150 éve született Carl Gustav Jung

1875. július 26-án született Carl Gustav Jung svájci pszichiáter, az analitikus pszichológia megteremtője.

Az északkelet-svájci Kesswillben látta meg a napvilágot, apja református lelkész volt.

A családi mitológia szerint Jung nagyapja Goethe törvénytelen fia volt, s talán ebből is eredt, hogy egyik legkedvesebb olvasmánya később Goethe Faust-ja lett.

1879-ben a család Bázelbe költözött, Jung ott végezte iskoláit is. Gyerekkorára visszaemlékezve egyik alapélménye a magányosság volt, sokáig nem született testvére. A másik nagy élmény, amely végül pályaválasztásában és későbbi életében is nyomot hagyott, főként anyja révén az álmok, a misztikum, az okkultizmus iránti érdeklődése volt. Unokanővérével rendszeresen spiritiszta kísérleteket végeztek, emellett erősen foglalkoztatta a vallás, a saját Isten-élmény megfogalmazása.

Mivel a családban mindkét ágon számos lelkész volt, őt is annak szánták, de jobban érdekelte az ember a maga testi-lelki valójában. Így a középiskola elvégzése után a Bázeli Egyetemen természet- és orvostudományi stúdiumokat hallgatott, 1900-tól a Zürichi Egyetemen folytatta tanulmányait. 1902-ben doktorált, disszertációját Az úgynevezett okkult jelenségek pszichológiájáról és patológiájáról címmel írta. A szerencse úgy hozta, hogy 1900-tól a neves pszichiáter, a skizofrénia vizsgálatával foglalkozó Eugen Bleuler mellett dolgozhatott gyakornokként a Burghölzli Elmegyógyintézetben, ahol először alkalmazhatta az általa kidolgozott asszociációs teszteket.

1903-ban feleségül vette a jómódú Emma Rauschenbachot, a házasságból öt gyermekük született. Kapcsolatuk azonban veszélybe került Jung egyik páciense, majd tanítványa, Toni Wolff miatt, aki a tudós szeretője lett. Felesége tudomásul vette a tényt, ám azt igen nehezen viselte, hogy Toni állandó résztvevője volt a vasárnapi ebédeknek.

1905-ben Jungot a zürichi egyetem pszichiátriai orvosprofesszorává nevezték ki. 1907-ben megjelent egy írása a dementia praecoxról (korai elbutulás), amely kollégái körében nem talált elismerésre.

Felfigyelt rá azonban Sigmund Freud, s levélben találkozót javasolt Jungnak, aki hamarosan fel is kereste őt Bécsben.

Első találkozásuk alkalmával szünet nélkül 13 órán keresztül beszélgettek, és igen nagy hatást gyakoroltak egymásra, s ettől kezdve öt éven keresztül szoros munkatársi kapcsolatban is álltak. 1908-ban együtt vettek részt az Első Pszichoanalitikus Kongresszuson Bécsben, majd egy évvel később az Egyesült Államokban tartottak előadásokat a massachusettsi Clark Egyetemen. Hazatérésük után Jungék a Zürich közeli Küsnachtba költöztek, otthonuk ajtaján az alábbi felirat állt: Vocatus atque non vocatus deus aderit (A hívott és nem hívott Isten is megérkezik), ez olvasható Jung sírkövén is a küsnachti református temetőben.

1910-ben Jungot a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület (International Psychoanalytical Association) elnökévé választották, s noha igen sokat tett a pszichoanalitikus mozgalom elterjesztésében, s maga Freud is utódjának tekintette őt, a véleménybeli különbségek miatt kapcsolatuk lazulni kezdett. Jung nem értett egyet Freud azon makacs meggyőződésével, hogy a neurózisok főként szexuális eredetűek. 1913-ban megszakították a kapcsolatot, Jung a nemzetközi szervezetből is kilépett. Ugyanekkor lemondott professzori állásáról is, a magánpraxis és az elméleti munka töltötte be minden idejét. 1921-ben megjelent a Lélektani típusok című személyiségtipológiával foglalkozó munkája, amelyben többek között bevezette az extravertált (kifelé forduló) és introvertált (befelé forduló) típusok fogalmát, ő magát ez utóbbiba sorolta. (Magyarul az extrovertált szóalak az elterjedtebb, de Jungnál eredetileg extravertált szerepel.)

A húszas évek elejétől egyre többet utazott Európán kívüli országokba, ősi vallások és kultúrák nyomait kutatva járt Afrikában, Új-Mexikóban, Indiában és Ceylonban (ma Srí Lanka) is. Ekkoriban foglalkozott az álomértelmezéssel is, amely végül elvezette őt a kollektív tudattalan fogalmának megalkotásához, az archetípusok (ősképek) vizsgálatához. Tanulmányozta a keleti filozófiai rendszereket, megtanult mandalát rajzolni, érdeklődött az asztrológia, az alkímia iránt. 1933-ban a zürichi műszaki egyetem (ETH Zürich) magántanára lett.

Közben továbbra is praktizált, betege volt például F. Scott Fitzgerald felesége, Zelda, illetve James Joyce skizofrén nővére, Lucia is. 1943-tól a Bázeli Egyetem orvosipszichológia professzora volt. Ebben az időben néhány helytelenül értelmezett kijelentése miatt náci-szimpatizánsnak minősítették, tévesen. 1947-ben, két infarktus után visszavonult a Zürichi-tó melletti remetelakjába, a „bollingeni toronyba”, s ideje jó részét az írásnak szentelte. 1948-ban részt vett a Zürichi C. G. Jung Intézet megalapításában (ma Küsnachtban működik).

1957-ben Aniela Jafféval megkezdték önéletrajzi könyvének „megírását”: Jung mesélt családjáról, életének fordulatairól, tudományos tevékenységéről, Jaffé pedig szó szerinti jegyzeteket készített. A könyv 1997-ben magyarul is megjelent Emlékek, álmok, gondolatok címmel.

1960-ban Jung megírta Az ember és szimbólumai című könyvét, amelynek elkészülte után nem sokkal 1961. június 6-án Küsnachtban elhunyt.

Ottani házában ma múzeum működik, Magyarországon 1991 óta viseli nevét pszichológiai egyesület. Az 1914-1930 között írt Vörös könyv, melyben saját tudatalattijának kutatásáról és feltárásáról számol be, csak 2009-ben jelent meg először nyomtatásban.

Sokrétű munkássága igen nagy hatással volt az irodalomtudományra, az irodalompszichológia kezdeteire is, s egyes mai követői szerint analitikus pszichológiája megfelelő kezelés mellett szinte minden pszichés probléma orvoslására alkalmas.

Forrás: hirado.hu

Nyitókép: Carl Gustav Jung, svájci pszichiáter és pszichoanalitikus portréja a svájci Kesswilben. Forrás: ETH-Bibliothek.