Mi a depresszió?

A legtöbb ember úgy érezi, hogy szomorú vagy depressziós időnként. A depresszió normális reakció lehet a veszteségekre, a kilátástalan élethelyzetekre, vagy az önbecsülés sérülésére. A rosszkedv azonban idővel elmúlik és helyreáll a lelki egyensúly, sőt boldog periódus is következhet. Akinél nem, az számolhat vele, hogy depressziós.

Az orvostudomány a depressziót nem egységes betegségként kezeli, s jól megkülönböztethető formáit sorolja fel. Ezek közül a legelterjedtebb a súlyos depresszív zavar (major depressive disorder) más néven klinikai depresszió, vagy major depresszió. Ettől különbözik az unipoláris depresszió valamint az unipoláris zavar is.

A köznyelvben akkor szokás depresszióról beszélni, ha szembetűnő lehangoltsággal járó pszichiátriai megbetegedést kell megnevezni. E gyűjtőfogalom alá betuszkolunk egy sor dolgot, amit az orovosok viszont elkülönítenek. Ilyenek a neurózis, a reaktív depresszió (azaz a katasztrófa vagy megrázkódtatás, egy közeli hozzátartozó elvesztése stb. miatti depresszív állapot), a pszichózissal (elmezavarral) megjelenő unipoláris zavar (az a melankólia vagy búskomorság néven is ismert hosszan tartó elmeállapot), amit a lehangoltság, szomorúság, veszteségérzet, elesettség, apátia (érzelemhiány) jellemez. Ide sorolódik a katatónia, vagyis a teljes befelé fordultsággal járó inaktivitás, ami eléggé hasonlít a depresszióhoz, de súlyos pszichózis áll mögötte.

A pszichotikus depressziósok között gyakran jelenik meg a halálvágy és öngyilkossági késztetés. Ezek a betegek teljesen elvesztik a kapcsolatot a valósággal, makacsul ragaszkodnak az érzelmeihez és nem látják be, hogy betegek. A pszichotikus depresszió egyik formáját két homlokegyenesen ellenkező hangulati állapot jellemzi, amelyek periódusosan váltakoznak. Ez a csapongó, szélsőséges hangulatingadozással járó betegség a bipoláris zavar vagy mániás depresszív állapot, mániás depresszió.

Jelek
Ha elhatalmasodik az intenzív szomorúság – beleértve a tehetetlenség érzést, a reménytelenséget, és az értéktelenség érzését, s nagy erőfeszítésbe kerül fenntartani a normális működést, életvitelt napokon vagy heteken át – az már több, mint egyszerű szomorúság. Ez valószínűleg a klinikai depresszió, egy ismert és kezelhető betegség jelenlétét igazolja.

Az orvosok akkor diagnosztizálnak depressziót, ha az alább felsoroltak közül legalább öt tünet jelen van a beteg életében legalább két héten át:
▪ Depressziós hangulat a nap nagy részében, különösen a reggel
▪ Fáradtság vagy gyenge energiaszint majdnem egész nap
▪ Az értéktelenség érzése és a bűntudat jelenléte, szinte minden nap
▪ Csökkent koncentráció, határozatlanság
▪ Álmatlanság (alvásképtelenség) vagy aluszékonyság (túlzott alvás), szinte minden nap
▪ Jelentősen csökkent érdeklődés vagy örömök iránt szinte minden tevékenységben és szinte minden nap
▪ A halállal vagy öngyilkossággal kapcsolatos visszatérő gondolatok (s nem csak haláltól való félelem)
▪ Nyugtalanságérzés vagy lelassulás
▪ Jelentős fogyás vagy hízás

Az egyik legfontosabb jele a depressziónak vagy depressziós hangulatnak az érdeklődés elvesztése olyan tevékenységek iránt, amelyeket a beteg korábban élvezett. A depresszió diagnózisának felállításához ezeknek a jelek jelen kell lenniük szinte mindig, méghozzá tartósan. Ezen túl a depressziós tünetek jelentős szenvedést vagy klinikailag is kimutatható károsodást képesek okozni. E változásokat nem lehet valamilyen agyag, például gyógyszer hatásának tekinteni, de nem is lehet következménye az egészségi állapotnak, például a pajzsmirigy rendellenes működésének.

A depresszió tünetei
A depressziós emberek a betegség nem minden ismert tünetét tapasztalhatják, s nem mindig ugyanazokat. A tünetek súlyossága és gyakoriság, tartóssága függ az egyéntől és az adott betegségtől. Íme néhány gyakori tünet, amelyet a depresszióban szenvedők tapasztalnak:
▪ Az összpontosítás, a részletek felidézése és a döntéshozatal nehézséggel jár
▪ Fáradtság és csökkent energia
▪ Bűntudat, értéktelenség, és/vagy tehetetlenségérzés
▪ Reménytelenségérzése és/vagy pesszimizmus
▪ Álmatlanság, kora reggeli ébrenlét, vagy túlzott alvás
▪ Ingerlékenység, nyugtalanság
▪ Az érdeklődés hiánya, még a hobbi vagy a szex iránt is
▪ Az életöröm elvesztése
▪ Túlevés vagy étvágytalanság
▪ Állandó fájdalmak és panaszok, fejfájás, görcsök, vagy emésztési problémák, amelyek nem enyhülnek még kezelés hatására sem
▪ Állandó szomorúság, szorongás, vagy ürességérzés
▪ Öngyilkossági gondolatok vagy öngyilkossági kísérlet