Mézeskaláccsal édesített adventi várakozás Beregszászban és Nagyberegen

„ Ég a gyertya, ég,
Nő a fényesség,
Sötét földhöz a fényes ég
Egyre közelébb.”

A mézeskalácsosság komoly, nagy múltú mesterség. A kalácsoknak igen sok fajtáját, formáját készítették a régi időkben, de mindig nagy örömet szerzett annak, aki kapta. Finom nyalánkság és egyben kedves ajándék, emlék.

A Pro Cultura Subcarpathica szervezésében december 10-én ismét „mézes napokat” tartottak a beregszászi főiskolán. Az intézmény Polónyi Katalin textilmúzeumába a mézeskalács illata csábította be a diákokat, hallgatókat és oktatókat egyaránt, ahol kipróbálhatták a hagyományos cukormázas díszítést.

Másnap, december 11-én a nagyberegi tájházban folytatódott a mézeskalácsok díszítése. Délelőtt az Oroszi Általános iskola diákjai próbálhatták ki az írókázás fortélyait, majd a kaszonyi iskolások egy nagyobb csoportja következett. A délután a nagyberegieké volt. A mézeskalácsok díszítése mellett angyalkákat fűzhettek gyöngyből a vendégek, közben a közelgő Luca-napról és a hozzá fűződő szokásokról halhattak, majd népi játékokat próbálhattak ki a tájház udvarán.

A tájház kézműves foglakozásaira a jövőben is várjuk csoportok jelentkezését.

Csurman-Puskás Anikó
Kárpátalja.ma