Öntözés nélkül nincs hatékony zöldségtermesztés

Az öntözés szerepéről a szabadföldi zöldségtermesztésben, illetve a piaci helyzet alakulásáról Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük.

– Kezdjük beszélgetésünket egy rövid zöldségpiaci körképpel! Hogyan alakulnak a nyár eleji zöldségárak Kárpátalján?

– Az idei viszonylag kedvező időjárásnak köszönhetően nem lehet panasz a helyi piacok ellátottságára sem a választékot, sem a minőséget illetően, a vásárlóknak legfeljebb a magas árak jelenthetnek gondot. Ami például az uborkát illeti, a napi 100 százalékos áringadozás sem volt ritka, bár a szabadföldön termett fajták még meg sem jelentek a standokon. Előfordult, hogy reggel háron hrivnya volt egy kilogramm uborka nagykereskedelmi ára, ami délre felment hat hrivnyára, a nap végére azonban ismét visszaesett háromra. Időnként más zöldségek ára is nagyságrendileg hasonló mozgást képes produkálni. Nyilván az ingadozó kereslet és az ukrán gazdaságot jellemző bizonytalanság okozhatja együttesen ezt a fantasztikus árhullámzást, ami tulajdonképpen senkinek – se a vevőnek, se az eladónak – nem jó, mert így gyakorlatilag lehetetlen tervezni a jövőt. A termesztők emellett persze arra is panaszkodnak, hogy a hrivnya 50 százalékos leértékelődése a közelmúltban semmiképpen nem kompenzálható a jelenlegi árakkal, de bele kell törődnünk, hogy az ország nehéz helyzetben van, s a jelenlegi gazdasági helyzetben sajnálatos módon aligha számíthatunk a fizetőképes kereslet növekedésére.

– Említette, hogy a zöldségtermesztőknek kedvez az időjárás. Mit jelent ez a gyakorlatban?

– Az időjárás kedvező hatása mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy felgyorsította a növények fejlődésének, a termés beérésének folyamatát. Van azonban egy másik vonatkozása is a kérdésnek, amellyel érdemes részletesebben foglalkozni: június folyamán gyakorlatilag nem hullott értékelhető mennyiségű csapadék megyénk sík vidéki, magyarok által lakott részén. Ez bizony érzékenyen befolyásolhatja a szántóföldi kapásnövények, köztük a zöldségek terméseredményeit, illetve a termesztők gazdálkodásának jövedelmezőségét is. A csapadékhiány csak abban az esetben nem lehetetleníti el a jövedelmező termesztést, ha a gazdálkodó felkészült az öntözésre.

– Vagyis tulajdonképpen kötelező öntözni?

– Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a globális felmelegedésnek vagy az éghajlat helyi ingadozásának betudhatóan, számottevő területen zöldségkultúra termesztésébe kezdeni öntözés nélkül egyenlő a szélhámossággal vagy a gazdasági öngyilkossággal. Egyszóval, a gazdának mindenképpen be kell rendezkednie valamilyen formában az öntözésre. Egyre inkább tért hódít a gazdálkodók körében az a hozzáállás, hogy igyekeznek kisebb területen termesztve nagyobb termésmennyiséget betakarítani, azaz az intenzív gazdálkodás irányába mozdul el a különféle zöldségfajták termesztése, méghozzá az adott növény igényeit kielégíteni képes öntözőberendezés alkalmazásával. Hozzátenném: ebben az esetben kifejezetten a szabadföldi zöldségtermesztésről beszélünk, hiszen hajtatásban ma már természetesnek mondható, hogy mindenki kiépít valamilyen öntözőrendszert a maga gazdaságában.

– Említene példákat?

– Például a paradicsom szabadföldi termesztésénél egyre inkább tért hódít a kordonos művelés, miáltal kis területen a megszokottnál jóval nagyobb és jobb minőségű termést lehet betakarítani. Ez csepegtető öntözés és némi plusz élő munka alkalmazását feltételezi, amit azonban a kultúra a több és szebb terméssel mindenképpen meghálál. A szántóföldi káposzta- vagy paprikatermesztésben is megfigyelhető, hogy ma már gyakorlatilag lehetetlen öntözés nélkül boldogulni. Természetesen vannak különbségek abban a tekintetben, hogy melyik kultúra milyen öntözőrendszert kíván.

– Mit jelent a gyakorlatban a zöldségek öntözése?

– Attól még távol áll a helyi gyakorlat, hogy a gazdák nedvességmérőkkel járják a földjeiket, és a méréseik alapján szabályozzák az öntözést, de a sokéves tapasztalat általában átsegíti a termesztőket a mérési hiányosságokon. Zöldségnövényeink többsége közismerten nem gyökerezik mélyen, általában a felső talajréteg 20-30 centiméteres szelvényét szövik át a gyökerek. Különösen jellemző ez a zömében palántáról nevelt kultúrákra, amilyenek például a káposzta, a paradicsom, a paprika vagy az uborka. Nálunk egyedül talán a gyökereivel a mélyebb rétegeket is elérő csemegekukorica jelenti az egyetlen kivételt e tekintetben, amely gazdáinknál – legalábbis a termesztést illetően – zöldségszámba megy.

Ebből következik, hogy a felső, 20-30 centiméteres talajszelvényt kellőképpen át kell itatnunk vízzel öntözőberendezésünk segítségével, hiszen növényünk csak innen tudja felvenni azt. Ha ennél mélyebbre kerül a víz, akkor esetleg csak a hajszálcsövesség következtében kerülhet nedvesség a gyökérzónába, de az már egy másik téma.

A lényeg tehát, hogy a szántóföldi kapáskultúráknál, zöldségnövényeknél nagy adagú öntözésre van szükség, ha már egyszer öntözünk. Egy 30 centiméteres talajréteg átitatásához mintegy 30 milliméter csapadékra-vízre van szükség. Vagyis egy öntözés alkalmával legalább 30-40 milliméter víz kijuttatása szükséges – ez négyzetméterenként 30-40 liter víz kiadását jelenti –, s az öntözőrendszert is úgy kell kialakítani, hogy alkalmas legyen erre a feladatra. Az is hasznos természetesen, ha kisebb mennyiséggel öntözünk, de ezzel a felső talajrétegbe „szoktatjuk” a növények gyökereit, hiszen azok mindig a víz után „mennek”, miáltal kevésbé alkalmasak az alsóbb talajrétegek nedvességének hasznosítására, miközben jobban ki vannak téve a kiszáradás, a napsugárzás veszélyének. (Folytatjuk.)