289 éve született Kempelen Farkas

Írógépet tervezett vakok számára, mozgatható betegágyat szerkesztett Mária Teréziának, vízemelő gépe működtette a schönbrunni kastély szökőkútjait, sakkozó „automatája” és beszélőgépe világhírnevet hozott számára. A kétszáznyolcvankilenc éve, 1734. január 23-án született Kempelen Farkas az utolsó polihisztorok egyike volt, jártas a művészetekben és a természettudományokban, nyolc nyelven beszélt és verselt, emellett szorgos hivatalnokként szolgálta a Habsburgokat.

Huszonegy évesen latinról németre fordította Mária Terézia törvénykönyvét, 23 évesen már udvari tanácsos, 25 évesen a magyarországi sóbányák felügyelője lett. 1767-ben kormánybiztosként ő irányította Bácska betelepítését, közreműködött a pozsonyi hajóhíd építésénél. Megtervezte a pozsonyi vár vízvezetékét, a schönbrunni kastély szökőkút rendszerét, megoldotta a budai vár vízellátását, foglalkozott egy Száva-Adria csatorna építésével. Ő készítette a budai Várszínház terveit és irányította a kivitelezést.

Tökéletesítette a gőzgépet, megszerkesztette a turbina ősét, írógépet konstruált vakok részére, mozgatható betegágyat készített a himlőben megbetegedett császárnő részére – nem utolsó sorban ezért nemesi rangra emelték. 1798-ban, 43 évi szolgálat után nyugdíjazták. Élete végén I. Ferenc császár ­– talán mert gyanúsnak találta Kempelen jakobinus kapcsolatait – megvonta járadékait, így a XVIII. század egyik legragyogóbb elméje szegénységben halt meg 1804. március 26-án.

Számtalan találmánya közül kortársait beszélőgépe és sakkozó automatája nyűgözte le legjobban. Kempelen 1791-ben adta közre Az emberi beszéd mechanizmusa című tanulmányát, amely a modern fonetika alapja lett. Elméletének igazolására huszonkét év alatt elkészítette gyermekhangon megszólaló, a hangképző szervek működését utánzó masináját. A tüdőnek fujtató, a hangszalagoknak sípok, az orrüregnek nyílások, a szájüregnek tölcsér felelt meg, a hangok képzésekor nyílásokat fedett le és tett szabaddá.

Sakkautomatája, amelyet gyermekjátéknak, mechanikai tréfának nevezett, kora legnagyobb szenzációja lett. Az 1769-ben bemutatott töröknek öltöztetett emberi alak alacsony szekrény mögött egy széken ült és az előtte lévő sakktáblán játszott. Az egész világot bejáró gépezet olyan ellenfeleket győzött le, mint Napóleon, II. Frigyes porosz király és Edgar Allan Poe, szabálytalan lépés esetén reklamált.

Maga Kempelen nem csinált tikot belőle, hogy az automatában törpe lapul (ez mára bebizonyosodott), de a játékost olyan zseniális mechanikai és optikai trükkökkel tudta elrejteni, hogy az ajtók kinyitásakor csak fogaskerekek látszottak.

A titkot Kempelen életében senki sem tudta leleplezni, sőt az automata látványosság lett Amerikában is, a német nyelvbe pedig a csalás szinonimájaként vonult be a játék neve. A szerkezet 1854-ben elégett, csak a közelmúltban építették újra.

2007-ben a Műcsarnokban kiállítás mutatta be Kempelen életét és munkásságát, a tárlaton látható volt beszélőgépének egyetlen fennmaradt, Németországban őrzött példánya és a sakkozógép rekonstrukciója.

Forrás: MTI

Nyitókép: Wikimedia Commons