Mézeskalácsfalu

Süveges, csipkemintás tetejű vagy épp a népmesék világát idéző tulipános, esetleg rokokó stílusú házak, közöttük hó borította fenyők, menedéket nyújtó katedrális, odébb a Mikulás vára, no és mindenütt sok-sok vidám arcú gyerek.

Akár egy karácsonyi üdvözlőlapról, akár egy ünnepre szánt meséskönyvből is visszaköszönhetne ez a kép, de Sződligeten valósággá válik a téli mese: temérdek tésztából és mézből már épül az idei mézeskalácsfalu.

A Duna bal partján, Budapest és Vác között fekvő 4300 lelkes településen másodszor fognak össze kicsik és nagyok, hogy december elejére mézeskalácsból építsék fel és népesítsék be falujuk „hasonmását” – avatott be a különleges akcióba Szinte Edit szervező. A sződligeti óvodások és iskolások szülőinek képviselője büszkén újságolta, hogy a „mézeskalács illatú” összefogás nemes célokat szolgál: az eladásra kínált portékából befolyó teljes bevételt a helyi óvoda és iskola kapja (most épp sószobára, illetve informatikai fejlesztésre gyűjtenek).

– Több napnyi idő, rengeteg méz, liszt, cukor, kakaópor és több tucatnyi szorgos kéz kell ahhoz, hogy időben megsüljön a mesefalu alapjául szolgáló temérdek mennyiségű mézeskalács, amelyet aztán cukorhabbal ragasztanak össze házzá, templommá, fenyővé, emberfigurává – magyarázta Szinte Edit. Szerinte már tavaly is majdnem ugyanolyan hangulatot tudtak varázsolni Sződligetre e sajátos építménykompozícióval, mint amiért sokan advent idején nyugati szomszédainkat rohamozzák.

– No persze nálunk mindezt kicsiben képzeljük el – fűzte hozzá, majd felidézte a tavalyi, hatvan mézeskalácsházból és egyéb „kellékekből” összeállított, terepasztalokra helyezett mini falu emlékét.

– Olyan volt, mintha a porcukorhavas tájon Szent Miklós szánja siklott volna a süveges házak és fenyőfák között. A csúcsos templomtorony, a babapiskóta-farakások, a téli életképek és a mézeskalács fűszeres illata, meg a gyertyafény látványa mindenkit kiszakított kicsit a szürke hétköznapokból. Segített a feltöltődésben, a karácsonyra való ráhangolódásban, hisz épp ez az adventi időszak lényege – húzta alá.

Végtelen fantázia

A pingpongasztalokra telepített és a Sződliget központjában lévő plébánián kiállított mini falu tavalyi hatvan háza idén legalább 100 épületet terveznek a helyi gyerekek és szülők – tért át a pár napja kezdett előkészületekre a szervező.

Mint mondta, akciójukra most a helyi vállalkozók is „rámozdultak”: többen ajánlottak alapanyagot (amelynek 40 százaléka méz), és a sütésbe is sokkal többen bekapcsolódnak majd. Az első nagy adag tésztát – a házak alapjaihoz, valamint a különféle figurákhoz – már meg is sütötték a sződligeti óvoda konyháján, miközben az iskolában mézeskalácssütő versenyt hirdettek meg, hogy aztán az „intézményesen” és az otthon készített illatos anyagot ragasztani, illeszteni, faluvá alakítani lehessen.

– Az óvodások, iskolások, szülők és nagyszülők fantáziája végtelen, épp ezért korábban szinte minden ház különbözőre sikeredett: volt közöttük csipke- és skandináv mintás, rénszarvasos, tulipános, rokokó stílusú, sőt Jancsi és Juliska cukorházában is gyönyörködhettek a nézelődők – elevenítette fel a tavalyi hangulatot Szinte Edit. – Idén még többet, még szebbet szeretnénk!

Örömmel újságolta, hogy mivel az eladásra kínált darabok cégajándéknak is kitűnőek, a napokban már be is jelentkezett egy vállalkozás, amelyik vásárolna tőlük.

Egyébként bárki más is hazaviheti jelképes összegért a település központjában december 3-án és 4-én kiállított mézeskalácsfalu „alkatrészeit”. Nyilván nem azonnal, hiszen akkor mi maradna a nézelődőknek. Az egyes házakat jelképező számokat lehet zsebre tenni, majd a számokért cserébe mindenki megkaphatja a megvett darabot, miután szétbontják a mesefalut. A szintén mézeskalácsból készült karácsonyfadíszek, adventi koszorúk és egyéb apróságok természetesen azonnal elvihetők – avatott be a kulisszatitkokba beszélgetőpartnerem.

– Ha további partnereket tudnánk megnyerni az ügynek, a későbbi években akár Sződliget egészét „beépíthetnénk”mézeskalács figurákkal, és olyan díszbe öltöztethetnénk a falut, mint a legnívósabb külföldi vásárokon szokás – sóhajtott a szervező, hozzátéve, hogy rajtuk, illetve a sütő kapacitáson biztosan nem múlna a dolog.

– Egyelőre azonban maradjunk a realitásnál, és örüljünk annak, amit a mostani összefogással előteremthetünk – tért vissza a jelenbe. – Boldoggá tenne, ha minél több mosolygó és csodálkozó arcot látnánk a hét végén Sződliget központjában, ahol „kicsiben” és „illatos kivitelben” mutatjuk majd meg a karácsonyra készülő vendégeknek ezt a szép települést.

Forrás: hirextra.hu