Mezőváriak az egykori Máramaros vármegyében

keverten leverten.

A Rákóczi Szövetség Mezővári Alapszervezete szervezésében 2013. október 28-án egynapos honismereti kirándulást szerveztek, amely Kárpátalja történelmi és természeti értékeivel kapcsolatos ismeretek bővítése mellett a csapatépítést is kiválóan szolgálta. A Rákóczi-szabadságharc egyik bölcsőjének számító Mezőváriból elindulva ellátogathattunk az egykori máramarosi koronavárosba, Viskre, illetve az Északkeleti-Kárpátok gyöngyszeméhez, a Szinevéri-tóhoz. Az utazás során nemcsak megcsodálhattuk a látnivalókat, hanem a honismereti kirándulás szervezője, dr. Izsák Tibor alapszervezeti elnök ismertetései révén a nevezetességekhez kötődő legfontosabb tudnivalókat is elsajátíthattuk.

Utazásunk első állomása a Felső-Tisza-vidéki szórványmagyarság egyik utolsó végvára, Visk volt. A dicső múltú településen először a gyönyörű, középkori eredetű református erődtemplomban járhattunk, amelynek külső falai előtt a helyi gyülekezet által, a Rákóczi Szövetség anyagi támogatásával felállított, fából faragott emlékoszlop hirdeti azt, hogy 1657. január 17-én II. Rákóczi György fejedelem vezetésével a viski református templomban tartották meg Erdély országgyűlését, amely után innen indult el a 24 ezer fős magyar sereg a sikertelen lengyelországi hadjáratra. Az emlékjel mellett, illetve a templomkertben található, ugyancsak a székely népművészetet idéző faragott faoszlopok megtekintésével és felirataik elolvasásával jóleső érzéssel tudatosíthattuk magunkban azt, hogy erős és mélyen gyökerező a viski magyarság nemzeti öntudata, amelynek példaként kell szolgálnia számunkra is, akik Kárpátalja túlnyomórészt magyarok által lakott vidékén élhetünk.

A magyar identitás legfontosabb helyi bástyájának megtekintése után a nagyközség központjába mentünk. Itt láthattuk meg a maga valóságában a szórványmagyarság igazi mibenlétét, és egyben a nemzetiségek békés egymás mellett élésére is találtunk egy jó példát: az első és a második világháború, a sztálini lágerek, illetve a koncepciós perek áldozatainak neveit márványtáblákon megjelenítő, az 1944-ben bevonuló szovjetek által lerombolt, majd 2006-ban újraavatott Turul-emlékmű éppen a fasizmus ellen folytatott háború áldozatainak szovjet csillaggal is rendelkező, és keresztet is magán viselő obeliszkje és a Tarasz Sevcsenko ukrán nemzeti költő szobra közötti területen található.

Visk feltérképezése után a Máramarosi-medencét elhagyva a hegyvidék felé vettük az irányt. Útközben megálltunk a Huszttól nem messze lévő Iza községben, ahol kosarakat és egyéb, a hagyományos ruszin népművészet mesterei által készített használati és dísztárgyakat vásárolhattak a kirándulócsoport tagjai. Ezután Kárpátalja legnagyobb tavához, a 2008-ban Ukrajna hét természeti csodája közé beválasztott Szinevéri-tóhoz indultunk. A tengerszemhez vezető út során keresztül haladtunk több, II. Rákóczi Ferenc leghűségesebb népe, a gens fidelissimának nevezett ruszinok által lakott településen, ezáltal saját szemünkkel kaptunk képet a messze földön híres népi építészetükről. A közel 1000 méterrel a tengerszint fölött található, fenyvesekkel szegélyezett tóhoz megérkezve pedig megnyugtató és lélekemelő érzések közepette gyönyörködhettünk a fenséges látványban. A késő délutáni hazaindulás során a Szinevéri-tótól nem messze megálltunk a hegyekben, ahol több népdal és hazafias ének mellett közösen elénekeltük a Székely Himnuszt is, kifejezve ezzel szolidaritásunkat székely testvéreinkkel, akik az egy nappal korábbi, Székelyek Nagy Menetelése elnevezésű rendezvényen ismét az egész világ számára nyilvánvalóvá tették területi autonómia iránti igényüket, illetve tiltakozásukat a Romániában tervezett régió-átalakítások ellen.