Tévé- vagy számítógépfüggőség a gyerekeknél

A technológiához való függőség hasonló a drogfüggőséghez, ahogyan az elvonási tünetek is hasonlóak a dohányosok vagy más szerhasználók elvonási tüneteihez – mutatta ki több tanulmány is. Az eddigi ismeretek szerint a legfiatalabb kezelt (iPad-függő) beteg egy négyéves kislány volt az Egyesült Királyságban. Ez szerencsére – egyelőre – még a ritkább eset, ám akár 3 éves kor előtt kialakulhat bizonyos ragaszkodás ételekhez, tárgyakhoz. Ezek a gyerek alapvető szükségleteit elégítik ki, biztonságot adnak számára, megnyugtatják, segítenek tájékozódni a világban. Azonban oda kell figyelni, hogy a ragaszkodás ne váljon addikcióvá.

Függőségről nem csak kábítószer- vagy alkoholfogyasztás esetén beszélünk, hanem bármilyen hétköznapi viselkedés is azzá válhat. Abbahagyásuk megvonási tünetekkel járhat, legyen szó akár evésről, játékról, szexről, munkáról vagy testedzésről. Ha valaki függő, az adott tevékenységet nem azért folytatja, mert szereti, hanem mert úgy kell tennie. Jellemző a hozzászokás, az egyre nagyobb dózis igénye is. Talán a legbiztosabban a megvonási tünetek jelzik a függőséget – mondta a hirado.hu-nak Jankovics Dóra klinikai szakpszichológus.

Agyunkban ugyanolyan fiziológiai folyamatok játszódnak le a kémiai szerfüggőség, mint a viselkedéses függőség esetén – húzta alá a szakember. Az agyi jutalmazóközpont működése mindkét esetben azonos – tette hozzá, kiemelve, hogy a függő a legtöbbször elhanyagolja az élet egyéb területeit, munkát, a tanulást szociális kapcsolatai – a családdal, barátokkal – leépülnek. Sok esetben titkolják, vagy hazudnak a bevonódás mértékéről, és gyakran súlyosabb bűnöket is képesek elkövetni, hogy megszerezzék a függőség teljesítéséhez szükséges eszközöket. A játékfüggő például lop, hogy meg tudja fizetni adósságát, és újra játszhasson.

Biztonságot adó szokások

„Mindez a gyerekeknél ugyanúgy igaz, mint a felnőtteknél, de meg kell jegyeznem, hogy a gyerekeknél fontos az életkor. Az egész kicsiknél (3 év alatt) legtöbbször anya-, cici-, cumifüggőségre panaszkodnak a szülők. Hirtelen megvonás esetén megjelenhet az ingerlékenység. Ez a legtöbb esetben azonban még nem valódi addikció, hanem inkább szokás” – magyarázta Jankovics Dóra.

A fent említett „függőségek” sokszor azok a kapaszkodók, biztos pontok, ahová a kicsik visszamenekülnek, erőt gyűjtenek, megnyugszanak az áradatban. A legtöbb szokást maguktól elhagyják később, mikor már fejlettebb érzelemmegküzdéssel tudnak szembenézni a világ kihívásaival.

Etetésből evészavar?

Ebben az életkorban fontos azonban figyelni – szögezte le Jankovics Dóra -, mert megelőzhetünk, vagy megalapozhatunk későbbi függőségeket.

„Ha például a baba minden sírására etetéssel reagálunk, az később evészavarhoz, ilyen irányú függőségekhez vezethet, mert a gyermek azt tanulja meg, hogy bármilyen rossz érzésre az evés a megnyugtató válasz. A későbbi televízió-, vagy számítógép-függőség alapjait is lerakhatjuk, ha már ebben a korban sokat kötjük le ilyen módon a kicsit, hiszen ez esetben egy nagyon könnyen elérhető szórakozás válik megszokottá számára” – fogalmazott a pszichológus.

A megelőzés kulcsa a jó, biztonságos gondozó-gyerek kötődés lehet – jelentette ki a szakember.

Ha jó az összhang a kicsi és gondozói közt, akkor minden erősebb érzelmi megterhelésben segítenek neki megnyugodni. Ebben a korban azért is fontos kiépíteni egy bizalmas, jó kapcsolatot, mert a gyerek így a későbbiekben is hozzánk fog fordulni nehézségeivel. Így időben észrevehetjük, és kivédhetjük a későbbi nehézségeket is – tudtuk meg Jankovics Dórától.

A legnagyobb veszély

Óvodás, kisiskolás korban a televízió, a számítógép, a mobiltelefon, és mindenféle egyéb „kütyük” jelentik a legnagyobb veszélyt. A jelenség mögött leggyakrabban meghúzódó okok egyike lehet például a szülői minta, vagyis ha ők is a televízió előtt élnek, vagy szabadidejükben a számítógépen játszanak. Sokszor maga a szülő vonja be a gyereket a játékba, mint közös program – magyarázta Jankovics Dóra.

„A másik lehetséges ok a kifejezett rászoktatás: sokan úgy gondolják, egy gyerek a tévé előtt legalább nyugton van. Ennek a nagyon egyszerű forgatókönyvnek azonban a TV-függőség lehet az ára” – hangsúlyozta a szakember.

A hiánypótlás is az egyik oka lehet a függőség kialakulásának – húzta alá a szakpszichológus: a gyerek valamiért nem kap elég figyelmet, és ezekbe a szokásokba menekül. Az egyedül maradó gyerek számára örömforrás és jutalom, ha sikereket ér el a játékban, esetleg megdönt egy rekordot – így látszólag a pozitív élményeket pótolja. Azonban, mivel nem valódi igény elégül ki, így egyre többre és többre lesz szüksége a pótlékból, és már függővé is vált – mondta.

Mit tehetünk?

A megoldás ezekben az esetekben sokszor nem egyszerű. A függést okozó eszközök használatának korlátozása önmagában semmit sem ér. Mellette a közös családi élmények, a kirándulás, a társasjáték, a beszélgetések megteremtése is szükséges – magyarázta a szakember.

„A közös program gyakorlatilag bármi lehet, ami örömet okoz a család tagjainak, de nem gátolja a tagok közti kommunikációt – ezért nem jó például a közös tévézés. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenki dobja ki a televíziót az ablakon, a lényeg, hogy meg kell tanulni azt használni. Egy közös filmnézés is lehet családi program, hiszen utána lehet nevetni a vicces részeken, kitárgyalni a főhős szupererőit, vagy elkészíteni a filmben szereplő jelmezt” – mondta a pszichológus.

Figyeljünk a kamaszokra!

A kamaszok kifejezetten veszélyeztetettek mindenféle függőség kialakulása szempontjából, ahogy nagyon sok pszichés betegség szempontjából is. Ebben a kritikus időszakban sok, és mély változáson kell átesnie egy embernek, minden nap egy-egy vadonatúj megoldandó feladatokat hoz. A függő gyerekből önálló felnőtté kell válni, és meg kell küzdeni a saját nézőpontjáért, terveiért, jövőjéért.

„A pszichológiában ezt az időszakot normatív krízisnek hívjuk, mert ez a válsághelyzet a fejlődéshez szükséges, teljesen természetes. Ha egy kamasz életében valami félresikerül, például nem találja a helyét a többiek közt, elégedetlen azzal, aki, könnyen fordulhat a gépek adta álvilág felé. Ott sokkal könnyebb sikereket elérni, bárkivé válhat. Észre sem veszi, és máris függővé vált” – fogalmazott a szakpszichológus.

Segélykiáltás

Jankovics Dóra úgy véli, szülőként, vagy bármilyen felnőttként, aki kapcsolatban van az adott gyerekkel, egy-egy függést segélykiáltásként, jelzésként értelmezhetünk.

„Arról árulkodik, hogy valami rossz vágányra került, és lépni kell. Jó hír, hogy ebben a korban még nagyon rugalmas, könnyen változó a személyiség, így, ha időben észbe kapunk, akkor visszafordíthatjuk a folyamatot. Itt is az a fontos, hogy a szenvedély korlátozása mellett a háttérben meghúzódó okot sikerüljön megtalálni” – mondta.

„A játékszenvedély oka legtöbbször a magány, a befelé fordulás, és az önbizalomhiány. A játék csak pótlék. A számítógépfüggő gyermekek közül a legtöbb figyelemre, önbizalomra, törődésre vágyik. És mikor ezt nem kapja meg, kudarcként éli meg, és egyre inkább menekül a monitor elé. Azt hiszi, ott megvalósíthatja önmagát” – hangsúlyozta a szakember.

Az okokat kell feltárni

Nem a játékfüggőséget kell megcélozni, hanem az okokat feltárni és lehetőség szerint helyreállítani a problémát – szögezte le Jankovics Dóra.

Egy ilyen helyzetben gyakori „mellékprobléma” lehet a szorongás, a rossz tanulmányi eredmény, a túlsúly, a magány, az iskolai bántalmazások. A szakember aláhúzta: első lépésként érdemes átbeszélni azt a belső hajtóerőt, amiért a számítógépet választotta. „Ehhez nagyon sok türelemre van szükség, és nagyon fontos, hogy egy nyelvet beszéljünk vele, megértsük a virtuális világát. Szükség van a gyerek kapcsolatainak újraépítésére is. Először magunkon kezdjük a sort, fontosak a közös programok, a jó élmények” – hangsúlyozta a szakpszichológus.

„Emellett a kortársaival, régi barátaival is segítenünk kell az új találkozást. Ha idősebb, merjük igénybe venni régi barátai segítségét, vegyünk mozijegyet, menjünk együtt moziba, hívjuk el vacsorázni. Tehát bármilyen eszközt és ötletet igénybe vehetünk, ami tetszik neki, csak a kreativitás szabhat határt” – mondta.

Sokszor jól jön a pszichológusi segítség, például a gyerekek tanulhatnak stresszkezelést, és ezáltal önbizalmat szerezhetnek. A szülő-gyerek kapcsolat megerősítésében is segíthet a pszichológus, és így felszínre törhetnek, és megoldódhatnak a mélyben húzódó feszültségek – húzta alá Jankovics Dóra.