Siessünk a lemosó permetezéssel és a metszéssel!
A viszonylag hideg tavaszelő után hirtelen ránk tört az igazi tavasz. Akik eddig nem végeztek a tavaszi munkákkal a gyümölcsösben, most késésbe kerültek a természettel szemben. A legfontosabb tudnivalókat Parászka György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára foglalja össze.
– A különféle gyümölcsfák eltérő metszést igényelnek. Mihez tartsa magát a kezdő kertész?
– A gyümölcsfák zömükben két csoportra oszthatók aszerint, hogy mennyire jelentős metszést igényelnek. Nem sok metszést igényel például a cseresznye, a meggy, a dió, s ide sorolhatók az idősebb kajszibarackfák is. A kajszinál a termőrészek a hajtások végén találhatók, ha tehát nagyon visszametszszük a fiatal hajtásokat, azzal a termés egy részét távolítjuk el a fáról. Azokat az ágakat vagy vesszőket vágjuk le mindenekelőtt, amelyeknek a növekedése túl sűrűvé, sötétté teszi a korona belsejét. Ezenkívül a száraz ágakat is távolítsuk el. A vágással okozott sebeket feltétlenül kezeljük speciális készítményekkel.
A diót rendszerint egyáltalán nem szokás metszeni mifelénk, csak az elszáradt ágakat távolítjuk el. Tőlünk nyugatabbra, ahol intenzív gyümölcstermesztést folytatnak, minden évben komoly metszést alkalmaznak mind a meggynél, mind a cseresznyénél, nálunk azonban nemigen alkalmaznak ilyen szuperintenzív termesztési módokat, a háztájiban pedig elegendő eltávolítani a száraz gallyakat.
A kajszinál, az őszibaracknál, a szilvánál és a cseresznyénél figyeljünk oda arra, hogy még mindig maradhattak az ágakon tavalyról moníliás növényrészek, termésmúmiák. Ezeket feltétlenül távolítsuk el a fákról és semmisítsük meg, égessük el, mert az újabb fertőzés gócai lehetnek.
Az alma, a körte, a szilva és az őszibarack már komolyabb metszést igényel. Számos metszésmód létezik, s mindenki maga dönti el, melyiket alkalmazza. Almánál, körténél általában az a tendencia, hogy csak a vízszintes vagy a lecsüngő vesszők adnak termést. A felfelé törő ágaktól nem várható termés, ezért azokat vagy eltávolítjuk, vagy lekötözzük, hogy lefelé nőjenek. Régi bevált módszer, hogy azoknál a fiatal fáknál, amelyek 3-4 évig nem hoznak termést, néhány felfelé törő hosszú vezérnyársat lehajlítunk, a vízszintesnél is lejjebb, miáltal a következő évre ezek az ágak rendszerint berakódnak terméssel. Ezzel az eljárással tehát termésre kényszeríthetjük a fát, nem fordítja minden energiáját a növekedésre.
Az őszibaracknál a koronalombozat és a vesszők durván 70 százalékát el kell távolítani metszéskor. A szőlőhöz hasonló metszést alkalmazunk, amennyiben hagyunk egy rövid ugarcsapot és egy kevéske termőrészt. Katlanalakúra metsszük az őszibarackfát, azaz a külső, kifelé törő ágakat hagyjuk meg, míg belül szabad, szellős katlant alakítunk ki. Az őszibarack energiája igen jelentős részét nem a hajtás- vagy bogyónövelésre fordítja, hanem a bogyók magképződésére. Ezért kell nagyon odafigyelnünk a terhelésükre, amit metszéssel szabályozhatunk. Minél kevesebb gyümölcsöt hagyunk meg, azok annál nagyobbak és szebbek lesznek, s kevesebb lesz a mag is, amelyeknek a kinevelése rengeteg energiájába kerül a fának.
– Meddig nem késő metszeni?
– Az őszi- és a kajszibarackot akár még „piros bimbós” állapotban is lehet metszeni. Ekkor már jól látható, mely rügyek hoznak majd termést, azaz hatásosan tudjuk szabályozni a termésmennyiséget. Ugyanez vonatkozik elvben más fákra is, de az őszi- és a kajszibarackra azt mondják, hogy nem „könnyezik”, azaz nem veszítenek túl sok energiát a késői metszés miatt, míg a többiek metszésével most már jó lenne igyekezni.
Szerencsére az idei tél nem sújtott bennünket nagy hidegekkel, szépen átteleltek a növények, nem keletkezett nagy fagykárt. Arra azonban még számítanunk kell, hogy a kora tavaszi éjszakai fagyok kárt tesznek virágzó fáinkban. Valamicskét enyhíthetünk a károkon, ha például a fákról most lemetszett gallyakat nem égetik rögtön el a gazdák – a fertőzött részeket leszámítva -, hanem a gyümölcsös közepében kupacokba rakják, s akkor gyújtják be, ha valamelyik reggelen, amikor már megindult a virágzás, veszélyesen alacsonyra ereszkedne a hőmérő higanyszála. Kedvező szélviszonyok, és légnyomás esetén a tűz füstje tompíthat valamit a fagy hatásán.
– Mi legyen gyümölcstermő bokrainkkal?
– A leggyakrabban előforduló kerti bokroknál, cserjéknél, azaz a ribizlinél, a köszméténél és a málnánál mindenekelőtt távolítsuk el a száraz ágakat, hagyjuk meg a fiatal vesszőket. Azonban vegyük figyelembe azt is, hogy nem jó, ha a bokor túl sűrű, tehát nem érdemes túl sok fiatal vesszőt meghagyni. Ha a bokor úgymond szellős, nagyobb lesz a bogyóméret, nehezebben támadják meg a növényt a betegségek és szüretelni is könnyebb lesz. A köszmétét az utóbbi évtizedekben szinte teljesen megsemmisíti a lisztharmat, ezért ajánlatos ezeket a bokrainkat is lemosni, mégpedig a Nevikém nevű szerrel. A permetezést leveles állapotban tanácsos megismételni valamilyen kéntartalmú készítménnyel.
– Térjünk vissza még egyszer a lemosó permetezéshez. Meddig nem késő elvégezni ezt a műveletet?
– A lemosó vegyszereknek általában nagyon komoly maró, égető hatása van, ezért alkalmazásuk csak akkor javasolt, amikor még nem indult meg a vegetáció, nem jelentek meg az apró hajtások. Az őszibaracknál például a három százalékos bordói lével is le lehet perzselni a néhány milliméteres hajtásokat. De az intenzív növekedés miatt egyébként sem tudják már kifejteni teljes mértékben a hatásukat a lemosó permetezéshez használt szerek. A lemosást tehát rügyfakadásig el kell végezni, ellenkező esetben már nem célszerű belefogni.
Emlékeztetném a gazdákat, hogy megindult a kajszibarack virágzása, ilyenkor kell megvédeni fáinkat a virágmonília fertőzésétől. Erre a célra a fungicidtartalmú szereket, például a Chorust javasolnám, amellyel kétszer, a növények bimbós és virágos állapotában kell permetezni.