Erdős Pál

110 éve született Erdős Pál

Száztíz éve látta meg a napvilágot Erdős Pál Kossuth-, állami, Wolf-díjas matematikus.    

1913. március 26-án született Budapesten.

Szülei matematikatanárok voltak, fiuk már igen zsenge korban kimagasló képességekről tett tanúságot.

A Pázmány Péter egyetemen végzett, majd 1934-ben a Cambridge-i Trinity College-ban doktorált. Az
angliai Manchesterben telepedett le, 1938-ban az erősödő antiszemitizmus miatt 1938-ban végleg elhagyta hazáját és az Egyesült Államokba ment.

A Princeton egyetem professzora lett, de hamarosan egyetemről egyetemre, kezdett vándorolni, s e szokását haláláig megtartotta.

Sem állandó munkahelye, sem lakhelye nem volt:

egyetlen lakásban, városban, országban, még egy kontinensen sem bírta sokáig.

Az anyagi javak igen keveset jelentettek számára:

összes holmija két bőröndben elfért: az egyikben ruháit, a másikban matematikai iratait tartotta.

1955-től rendszeresen látogatott haza, 1962-től az MTA külső tudományos főmunkatársa volt. A világ legnagyobb vándormatematikusának, a magyar matematika utazó nagykövetének nevezték. Nemcsak matematikai felfedezéseivel, hanem lebilincselő, ösztönző egyéniségével is jelentősen előmozdította a matematika fejlődését.

Számelmélettel, halmazelmélettel és valószínűség-számítással foglalkozott.

Számelméleti kutatásaival megteremtette a magyar iskolát, már elsőéves egyetemistaként egyszerű bizonyítást adott a Bertrand-posztulátumra: minden egynél nagyobb szám és kétszerese között van prímszám. Atle Selberggel elemi bizonyítást adott a prímszámtételre, J. L. Selfridge-dzsel belátta, hogy egymás utáni számok szorzata sohasem teljes hatvány.

Gráfelméleti munkáit a kommunikációs hálózatok tervezésénél használják, Rényi Alfréddel a hatvanas években dolgozta ki a véletlen gráfok elméletét.

Az analízisben, a geometriában, a kombinatorikában, a számelméletben nevéhez fűződik a valószínűségi módszer kifejlesztése és alkalmazása.

Erdős élete során több mint másfél ezer publikációt jelentetett meg, 500 cikk társszerzője volt, sok ötletét csak átadta kollégáinak, hogy írják meg.

A fiatal matematikusoknak pár száz dolláros díjakat tűzött ki egyes feladatok megoldására – így osztogatta szét jövedelmét.

1983-ban megkapta a legmagasabb nemzetközi matematikai elismerést, a Nobel-díjjal egyenértékűnek tekintett Wolf-díjat, itthon Kossuth- és Állami Díjjal tüntették ki. Több külföldi tudományos akadémia (köztük a magyar, az amerikai és az angol) választotta tagjává, tizenöt egyetem díszdoktora, a brit Royal Society tagja, a Bolyai János Matematikai Társulat elnöke, több szaklap főszerkesztője volt.

Erdős Pál meghatározó mértékben hozzájárult a matematika művészetének, de hasznosíthatóságának fejlődéséhez is. Valójában számítógépes szoftvereket készített jóval azelőtt, hogy a komputert feltalálták volna, bár ezt ő és mások is csak később ismerték fel. Azok az ipari, kereskedelmi, pénzügyi szolgáltatások és tudományos kutatások, amelyek számítógépes programok révén a kombinatorika és a valószínűség-számítás eredményeit alkalmazzák a világon, Erdős eredményei nélkül nem jutottak volna el a mai szintre.

Erdős átlagosan egy hétnél többet nem töltött egyetlen városban, országban sem. De nemcsak tudományos problémákat fedezett fel közben, hanem embereket, kiváló matematikusokat is: több mint 300 szerzőtársa volt. Rajongói kidolgozták az Erdős-féle számot, amely Erdősnél 0, 1 annál, akivel közösen publikált, 2 annál, aki az 1-es számmal rendelkezővel írt valamit közösen – és így tovább.

A „kis világ” jelenség következtében úgy vélik, a világ matematikusainak 90 százaléka 8-nál kisebb Erdős-számmal rendelkezik.

Erdős napi 19 órát tudott dolgozni, és menet közben vagy repülőgépen ülve, fejben is alkotott.

„Istennek van egy könyve, amelyben minden tétel és a legjobb bizonyítások benne vannak. Ha nem is hiszel Istenben, a Könyvben hinned kell Talán az Isten maga a Könyv”

– hirdette.

„Minden, ami emberi, akár rossz, akár jó, előbb-utóbb véget ér. Kivéve a matematikát”.

A sors magányra kényszerítette:

nővérei fiatalon meghaltak, családja többi tagjával a nácik végeztek. Sosem nősült meg, semmi nem maradt utána, csak emberi nagyságának emléke. A bolygó zsidó reinkarnációjának tekintették,

Leonhard Euler 18. századi svájci matematikushoz is hasonlították, termékenysége és sokoldalúsága
miatt.

Nyolcvanhárom éves korában, 1996. szeptember 20-án halt meg egy varsói konferencián. A rákoskeresztúri zsidó temetőben nyugszik.

Forrás: MTI

Nyitóképen: gólyavári előadásán 1993-ban. Képernyőkép. Forrás: YouTube