Öt tipp szülőknek a telefon-mentes életért

Az egészséges kütyühasználat nagyon fontos lenne, hiszen egyfelől nem lehet tőlük elvárni, hogy egyáltalán ne éljenek vele, másrészt néha ki kell(ene) szabadítani őket a telefon rabságából. Ebben próbált tanácsot adni külföldi példákat felhasználva a csalad.hu internetes oldal.

Beszéljünk róla

Mint minden problémás esetben, az első és legfontosabb dolog, hogy beszélgessünk róla a gyerekkel. Mondjuk el neki, hogy a digitális technológia szuper dolog, rengeteg előnye van, de gyakran viszi el a figyelmet az élet más területeiről, ami viszont nem jó.

Beszélgessünk vele mindenféléről (ez eleinte nem lesz könnyű, de ha kölcsönösen belejövünk, akkor menni fog!), magyarázzuk el, hogy a személyes interakcióval sokkal többet lehet elmondani, mint írásban.

Azt is fontos elmondani, hogy a közösségi oldalakon megjelenő „mindenki boldog és tökéletes” kép nem a valóság, és mennyire fontos néha kicsit magunkban lenni, esetleg unatkozni, azaz kiszakítani az agyunkat a folyamatos információáramlásból.

Bátorítsuk a nem digitális aktivitást

Tinédzsert rávenni egy közös sétára, sütögetésre, vásárlásra nem egyszerű dolog (hosszan tudnánk róla mesélni), ugyanakkor ha sikerül, nagyon sokszor meglepően jól sül el (szerencsére erről is hosszan tudnánk mesélni).

Bármilyen közös tevékenység (a mobil természetesen nem jön velünk) egy esély arra, hogy egymásra figyeljünk, beszélgessünk, kicsit megint közelebbi kapcsolatba kerüljünk.

Kütyümentes övezet

Az is jó módszer lehet, ha a ház/lakás bizonyos részeire korlátozzuk a mobilhasználatot. Például ne használhassa a szobájában, a WC-n, a fürdőszobában, csak mondjuk a közös helyiségekben, például a nappaliban.

Ennek két előnye van:

– korlátozza a mobilozással töltött időt

– miközben látjuk, mit művel rajta

Ja, és ami még nagyon fontos: közös családi étkezés közben nincs mobilozás.

Az emberek a technológia felett

A mobiltelefonnal nagyon nehéz felvenni a versenyt, hiszen a közösségi oldalak állandó szórakozást kínálnak, ami könnyen beszippanthatja az olyan érzékeny korban lévő embereket, mint amilyenek a tinédzserek.

Azt természetesen nem várhatjuk el tőlük, hogy maguktól félretegyék a kütyüket, nekünk kell kreatívnak lenni, és olyan programokat kitalálni, amelyek elég érdekesek ahhoz, hogy elszakítsák őket a mobiltól.

Emellett azért azt nyugodtan elvárhatjuk, hogy bizonyos alkalmakkor (például családi összejövetelek, baráti találkozók) tegyék félre a telefont, a személyes tapasztalatunk ráadásul az, hogy az első pár perc nyafogása után általában ez működni szokott, szóval nincs minden veszve.

Járjunk elöl jó példával!

Ha mi állandóan a mobilunkon lógunk, akkor nagyon nehéz lesz meggyőzni a gyereket arról, hogy ő ne tegye. Szóval tetszik, nem tetszik, példát kell mutatnunk, különben jogosan érvel majd azzal (és bizony érvel is majd), hogy de hát mi is ugyanazt csináljuk.

Mindez akkor is igaz, ha sokunknak munkaeszköz a telefon, és néha muszáj használni. Ez az ő igazságérzetét kevéssé fogja érdekelni, azaz kénytelenek leszünk jó példát mutatva letenni mi is a kütyüt.

Ugye, milyen nehéz?