Rákóczi emléktúrán voltak cserkészeink

A Rákóczi Ferenc Jótékonysági Alapítvány szervezésében a Munkácsi 1.sz. Zrínyi Ilona Cserkészcsapat tagjai – a múlt évi székelyföldi kiránduláshoz hasonlóan – idén is egy tartalmas, értékes és emlékezetes emléktúrán vehettek részt, kiegészülve a nagyszőlősi, a csapi és a beregszászi csapatok néhány cserkészével.

Az idei túra tematikája II. Rákóczi Ferenc életútjának Nagy-Magyarország Északkeleti részéhez kötődő történései, helyszínei voltak.

Gyalogosan keltünk át a beregsurányi határátkelőnél, ahol már várt ránk a „Zöld Sárkány” és kaszkadőr sofőrje, Illár János. Bepakolás után elindultunk a Nagy Hosszú Útra, melynek során Popovics Béla volt a történelmi események, összefüggések felidézője.

Első állomásunk Tarpa volt. Ott Esze Tamás és II. Rákóczi Ferenc szobránál fényképet készítettünk, a szabadságharc emlékművét pedig megkoszorúztuk, majd Vajára érkeztünk, ahol a nagyon szépen rendbe hozott várat tekintettük meg. Az udvarán ott vannak a szabadságharc jeles alakjainak a szobrai. A várat az igazgatónak köszönhetően ingyen tekinthettük meg, még idegenvezetést is kaptunk. Ezután egy nagyobb lélegzetvételnyi út következett, mivel következő állomásunk Sárospatak volt. Ott is a várat tekintettük meg, szintén ingyenesen, mivel Popovics Béla kedves barátja az igazgató. Nagyon élménydús volt az idegenvezetés is, a néni a Vörös-tornyot mutatta be nekünk, majd a nagyon szép, értékes és gazdag Rákóczi-kiállítást tekintettük meg, ahol többek között a Báthori Zsófia által a munkácsi római katolikus templomnak ajándékozott harangot is láthattuk. Hasznos időt tölthettünk el a várban, amely Munkács mellett másik kedvenc helye volt Nagyságos Fejedelmünknek.

Rövid utazás után Sátoraljaújhelyre értünk, ahol az aznapi szálláshelyünk is volt. Itt a polgármesternek köszönhetően egy igen frissítő és látványos programot kaptunk: felmehettünk libegővel a kilátótoronyba, majd Magyarország leghosszabb és legizgalmasabb bobpályáján száguldhattunk le. Nagyon élvezte mindenki. Utána elfoglaltuk a szállásunkat, amely a helyi Kazinczy Ferenc Általános Iskolában volt, majd a Halász csárdában ehettük meg a finom vacsoránkat. Reggel megtekintettük a szomszédban levő barokk piarista templomot. Nagyon szép volt. A mellette levő volt piarista gimnázium falai között tanult Kossuth Lajos is, aki ebben a városban nőtt fel. Begyalogoltunk a város központjába, ahol a városháza épületében levő levéltárat mutatták be nekünk. Itt dolgozott több mint 15 évet Kazinczy Ferenc is, s minden úgy is néz ki benne, mint annak idején. Néhány kilométernyi buszozás után II. Rákóczi Ferenc szülőházához értünk, amely Borsiban van, a Felvidéken. Ott az épp egy hete átadott, gyönyörűen rendbe hozott Rákóczi-szobrot koszorúztuk meg díszsorfalat állva, majd a „várkapitány” Kázmér István rendhagyó vezetésével megtekintettük a várat, többek között azt a szobát is, ahol Zrínyi Ilona megszülte fiát, a kis Ferencet.

Délutánra aznapi szálláshelyünkre, Kassára érkeztünk. Megtekintettük a csodaszép belvárost, a főtér impozáns, több évszázados épületeit, a Szent Erzsébet-dómot, a zenélő szökőkutat. Bemehettünk a Rodostói-házba is, amely valósághű mása Rákóczi törökországi otthonának. A helyi II. Rákóczi Ferenc Cserkészcsapat otthonát is megtekinthettünk, amely a premontrei gimnáziumban található. Kassán Kukoricás Róbert kassai cserkészvezető volt a kalauzunk. Nagy örömünkre bejuthattunk a túra egyik legfontosabb helyszínére, a dóm kriptájába, ahol a szabadságharc több neves személyisége mellett II. Rákóczi Ferenc és édesanyja, Zrínyi Ilona is nyugszik, egy közös szarkofág alatt, amelyet meg is koszorúztunk.

Utána elfoglaltuk a szobákat szálláshelyünkön, amely egy szakiskola kollégiuma volt. A vacsora is itt volt. Korán reggel keltünk, hogy negyed nyolcra beérjünk a gyönyörű ferences templomba a misére. Kassai tartózkodásai idején ebben a templomban imádkozott II. Rákóczi Ferenc is. Mise után máris tovább indultunk, mert több mint 300 kilométer várt ránk ezen a napon. Eperjesen keresztül Nagysárosba értünk, de sajnos a várba nem tudtunk felmenni, a kastélyt pedig porig rombolták, viszont láthattuk a Šariš sörgyárat

Következő megállónk Lőcse volt. Gyönyörű szász város. Itt játszódik a Fekete város (Mikszáth Kálmán műve – a szerk.) és a hasonló című film is itt készült. Ha arra jár valaki, nehogy kihagyja! Egy ékszerdoboz! Tovább indultunk Késmárk felé. Itt a Thököly-várat és a belvárost néztük meg. Sajnos Thököly Imre sírját nem tudtuk megtekinteni, mivel zárva volt az evangélikus templom.

Ótátrafüred volt a következő megállóhelyünk, ahonnan nagyon közelről tekinthettük meg a Magas-Tátra hatalmas sziklafalait. Innen egy hosszú és nagyon-nagyon kacskaringós, tűkanyarokkal tűzdelt szerpentines út következett. Krasznahorka hegyénél álltunk meg egy kis időre. Sajnos a várba nem mehettünk fel, mivel éppen a múlt évi tűzvészben elpusztult tetőzetet építik újjá. Estére szálláshelyünkre, Szepsibe értünk. A vacsorát egy panzió éttermében fogyasztottuk el, majd helyi házigazdánk Szpisák Zsuzsa, aki a helyi Bercsényi Miklós Cserkészcsapat parancsnoka, és segítője, Juhász Luci vezetésével megtekintettük a város hangulatos főterét, Egressy Béni szobránál pedig elénekeltük a Szózatot.

Korán reggel a helyi közértben bevásároltunk, megreggeliztünk, majd tovább is indultunk Magyarország felé. Itt első állomásunk Hollóháza volt, ahol megcsodálhattuk a nagyon szép porcelánedényeket. Utána felsétáltunk a Füzéri várba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Zempléni-hegységre. Innen egy pihenőhelyre mentünk, ahol megebédeltünk. Következő megállónk Vizsolyban volt, ahol az ősi, nagyon szép freskókkal díszített református templomban megtekintettük az első magyar fordítású bibliát, amelyet Károlyi Gáspár fordított Göncön és Vizsolyban nyomtattak ki.

Ekkorra az addig nagyon szép, napos időjárás, amely szinte egész utunkon elkísért bennünket, rosszra fordult. Lehűlt a levegő és viharos szél kíséretében az eső is eleredt. De ez bennünket már annyira nem zavart, hiszen buszba ültünk, és Tokajt majd Nyíregyházát érintve Beregsurányba értünk. Ott elbúcsúztunk buszunktól és sofőrjétől, majd gyalogosan átkeltünk a határon, beszálltunk a túloldalon várakozó buszunkba és szerencsésen haza is érkeztünk – ha kicsit fáradtan is, de tele élményekkel – este kilenc órára.

Programunk az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram támogatásával és a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet közreműködésével valósult meg. Köszönjük!