bélrendszer, a vese, a tüdő és a bőr, amelyek működése önmagában biztosítja a szervezet „méregtelenítését”. Ezek a szervek egyebek mellett ártalmatlanítják azokat a biológiailag hatékony idegen anyagokat is, amelyeket a táplálékkal fogyasztunk el. Működésükhöz külső segítség nem szükséges, a különböző diéták, böjtök vagy éppen kapszulák ilyen szempontból teljesen hatástalanok. Pontosabban: jobb esetben hatástalanok, mert rosszabb esetben akár árthatnak is.

„Ép szervek és egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás mellett semmi nem szól amellett, hogy külön méregtelenítésre lenne szükség, nincs arra bizonyíték, hogy a ‘méregtelenítő’ kúráknak bármilyen előnyös hatásuk lenne” – emeli ki dr. Tislér Andás nefrológus, belgyógyász, egyetemi docens. Mint mondja, méregtelenítő hatása sem a beöntéseknek, sem a fokozott folyadékbevitelnek nincs. A vese méregtelenítő munkája már napi fél liter vizelet mellett is tökéletes lehet, nagyjából ennyi kell ahhoz, hogy a karbamidok, a fehérjelebontási termékek, egyes ionok és egyéb salakanyagok távozhassanak a szervezetből. Ehhez a félliternyi vizelethez nagyjából 1 liter vizet kell elfogyasztani, egészséges táplálkozás mellett már ez is képes egyensúlyban tartani a veseműködést. Az elfogyasztott folyadék többi része izzadással, légzéssel távozik a szervezetből, emellett vizet értelemszerűen a széklet is tartalmaz.

Tévhit: „Gyógyteákkal segíthetjük a vese méregtelenítő munkáját.”

Azt persze kiemeli a nefrológus, hogy ennyi folyadék csak akkor elégséges a megfelelő veseműködéshez, ha a körülmények nem extrémek, nincs például kánikula, nem áll fönt fokozott izzadás vagy láz. Ugyancsak több folyadékot kell fogyasztaniuk azoknak, akiknek már nem tökéletes a veseműködése, akiknek olyan problémája van, amely a vese tisztítóképességére kedvezőtlen hatással van, és amely miatt a szűrők tönkremennek. Mivel ez a kor előrehaladtával gyakoribb, értelemszerűen az idősebbeknek is többet kell inniuk. Erre azért van szükség, mert ilyenkor fél liter víz már nem elég a salakanyagok eltávolításához, ezzel a mennyiséggel a vese már nem tud elég koncentrált vizeletet létrehozni. Viszont mindez nem jelenti azt, hogy idős korban literszámra kellene folyadékot fogyasztani: ilyen esetben 1,5 liternél húzzák meg az ajánlott mennyiség alsó határát, a 2 literes vízfogyasztás pedig már 50 százalékos vesebeszűkültség esetén is elegendő.

Dr. Tislér kiemeli, hogy a betegek ihatnak ennél többet is, ám attól senkinek sem fog jobban működni a veséje, hogy napi 2,5-3 liter folyadékot vesz magához. A fokozott folyadékbevitelnek veseköves roham esetén sem a méregtelenítés miatt van fontos szerepe, hanem mert ennek köszönhetően erősödik a vizelet áramlása, ami fizikai okoknál fogva segítheti a megszabadulást a kőtől.

A vese méregtelenítő munkáját a megfelelő folyadékbevitel mellett egyéb metódusok nem segítik bizonyítottan, ilyen hatása a különböző gyógyteáknak és vízhajtóknak sincs, amelyek csak a nátriumot és a hozzá tartozó vizet segítik kiüríteni a szervezetből. Ezeknek a vesefunkciókra nincs befolyása, ahogyan más szernek, étrend-kiegészítőnek sem. A halolaj például bizonyos vesebetegségeknél javasolt lehet, de az sem méregtelenít, hanem a szűrők és tubulusok működését befolyásolja – ezek a kanyarulatos csatornácskák vezetik gyűjtőcsatornákba, majd a vesemedencébe a kiválasztott vizeletet. Ez rendben is van, ám annál, akinek a veséje a feladatát már nem képes ellátni, semmilyen csodaszer nem jelent megoldást: a szerv méregtelenítő munkáját egyedül a dialízis, azaz a vesepótló kezelés képes pótolni.

Tévhit: „A máriatövis igazi csodaszer.”

Májbetegeknek a máriatövist szokták ajánlani, amelynek kivonata klinikailag igazoltan májvédő, legjobb hatása pedig akkor van, ha a károsodás előtt használják. Mivel a regenerációt már kevésbé segíti, annak érdemes szednie, akinek folyamatos, meg nem szüntethető májgyulladása vagy májkárosodása van – ezt már dr. Makara Mihály hepatológustól tudjuk meg.

A főorvos a kávét is kiemeli májvédő hatása miatt, mint mondja, nem tisztázott, mi miatt, de megfigyelés, hogy aki több kávét iszik, annak májbetegsége kevésbé halad előre. A méregtelenítéshez viszont ennek sincs köze, a máj munkájára ilyesmivel nem lehet hatással lenni, dolgát ez a szerv is kifinomult mechanizmus mellett végzi. Ha visszafordíthatatlanul megbetegszik, akkor még mesterségesen sem lehet helyettesíteni, illetve segíteni úgy, mint a vesét dialízissel: működését csak rövid ideig lehet „műmájkezeléssel” pótolni, viszont ez nagyon drága, és nem is mindenki alkalmas rá. Csak olyan esetben szokott sor kerülni rá, amikor májátültetésig kell pár napot átvészelni. Ha tehát ez az amúgy nagyon jól regenerálódó szerv tönkremegy, csak a transzplantáció jelent megoldást.

„Az előbbiek miatt egyértelmű, hogy nem a rendszeres ‘méregtelenítésre’ kell figyelni, hanem arra, hogy a máj ne károsodjon. Azelhízáspéldául nem tesz jót, ez a szerv ugyanis el tud zsírosodni, a zsírmáj pedig nem végzi jól a feladatát. A helyzetet a belek közti zsírszövet is rontja, az ugyanis krónikus gyulladást is okozhat a szervezetben” – magyarázza a hepatológus. Kiemeli, hogy a májat sok gyógyszer is megterhelheti, ezek többsége ugyanis ebben a szervben bomlik le. Az alkoholfogyasztás szintén árt a májnak, aminek oka, hogy lebontási anyaga, az acetaldehid pusztítja a sejtjeit.

Ha a szervek egészségesek, méregtelenítésre semmi szükség, ha pedig valamilyen probléma van velük, akkor sem a méregtelenítés miatt kell diétázni, hanem azért, hogy méreganyagok, illetve problémás termékek ne kerüljenek be a szervezetbe. Azaz akinek túlzott alkoholfogyasztás miatt ment tönkre a mája, annak tartózkodnia kell a szeszes italoktól, aki pedig krónikus veseelégtelenséggel küszködik, annak egyebek mellett csökkentenie kell a fehérjebevitelt, a sófogyasztást és a foszforbevitelt. Ez viszont csak a szerv kímélete miatt van így, és minden esetben speciális diétát jelent. Ilyen helyzetekben a méregtelenítés címszóval folytatott kúrák vagy böjtök veszélyt is jelenthetnek, ezek alkalmazását még azoknak is meg kell fontolniuk, akik amúgy egészségesek.

„Általánosságban azt lehet elmondani, hogy azok a diéták nem ártalmasak, amelyek leginkább hasonlítanak a vallási böjtökre, nem extrém módon tiltóak, és csak rövid ideig kell betartani: klasszikus értelemben ezek sem méregtelenítenek, viszont csökkenthető velük a testtömeg és a szív- és érrendszeri betegségek kockázata. Ezekkel szemben azok az extrém diéták és léböjtök, amelyeket leginkább daganatos betegek vállalnak, kifejezetten veszélyesek lehetnek” – mondja dr. Pálfi Erzsébet dietetikus, főiskolai docens. Kiemeli, hogy ezek egyikére sincs olyan meggyőző bizonyíték, amely igazolná, hogy gyógyítanák a betegségeket, illetve meghosszabbítanák az élettartamot. Sőt a kontrollált klinikai vizsgálatok pont az ártalmasságukra hívták föl a figyelmet. Ennek oka, hogy a komolyabb böjtök még inkább alultáplálttá teszik az ezzel alapból veszélyeztetett daganatos betegeket.

Tévhit: „A daganatos betegségeket a máj elégtelen működéséből következő mérgezés okozza.”

Az egyik leghírhedtebb módszer a Gerson-terápia, amely a test méregtelenítését és a szervezet ellenálló-képességének fokozását ígéri. Ezt hívei azért tartják szükségesnek, mert úgy gondolják: a daganatos betegségeket a máj elégtelen működéséből következő mérgezés okozza. Akik alkalmazzák, az első 6 hónapban szigorú vegán léböjtöt követnek, majd kávés beöntések mellett sószegény, extrém szigorú léböjtöt tartanak. Ennek a napi 4,5 liter zöldség- és gyümölcslé mellett nyers borjúmáj is része. Ezt a diétát intenzív terápiaként másfél évig írják elő, az étkezés pedig ezt követően sem normalizálódhat. Ez a módszer nemcsak durván hangzik, hanem az is.

„Egyetlen olyan klinikai kutatás sincs, amely alapján ajánlani lehetne ezt a terápiát, sőt a vizsgálatok szerint kifejezetten káros. Az extrém szigorú léböjt súlyos tápanyaghiányhoz vezet, a kávés beöntés következtében pedig szepszis, illetve súlyos elektrolithiány is kialakulhat, sőt halál is beállhat” – hangsúlyozza a dietetikus.

A Gerson-terápia egyik változata a Kelley-Gonzalez terápia, amely szintén extrém szigorú léböjtöt jelent, viszont nemcsak kávés beöntéssel egészítik ki, hanem emésztőenzimek (pepszin és hasnyálmirigyenzim) adásával is. Ugyancsak veszélyes a Breuss-féle koplalókúra, amelyre szintén könnyen rábeszélhetnek daganatos betegeket. A hivatkozási alap itt is hasonló: a hívek szerint a daganatos megbetegedéseket az elfogyasztott táplálékok okozzák, így a kialakult daganatot ki kell éheztetni, meg kell tőle vonni a szilárd ételt. A böjt 42 napig csak zöldséglé és gyógytea fogyasztását írja elő, előnyös hatása viszont nincs. Hátránya viszont annál inkább: a kúra súlyos testi leromláshoz, senyvedéshez vezet.

A léböjtkúrák daganatos betegeknél azért is rejthetnek veszélyeket, mert az alkalmazott gyógynövényfőzetek hatóanyagai befolyásolhatják a tumoros megbetegedéseknél alkalmazott kemoterápiás szerek hatását. Például a zöld tea polifenoljai közül néhány egy ismert gyógyszer hatóanyaga ellen dolgozik, annak antagonistája. Emellett a gyógynövényes készítményeknek, főleg a keletről származó keverékeknek toxikus hatása is lehet.

Dr. Pálfi Erzsébet kiemeli: ahhoz, hogy az extrém léböjt bajt okozzon, még daganatos betegség sem szükségeltetik, hiszen keletkezhetnek miatta olyan anyagcsere-bomlástermékek, így például ketonok, amelyek megterhelik a vesét. Azoknak, akik valamilyen egészségi problémával küzdenek, például inzulinnal kezelt cukorbetegek vagy vesebetegségben szenvedők, végképp káros lehet a nagyon alacsony energiatartalmú léböjtkúra. Az ilyesmi gyermeknél is okozhat bajt, vezethet fejlődési és növekedésbeli elmaradáshoz, alultápláltsághoz és esetenként halálhoz – vagyis ezek nem véletlenül tiltottak. Ugyanez igaz a táplálékokat nagyon megszorító gyógyböjtökre is: gyerekeknél ezeknek szintén súlyos következményei lehetnek, időről-időre haláleset is köthető ilyesmihez.