Miért finomabb a csokitojás az egyszerű csokinál?

Sokan esküsznek rá, hogy a húsvéti csokitojások ízletesebbek a mindennapi csokoládéknál. Igazuk lehet?

Napjainkra a csokitojások éppúgy a húsvét szerves részévé váltak, mint a főtt sonka, a főtt tojás és kaszinótojás, vagy éppen a fonott kalács. A boltok polcain számos márka közül válogathatunk, ki-ki a maga preferenciái szerint. De vajon van bármi különbség a csokitojások és a szokványos csokoládészeletek és táblás csokoládék között? Egyszersmind lehet bármi igazság abban, hogy sokak számára az ünnepi édesség még az utóbbiaknál is nagyobb élvezetet nyújt? A kérdésnek két ausztrál táplálkozástudományi kutató, Margaret Murray és Andrew Costanzo járt részletesen utána a The Conversation oldalán megjelent közös cikkükben.

Miben más a csokitojás?

Murray és Costanzo első lépésként összehasonlította az egyik Ausztráliában is közkedvelt, brit eredetű édességmárka, a Cadbury Dairy Milk két termékét. A cég által előállított csokitojás és táblás csokoládé tápanyagtartalma szinte mindenben megegyezik: 100 grammra levetítve egyaránt 526 kalóriát, 7 gramm fehérjét, 31 gramm zsírt, 55 gramm cukrot tartalmaznak. Tejtartalmuk szárazanyagban kifejezve szintén azonos, 24 százalék. Egyedül a kakaótartalomban mutatkozik némi differencia, az ugyanis a csokitojásban valamelyest magasabb, 28 százalékos, szemben a táblás csoki 27 százalékos kakaótartalmával. Ha viszont ennyire egyforma a két termék, akkor mi lehet a magyarázata annak, hogy a tojást sokan jobban kedvelik?

A különbség sokkal inkább abból adódhat, ahogyan a csokoládé ízét érzékeljük – ízén, állagán és illatán keresztül együttesen. Maga az ízérzékelés pusztán azon alapszik, hogy a csoki összetevői feloldódnak a nyálban, majd érintkezésbe kerülnek nyelvünk ízlelőbimbóival. Ez a cukortartalom révén mindkét esetben édes, a kakaóvaj révén zsíros, a koffein és egyéb kakaó révén kesernyés ízt jelent, valamint azok arányos kombinációját. Ugyanakkor a textúra és az illat már sokkal inkább eltérően alakulhat csokitojás és táblás csokoládé fogyasztása esetén. Szánk különösen érzékeny az étel állagára, amely a csokoládék esetében azok puhasága, krémessége, továbbá annak mentén is nagyon meghatározó, hogy a felolvadó édesség hogyan vonja be belülről a szánkat.

E ponton érdemes megemlíteni, hogy általában véve a gömbölyded alakú csokik láttán eleve krémesebb textúrára asszociálunk, mint a szögletes alakúak esetében. Így tehát egy csokitojást is már azelőtt krémesebbnek remélünk, hogy egyáltalán beleharapnánk, ami aztán arra kis kihatással van, hogy utána milyennek érezzük majd az ízét. Persze ez egy kétélű fegyver, hiszen a csalódás is nagyobb lehet, ha a szánkba kerülő édességről kiderül, hogy mégsem felel meg a várakozásainknak krémesség tekintetében.

A textúra kapcsán az is nagyon meghatározó, hogy a csokoládé milyen hőmérsékleten készül, majd milyen hőmérsékleten tárolják. Egyes esetekben megfigyelhető, hogy a boltban vásárolt édesség külső felszínén világos réteg képződik. Ennek oka, hogy a zsír és a cukor elválik egymástól, és kicsapódva zsír- vagy cukorkristályok jelennek meg a terméken. Fontos hangsúlyozni, hogy a jelenség nem hordoz magában élelmiszer-biztonsági kockázatot, viszont kihatással lehet a fogyasztás közbeni ízérzékelésre, csökkentve a csokoládé krémességét. Mivel húsvét idején megnövekszik a kereslet, a csokoládégyártók gyakran gyors hűtési technikákkal állítják elő a csokitojásokat, felgyorsítva ezáltal a gyártást. Mindez pedig a zsír- és cukorkicsapódás valószínűségét is növeli.

Végezetül szót kell ejteni az illatról, amely a leginkább meghatározza, hogy hogyan érzékeljük egy adott élelmiszer ízét. Amikor a csokoládé elkezd felolvadni a szánkban, felszabadulnak az aromái, amelyek aztán eljutnak egészen az orr szaglóhámjáig. Függően a pontos csokifajtától ennek illata lehet gyümölcsös, földes, vajas vagy akár virágos jellegű is.

Ezért fontos a csokoládé alakja

Ugye említettük, hogy a kerekded csokik látványa eleve krémesebb állagot ígér. Nem ez azonban az egyetlen aspektus, amely révén az édesség alakja befolyásolja a fogyasztási élményt. A tojás alakú csokoládé egyidejűleg nagyobb felületen érintkezik szánk belsejével, mint egy kocka csoki, így aztán gyorsabban is olvad fel. Magyarán hamarabb bocsátja ki aromáit, és így intenzívebb lesz az ízélmény. Másfelől az üreges csokoládék több rágást igényelnek, több időbe telik azokat lenyelni, a szájban töltött hosszabb idő révén pedig több aroma is szabadul fel belőlük. Ilyen módon részletgazdagabbá is válik az ízérzékelés esetükben.

Sokat nyom a latba az is, hogy hogyan szeretünk csokoládét enni. Egy 2011-ben publikált brit kutatás szerint e tekintetben két nagy csoportba oszthatók az emberek: egyrészt azokra, akik inkább csak lassan elszopogatják a csokoládét, másrészt azokra, akik rendesen megrágják azt. Utóbbiak gyorsabban le is nyelik az édességet, ami miatt kevésbé tudják kiélvezni az ízét. Mindez alapjaiban meghatározza értelemszerűen azt is, hogy valaki érez-e bármi különbséget csokitojás és hétköznapi csoki között.

Egyszer egy évben

Murray és Costanzo szerint nem szabad azt sem kihagyni a számításból, hogy húsvét csak évente egyszer van. A csokitojásevés pedig gyakran szorosan hozzátartozik az ünnepi körüli családi rituálékhoz, szokásokhoz. Ilyen módon különlegessé válik a szemünkben, aligha csoda tehát, ha jobban élvezzük, mint azt, amikor egy szokványos munkanap végén csak úgy kibontunk egy szelet csokit otthon. A két szakember szerint éppen ez is a legfontosabb üzenet: a húsvét egy remek alkalom arra, hogy egy kicsit visszavegyünk a rohanásból, és együtt ünnepeljünk a szeretteinkkel. És igen, élvezzük ki bátran a gasztronómia minden kincsét ilyenkor – persze csak mértékkel.

Forrás: HáziPatika

Nyitókép: Pixabay