Önértékelési, kapcsolatteremtési nehézségeink a mindennapokban

„Önbecsülésünk és kapcsolataink – család, barátok, munkatársak és a többiek” címmel tartott előadást a házasság hete alkalmából Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus február 6-án Beregszászban, a Kezünkben a Jövő Alapítvány Mentálhigiénés Műhelyének szervezésében.

Mint azt az előadás előtt Török Orsolya, a Mentálhigiénés Műhely vezetője elmondta, a műhely elsődleges céljának tekinti a lelki egészség megőrzését, ezért tavaly Székely András, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének elnöke a depresszió felismeréséről és megelőzéséről tartott előadást, melynek folytatása a most ismertetett téma.

Kozma-Vízkeleti Dániel – saját bevallása szerint – a népszerű pszichológiával ellentétben, amely a szüleinket teszi felelőssé életünk elakadásaiért, a népszerűtlen pszichológia képviselője: úgy véli, életünkért mi magunk vagyunk a felelősek, s igenis tehetünk saját lelki egészségünkért. Életünk során a biológiai testünkkel való törődés mellett ápolnunk kell lelkünket és társas kapcsolatainkat is, s törekednünk kell a világgal való egységünk megtapasztalására. Akkor fogjuk magunkat igazán jól érezni, ha mind a négy területtel egyaránt foglalkozunk − mondta.

Sokféle közeghez tartozunk egyszerre (család, munka, hobbi, barátok stb.), ezek mind hatnak ránk, s mi mindben picit másként vagyunk jelen. Némelyikben mi lehetünk a bátor, mindent megmondó oroszlán, s olyan is akad, amikor csöndes nyusziként egyezünk bele mindenbe. A közösségek ezeket a szerepeket kritikák és elismerések megfogalmazásával hozzák tudtunkra. A többieken változtatni nem tudunk, de magunkon igen. Rajtunk áll, hogy megkeressük-e azokat a közösségeket, ahol elismeréseket kaphatunk, illetve, hogy mi magunk negatív vagy pozitív irányba mozdítjuk-e el mások önbecsülés-mérlegét. Ajándékot adhatunk ugyanis egymásnak azáltal, hogy a velünk való együttlét kapcsán magukat jónak élhetik meg. Azzal nem megyünk semmire, ha másokat lenyomunk magunk körül. Saját önbecsülésünket is épp az ellenkezőjével, mások elismerésével erősíthetjük. Hiszen, ha felértékelek egy nekem fontos embert, akinek a társaságában vagyok, az azt jelenti, hogy én sem vagyok olyan rossz, az engem is emel. Önbecsülésünk szempontjából fontos az is, hogy mi hogyan látjuk saját magunkat. Ez tükröződik a magunkról elmesélt történetekben is. Kozma-Vízkeleti Dániel előadásában arra buzdított mindenkit, hogy gyűjtsük a Sikeres Magunkról szóló történeteket a Vesztes Magunkról szólóak helyett. Az önkritika, önbecsmérlés, ön-elutasítás, önelhanyagolás, önámítás, önsajnálat és önpusztítás helyett pedig bízzunk saját képességeinkben, értékeinkben, legyünk jóban önmagunkkal, szeressük azt a belső ént, akit úgy vágyunk, hogy mások szeressenek, hiszen ez gyógyítóan hathat nemcsak magunkra, de kapcsolatainkra is. Változás abból lesz holnap, ha ma másként csináljuk. A rendszerszemléletű megközelítés szerint, ha a közösségen belül bárkivel bármi történik, az tovább gyűrűzik. Ez nemcsak negatív, hanem pozitív irányba is nagyon jól tud működni. Építhetjük, gazdagíthatjuk egymást.

Kozma-Vízkeleti Dániel az előadás folytatásaként kedden zártkörű műhelymunkát vezet a segítő szakmákban dolgozók számára „A segítőnek ki segít? Saját erőforrásaink a másokkal való munkában” címmel.

Sütő Éva
Kárpátalja.ma