Nylon, svájcisapka, gloknis szoknya – én ilyet biztos, hogy nem hordok!

Divatszótár: ismerkedj meg a ma is közkedvelt ’50-es, ’60-as évek divatjához kötődő kifejezésekkel.

 

 

 

Manapság a tervezők egyre gyakrabban kacsingatnak vissza a múltba, ezért nem meglepő, hogy az üzletek kirakataiból anyáink, nagyanyáink kedvenc ruhadarabjai köszönnek ránk ismerősen, talán egy kicsit átfazonírozva, más felfogásba helyezve, de ugyanazzal a hamisítatlan bájjal, ahogyan a régi korokra emlékszünk, akár filmekből, könyvekből, plakátokból merítkezve, akár anya ruhái között keresgélve a szekrények eldugott zugaiban.

 

Az ’50-es, ’60-as évek ruhadarabjai a legkitartóbb visszatérők, egyszerűen nem bírjuk megunni a mintáit, szabásvonalait, színeit. Ha már szóba kerül ez a korszak, legtöbbször az amerikai divatot vesszük alapul, pedig akkoriban már a közép- és észak-keleti területeken is kezdtek beáramlani az egyfajta divathullámok. A városi öltözködésben az ’50-es évek elejéig a puritán, dolgozó nő volt az eszmény, aki számára csak a praktikum volt a fontos, ezért a készruhák előállítására alkalmazott iparok termékeit helyezte előtérbe. A körömlakkot, a rúzst, a kivágott ruhákat túlságosan cicomás, burzsoá szokásnak tartotta, leginkább az uniformizált öltözködésre törekedett. Ehhez a korszakhoz kötődik a lódenkabát, a micisapka, a svájcisapka, a kartonruha és a flanelblúz.

Az ’50-es évek második felétől oldódni kezdett a puritanizmus. Amint megjelentek a divatos és jó minőségű csempészáruk a ruhaiparban, egy csapásra jelentőséget kapott a nőies öltözködés és az egyéniség vállalása. A ’60-as évektől újra megjelentek a párizsi divatbemutatókról szóló tudósítások, így a városi divat fellendülését már semmi sem állíthatta meg! Nyilván valamennyire te is tisztában vagy ennek a korszaknak a divatos ruhadarabjaival, de vajon ismered is a nevüket? Tudod-e, miről beszélnek, ha szóba kerül a lódenkabát, a gloknis szoknya, a kosárfej vagy a nyári komplé? Ha nem, akkor jól figyelj, most leporoljuk ezeket a kifejezéseket!

 

 

Düftinkabát: düftin anyagból készült kabát. A düftin többszöri bolyhosítással, keféléssel és nyírással bársonyos felületűvé tett sűrű, tömött szövet.

 

Gloknis szoknya: a glokni nem levasalt, hanem szabadon hullámzó ránc. Jellemzően díszítő elem, de női ruhák, szoknyák, kabátok egész formájára is kiható megoldás. A gloknis szoknya alul bővülő, harangszabású.

 

 Kosárfej: női frizurát neveztek el így, a feltupírozott, búbolt, dauerolt hajat.

 

Micisapka: ez egy trapéz alakú sapka, amelyet a pesti jasszok apacs mintára viseltek.
Jassz: több jelentése van: jelentheti azt is, hogy vagány, belevaló, de egyes esetekben alvilági embert, csirkefogót jelent.           

 

Svájcisapka: lapos, kerek fejfedő, ami a fejméretnél valamivel nagyobb átmérőjű, ellenző vagy karima nélkül, férfiaknak és nőknek egyaránt. Eredete a barettre vezethető vissza, amely bársonyból vagy más szövetből készült, változatos formájú, a fejnél szélesebb sapka.

 

Komplé: ruha, szoknya, kosztüm vagy nadrágkosztüm hozzáillő kabáttal, illetve hosszú kiskabáttal, régen kötelezően azonos anyagból.

Flanel: vászonkötésű vékony kártolt gyapjúszövet, amelyet mosnak és bogácsolnak.

 

Nylon: Wallace Hume Carothers amerikai vegyész 1937. február 16-án szabadalmaztatta a nylont, 9 évnyi kutatómunka után. A szintetikus fonal univerzális alkalmazhatóságát szintén Carothers ismerte fel. A „Rost 66” munkanevű anyagból hamarosan nylon lett, abból pedig harisnya. 1939-ben egy nap alatt hódította meg Amerikát. A szocializmusban előszeretettel használták ezt az anyagot, otthonkák, harisnyák és egyéb ruhadarabok készültek belőle.

 

Kartonruha: karton anyagból régen előszeretettel készítettek könnyű nyári ruhákat. Ma a közepes erősségű és finomságú pamutvásznat nevezik így, amelyet többnyire nyomott mintával forgalmaznak, ágyneműkhöz, ruhákhoz, kötényekhez. A karton anyag tulajdonképpen pamutszövet vászonkötésben. Legkésőbb a 17. századtól már Európában is ezen a néven ismert. Indiából tarkán nyomott pamutszövetként került a kontinensre, a francia „indienne” megfelelője. A kartonruhák általában pörgős fazonú alsórésszel készültek, szűk derékrészére vékony övet raktak. Később divatba jöttek a keményebb, merevebb „zsákszabású” kartonruhák is.

 

Ezek után nyugodtan bevallhatjuk, hogy a nylon, svájcisapka és a gloknis szoknya mégsem divatjamúlt, mert nap, mint nap kapcsolatba kerülünk ezekkel a ruhadarabokkal. Természetesen ma már nem egy az egyben vesszük fel a 60 évvel ezelőtt viselt ruhákat, de sok kiegészítő emlékeztet minket arra az időszakra. Azért valljuk be – nagyon jól áll egy „cuki” svájcisapka a ma közkedvelt tornacipő és csíkos zokni kombinációhoz, vagy a tunikákhoz viselt széles övek áradata. Az egészben az a legjobb, hogy néhány alapanyagból számtalan új ruhakölteményt tudunk kreálni – határt csak a képzeletünk szabhat.

 

DIVATRA FEL!

Kudron Katalin