Zápszonyi okiratok a titkos rekeszben
Az egyik lelet éppen nemrég került elő egy Zápszonyban vásárolt, felújításra váró régi asztal titkos rekeszéből. A rejtett fiókban a cseh időkből származó halottvizsgálati bizonyítványokat találtak, méghozzá igen tekintélyes számban. Miután az asztal új tulajdonosa amúgy sem tudott volna mihez kezdeni a bútorhoz „ráadásul” kapott iratokkal, felajánlotta azokat múzeumigazgató barátjának.
– Még mindig vannak csodák! – kezdi beszámolóját a történtekről Sepa János. – Legalább háromtucatnyi eredeti dokumentum került elő az asztal belsejéből, méghozzá kiváló állapotban. Valamennyi okmány zápszonyi lakosokról lett kiállítva még az 1930-as évek második felében, az akkor bevett cseh és magyar nyelvű nyomtatványokon. Az okmányok különös értékét az adja, hogy azokon az érintett személyek neve mellett szerepel többek között lakcímük, születési helyük, koruk és vallásuk is, ami nagyban megkönnyíti a beazonosításukat.
A szóban forgó okmányok – a teljesség igénye nélkül – a Bagu, Budai, Pap, Gazdag, Sloszár, Tamási, Váradi, Kovács, Orosz, Szabó, Dudás, Tóth és G. Tóth, valamint a Dávid családok felmenőire vonatkoznak. Egyelőre csak találgathatunk, hogyan kerültek ki ezek a dokumentumok a hivatalos nyilvántartásból, s landoltak a levéltár helyett az asztal rejtett fiókjában, ahol azután több mint fél évszázadot töltöttek. Annyi bizonyos, hogy napjainkban, amikor a magyar honosítási eljárás miatt egyébként is fokozott az érdeklődés a közelmúlt hivatalos okmányai iránt, minden efféle felfedezés különös érdeklődésre tarthat számot.
– A lelet elsősorban a történészeknek, helytörténettel foglalkozóknak lehet érdekes – véli Sepa János. Szeretném felajánlani a szóban forgó dokumentumokat azon zápszonyi lakosok számára is, akik a családfájukat kutatják.
Értesülésünk szerint a zápszonyi származású Brenzovics László megyei tanácsi képviselő, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke, aki minap meglátogatta a múzeumot, már át is vehette az igazgatótól dédapja, Kovács Áron halotti bizonyítványát.
Sepa János számára nem újdonság, hogy régi bútorokból kincsek kerülnek elő. Egy nagy méretű, régi, kihúzható ebédlőasztal ötödik „lábából”, azaz középső, üreges részéből került elő néhány évvel ezelőtt a Kecskemét városa által 1939-ben Beregszásznak adományozott gyönyörű díszzászló.
– Beregszászt 1938-ban, az első bécsi döntés alapján csatolták vissza Magyarországhoz – meséli a zászló történetét Sepa János. Ebből az alkalomból Kecskemét, illetve Gödöllő testvérvárosául fogadta Beregszászt. Ennek emlékére számos zászlót kaptunk Kecskeméttől. Az egyik, a mai napig épségben megőrzött zászlót a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) kecskeméti asszonycsoportja készítette és juttatta el Beregszászba. A három méter hosszú, 160 cm széles erkélyzászlót, rajta a felirattal: „A felszabadult Beregszász városának hőseink emlékére – A kecskeméti „MOVE” női tábora”, maguk varrták, s hímezték a MOVE tagjainak női hozzátartozói.
A korabeli források tanúsága szerint a piros-fehér-zöld lobogót 1939 tavaszán küldöttség hozta Beregszászba, s itt ünnepség keretében helyezték el a városházán, ahol azonban az ismert történelmi okok miatt csak 1944 őszéig maradhatott.
– A második világháború után a zászlót Kosztyó Miklós, majd lánya, Ringer Erzsébet rejtegették az asztalban, vállalva minden kockázatot, végül 2001-től Ringer Erzsébet testvérének lánya, Szabelkó-Bazjuk Ágota őrizte, mígnem néhány éve múzeumunkba került – folytatja az elbeszélést a múzeumigazgató. – A Bazjuk családnak azonban nem kellett örökre megválnia a becses, féltve őrzött ereklyétől ahhoz, hogy a múzeum közönsége is láthassa. A lobogó átvételekor nyilatkozatban erősítettem meg, hogy az változatlanul a Bazjuk család tulajdona, azt tőlük időszaki kiállításra vettem át.