Virágzó gyógyszeripar
A legnagyobb kincs az egészség – tartja a mondás. De bármennyire is igyekszünk, a különböző betegségeket, vírusokat, sérüléseket bizony, nem mindig sikerül elkerülni. Ilyenkor jön az orvos, aztán a patika és a gyógyulást, felépülést segítő különböző gyógyhatású készítmények. Nem mindig volt ez így.
A gyógyszerek a betegségek gyógyítására, megelőzésére, diagnosztikai célokra készült, általában mesterségesen vagy növényi eredetű hatóanyagokból előállított készítmények. Ma már életünk szerves részét képezik, hisz akár fejfájásról, akár betegségről vagy sérülésről is legyen szó, az apró tabletták segítik, felgyorsítják a gyógyulás folyamatát, ott lapulnak a táskákban, fiókokban.
Bár a betegségek egyidősek az emberrel, a különböző gyógykészítmények története korántsem nyúlik vissza ilyen hosszú múltra. Kezdetben az emberek igen alapvető ismeretekkel rendelkeztek csak az emberi test felépítéséről és működéséről, a különböző betegségekről, azok okairól és gyógyításáról.
A paraszti gyógyításban a betegségek eredete, tünetei és gyógyítása a népi gyógyászat tárgykörébe tartozott, s egyaránt tartalmazott ésszerű, gyakorlati tapasztalatokon alapuló ismereteket és különböző hiedelmeket, racionális és irracionális gyógymódokat. A gyógyászat a különböző ásványok, állati eredetű anyagok, és leginkább a gyógynövények felhasználásán alapult. Ezekből a természetes felhasználás mellett fürdőt, teát, borogatást is készítettek. Általában több növényt használtak fel egyszerre, sokszor valamilyen folyadékban feloldva.
A gyógyszerkészítés története szoros kapcsolatban van a kémia fejlődésével. Az ehhez kapcsolódó kutatások egészen a XVIII. század második feléig az alkímián belül folytak. Az alkimisták az aranykészítés titkát kutatva több olyan eljárással gazdagították a tudományos ismereteket, amelyeket később a gyógyszergyártás is felhasznált.
A XVIII. századtól számos, főleg növényi eredetű hatóanyagot izoláltak és vezettek be a gyógyászatba. Ez idő tájt vették észre például Angliában, hogy a piros gyűszűvirág főzete gyógyító: megszünteti az ödémát, szívbetegeknél a folyadék fölhalmozódását, s a belőle készült kivonat a szívösszehúzódások ritmusát is szabályozni tudja. Sokáig e növény hatóanyaga volt az egyetlen hatékony kezelési módja a szívelégtelenségnek.
A technika fejlődésének köszönhetően a XIX–XX. században új irányt vett a gyógyszerkutatás. Számos új vegyület született, melyeket aztán tovább fejlesztettek a még hatékonyabb gyógyhatás elérése végett. Megszületett az aszpirin, s ipari mértékben kezdték el előállítani, később felfedezték az első antibiotikumot, a penicillint is.
Ukrajnában virágzik a gyógyszeripar, amit a gombamód szaporodó patikák is jól bizonyítanak. Ezek jóformán mind magántulajdonban vannak.
Bár folyamatosan kerülnek a piacra új készítmények, a rég bevált gyógyszerek sem tűntek el mind. Legfeljebb a csomagolás és az ár változott, változik.
Néhány évtizeddel ezelőtt a gyógyszerek jó része csak alapanyag formájában került a gyógyszertárakba, ahol aztán a patikusok keverték ki az anyagokból a készítményeket. Ezen alapanyagok ma már szinte eltűntek, s a gyógyszergyárak ontják magukból a tabletta, krém, kapszula és egyéb formát öltő szereket.
A magántulajdonú patikák inkább az árakban, mint a kínálatban különböznek egymástól. Ugyan hazánkban törvény írja elő, hogy az előállítási ár legfeljebb 20%-ával lehet magasabb az eladási ár, s ezt ellenőrzik is, akadnak olyan gyógyszertárak, amelyek ennél jóval nagyobb árkülönbséggel dolgoznak.
Bár a hazai gyógyszeripar számos saját termékkel rendelkezik, bőven akadnak külföldi, licenc alapján nálunk gyártott gyógyszerek is. A vásárlók nagy része jobban bízik az efféle készítményekben. No, de mit is tartalmaz egy-egy tabletta, kapszula? Hatóanyagot sok esetben sajnos, egyáltalán nem. Az iparral együtt ugyanis a hamisítás is virágzik. Évente több millió hrivnya értékű hamis, hatóanyagot nem tartalmazó gyógyszert adnak el. Ezek többsége antibiotikum vagy hormonkészítmény. Magától értetődik, hogy olcsó gyógyszert nem éri meg hamisítani, így ebben az esetben „az olcsóbb jobb” elv valószínűleg igaznak bizonyul.
Drágábbnak sok esetben inkább a külföldi gyógyszerek bizonyulnak, amelyekben ugyanaz a hatóanyag van (vagy nincs), mint ukrán megfelelőjükben, ennek ellenére jelentős lehet a kettő közötti árkülönbség.
Ma tehát már akár válogathatunk is a különböző gyógyszerekből.
– Mely gyógyszerekből vesznek a legtöbbet? – kérdeztem egy közel 40 éve a pályán lévő gyógyszerésztől.
– Télen az antibiotikumokból, köhögéscsillapítókból, influenza, megfázás elleni szerekből. Mivel különböző vírusok az év minden szakában jelen vannak, így az azok elleni készítmények is mindig kelendőek. Ezeken kívül pedig az allergia, vérnyomás, hasmenés és gyomorrontás elleni gyógyszerek fogynak még nagyon. Utóbbiak mostanában különösen nagy mennyiségben, a sok vegyszeres gyümölcs és zöldség fogyasztása miatt.
– Különböznek valamiben a régi gyógyszerek és a vásárlók a maiaktól?
– Vannak gyógyszerek, amelyek eltűntek, de helyettük újak is megjelentek. A vásárlók pedig… Az emberek manapság nagyon jól tájékozottak. A televízión és főleg az interneten keresztül sok mindent megtudnak, így tudják, hogy mit akarnak. És sok a gyógyszerfüggő. Sokan már nem tudnak gyógyszer nélkül élni. Saját maguk kezelik a panaszaikat, és akkor mennek orvoshoz, amikor már késő.
– Melyek azok a készítmények, amelyeket érdemes mindig magunknál vagy otthon tartani?
– Fájdalom- és lázcsillapító, szívcsepp, hasmenés és gyomorpanaszok elleni gyógyszer.
Ma már tehát válogathatunk a különböző gyártmányú, formájú gyógyszerekben. Tartsuk azonban mindig észben: a drágább nem mindig jobb, s megéri meggondolni, kell-e az a gyógyszer egyáltalán.