80 éve hunyt el Franklin D. Roosevelt

Nyolcvan éve, 1945. április 12-én halt meg Franklin Delano Roosevelt, aki 12 éven át kormányozta az Egyesült Államokat. Roosevelt volt az egyetlen elnök, akit egymás után négyszer választottak meg.

A New Yorkhoz közeli Hyde Parkban, gazdag holland–francia eredetű családban született 1882. január 30-án. Kiváló oktatásban és neveltetésben részesült, az Európában tett utazások révén folyékonyan beszélt németül és franciául, sőt a sportban is jeleskedett. Igen nagy hatással volt rá egyik középiskolai tanára, aki sokszor beszélt arról a keresztény kötelességről, hogy a tehetősebbeknek segíteniük kell a rászorulókat.

A Harvard, majd a Columbia Egyetemen tanult, s ezekben az években kezdett a politika iránt érdeklődni, mert ötödfokú unokatestvére, a republikánus Theodore Roosevelt éppen akkor, 1901-ben lett az Egyesült Államok elnöke. Az egyetemet nem fejezte be, az ügyvédi különbözeti vizsga letétele után egy neves cégnél társasági joggal kezdett foglalkozni.

Fiatal ügyvédként egy fehér házi fogadáson találkozott Eleanor Roosevelttel, az elnök unokahúgával, akit anyja heves tiltakozása ellenére elvett,

a házasságból hat gyermek született. Rooseveltnek azonban más nőkkel is volt viszonya, a legkomolyabb a felesége titkárnőjével, amikor erre 1918-ban fény derült, a sértett Eleanor válni akart, de aztán megelégedett a külön költözéssel.

A jól hangzó névvel és kiváló összeköttetésekkel rendelkező, a Demokrata Párt színeiben politizáló Rooseveltet 1910-ben egy 32 éve republikánus körzetben New York állam szenátorává választották. 1912-ben a demokrata konvención Woodrow Wilsont támogatta, aki elnökké választása után a haditengerészeti minisztérium helyettes államtitkárának nevezte ki – ugyanarra a posztra, amelyen Theodore Roosevelt karrierje is kezdődött.

1920-ban a demokrata elnökjelölt, James M. Cox őt kérte fel alelnökjelöltjének, és bár a választást elvesztette, Roosevelt a kudarcból is sokat tanult. A következő évben elkapta az akkor gyógyíthatatlan járványos gyermekbénulást és deréktól lefelé megbénult – újabb kutatások szerint

az is lehetséges, hogy a hasonló tünetekkel járó, nagyon ritka Guillain–Barré-szindróma áldozata lett.

Roosevelt számos terápiát próbált ki, de állapota nem javult. Betegségét sokáig titkolta, tolószékben nem mutatkozott, hosszú gyakorlás után képes volt lábmerevítővel rövid távolságot megtenni, nyilvános beszédeit állványnak támaszkodva, állva mondta el.

A nagypolitika porondjára 1928-ban lépett ki újra, kétszer választották meg New York állam kormányzójává. Az 1929-ben kezdődött nagy gazdasági világválságért az emberek a kormányzó republikánusokat okolták, s

a demokrata Roosevelt 1932-ben egy új politika és egy új társadalmi megállapodás (New Deal) ígéretével Herbert Hoovert legyőzve az Egyesült Államok 32. elnöke lett.

1933 márciusában iktatták be hivatalába, első elnöki ciklusának célja a válság következtében megroppant amerikai társadalom és gazdaság erejének visszaadása lett.

A keynesi gazdaságpolitikát követő „FDR” kormányzása alatt az „éjjeliőr államot” a cselekvő, a gazdasági életben aktív szereplőként megjelenő állam váltotta fel, közmunkák indításával növelték a foglalkoztatást, szanálták a bankrendszert, trösztellenes törvények születtek, meghatározták a maximális munkaidőt, minimálbért, bővítették a társadalombiztosítás rendszerét, kétmillió új munkahely született.

Roosevelt 1933-ban elismerte a Szovjetuniót, véget vetett Kuba és Panama amerikai protektorátusának, lemondott a beavatkozásról a latin-amerikai országok ügyeibe. Az amerikai gazdaság magához tért, így az elnök az 1936-os választáson földcsuszamlásszerű győzelmet aratott.

A második világháború kitörése után, az ázsiai japán terjeszkedés árnyékában az amerikai történelemben példátlan módon 1940-ben harmadszor is megpályázta a hivatalt, mert úgy érezte, a közelgő viharban neki kell vezetnie az országot. Győzelme után a semleges Egyesült Államokat egy ideig távol tartotta a háborútól, de – még békeidőben – bevezette az általános hadkötelezettséget, növelte a katonai kiadásokat, az 1941 márciusában elfogadott kölcsönbérleti törvény alapján az Egyesült Államok fegyverekkel és hadianyagokkal támogatta a náci Németország ellen élet-halál harcot vívó briteket és szovjeteket.

Az Egyesült Államok 1941. december 8-án, a Pearl Harbor elleni hadüzenet nélküli japán támadás másnapján hadat üzent Japánnak, és belépett a háborúba,

néhány nappal később már Németországgal is hadban állt. 1941 augusztusában Winston Churchill brit kormányfővel aláírta a háború utáni rendezés alapelveit kimondó Atlanti Chartát, 1943 januárjában Casablancában Churchill-lel kimondták: csak a feltétel nélküli megadást fogadják el.

Az antifasiszta koalícióhoz a Szovjetunió is csatlakozott, Roosevelt, Churchill és Sztálin 1943 novemberében Teheránban tartott csúcstalálkozót. Roosevelt 1942-ben engedélyezte az atombomba kifejlesztését célzó Manhattan-tervet. 1944-ben negyedszer is elindult az elnökségért, alelnökjelöltje Harry Truman volt, és ismét győzött.

Egészségi állapota rohamosan romlott, de még részt vett az 1945. februári jaltai konferencián, amelynek döntő jelentősége volt a háború utáni világ kialakításában, s abban bízott, hogy az igazságos és békés világrendet az új világszervezet, az ENSZ fogja biztosítani.

Roosevelt 1945. április 12-én, négy héttel a német kapituláció előtt agyvérzést kapott és meghalt, Truman néhány órával később letette a hivatali esküt, az atombombáknak a még kitartó Japán elleni augusztusi bevetéséről már ő döntött.

Az amerikai közvéleményt megrázta a halálhír, mert az elnök gyengélkedését titokban tartották, temetésén 300 ezren vettek részt. Rooseveltet George Washington és Abraham Lincoln mellett a három legnagyobb amerikai elnök között tartják nyilván. Az amerikai elnökök hivatali idejét az alkotmány 1951-ben életbe lépett 22. módosítása korlátozta két ciklusra.

Forrás: hirado.hu

Nyitókép: Franklin Delano Roosevelt. Forrás: MTI/UPI