Téli napforduló vagy Luca-nap?

December tizenharmadik napja a Gergely pápa naptárreformja előtt az év legrövidebb napjának számított. Ekkor ünnepelték őseink a téli napfordulatot. Ennek az ősi hagyományait a Luca-napi hagyományokban leljük fel.

Nem kell a magyaroknak új téli napfordulós hagyományokat teremteni, hiszen azok megmaradtak a Luca-napi népszokásokban, amikor a gonosz erők elleni védekezés játszotta a főszerepet, ezen a napon a fiatalok áldást kértek a falubéliekre, de divatban volt a terményvarázslás is.

A népi hiedelem szerint Luca-napján a leghosszabbak az éjszakák, így a gonoszoknak, bűbájosoknak bőven van idejük arra, hogy megrontsák az embereket. Hazánkban is számon tartottak egy Luca nevű rontó erejű boszorkány-félét, aki megrontja az embereket. Ezt a napot nagyon sokan annyira nem szerették, hogy aki december 13-án született, még születésnapját sem tartotta meg. Régen nem adtak Luca nevet a lánygyermeknek, attól féltek, hogy az ilyet elviszi a boszorkány.

Lassan készülő szék

A magyar falvakban ezen a napon kezdték el készíteni a Luca széket, amely azért készült lassan, mert mindennap csak egy műveletet csinálhattak. Karácsonyra készült el és azt a háziak magukkal vitték az éjféli misére. Az a hiedelem járta, hogy aki rááll, az meglátja, hogy ki a közösség boszorkánya. A reformátusok a boszorkányok kedvenc találkozóhelyére, a keresztútra vitték a Luca-széket, ott álltak rá, hogy megtudják, ki az ártó erő a közösségben.

Jövő évi időjárás

Jellegzetes időjóslás a Luca-kalendárium. A régi falusiak ettől a naptól kezdve tizenkét napon át figyelték meg, hogyan változik az idő. Azt hitték, hogy amilyen lesz az elkövetkezendő tizenkét nap időjárása, olyan lesz a következő év tizenkét hónapjában is. Ilyenkor fiatalok csoportosan jártak köszöngetni a házakhoz, ahol rövid áldáskérő szöveget mondtak el, a háziak pedig mindenhol megvendégelték őket. Régen a falusi közösség megvetette azokat a lányokat, akik nem mentek férjhez és nem szingliknek nevezték őket, hanem vénlányoknak csúfolták. Sok helyen a legények vagy tuskót vittek a házuk elé, vagy szalmával eltorlaszolták a bejáratot, volt, ahol még az ajtót is leszedték. Ezzel csúfolták a pártában maradtakat.

Varázslás

Ezen a napon az asszonyok abroncsba terelték a tyúkokat, maguk is sokat ültek, hogy a kotlósok jól tojjanak a következő évben. Ezen a napon tilos volt a nőknek nehéz munkát végezni, nem süthettek kenyeret, nem fonhattak és szőhettek. Luca nap estéjén a lányok piros almát tettek egy pohár vízbe, másnap megették, hogy szép legyen az arcuk. Aki ezen a napon belenézett a kútba, megláthatta jövendőbelijét.

Luca búza csíráztatása

Az egyik legősibb természetvarázsló szokás a Luca búza, amelyet talán szkíta őseinktől örököltünk. Hasonló szokást találunk a Kaukázusban, a ma már muszlim hitű azerbajdzsánoknál. A nők egy lapos tányérban búzaszemeket kezdtenek csíráztatni, amelyekről azt tartották, hogy karácsonyra kizöldülnek. Sokszor azonban csak vízkeresztre zöldülnek ki, a régi karácsony napjára. A Luca búzából is jósoltak, ha szára hosszúra nő, jó termés várható. A kicsírázott búzát megetették a beteg jószággal. Van, ahol a karácsonyfa alá tették, vagy az ünnepi asztalra helyezték, mások vízkeresztkor földjeiken, vetéseiken szórták szét.
Forrás: felsoharomszek.szek-helyek.ro