A legapróbb mozdulatunkat is észreveszik a pókok

Sajátos rezgésérzékelő szervüknek köszönhetően a pókok a legkisebb mozgást is képesek érzékelni, ebből következtetnek az áldozat közeledésére.

A csótányok után a pókok a legérzékenyebbek a rezgésekre. Egész testfelépítésük úgy alakult, hogy szinte bármit érzékeljenek, ami keresztezi az útjukat. „A pókok külső vázába több mint 3000 erőhatást érzékelő receptor van beépülve különféle helyeken, de a legtöbb a lábakon és az összetett szervekben csoportosul, például a lábízületek közelében lévő rezgésérzékelőkben” – mondja Friedrich Barth, a Bécsi Egyetem pókszakértője.

A kutató neurobiológus kollégájával, Clemens Schaberrel a Cupiennius salei nevű nagy (teste körülbelül 3 centiméter, lábai 10 centiméteresek) közép-amerikai fésűspók nőstényein vizsgálta a pókok érzékelését. Ez a faj mérete és vadásztehetsége miatt kedvelt alanya a pókokkal kapcsolatos tanulmányoknak.

Schaber és kollégái egy különleges eljárással, az úgynevezett fehér fény interferometriával végezte a pókok kifinomult mikromechanikájával kapcsolatos első kvantitatív méréseket. A módszer lényege, hogy fénysugarakat egyesít egy optikai berendezésben, és lehetővé teszi a legapróbb dolgok – például a pókok feszítésérzékelőiben fellépő erő – nagyon pontos mérését.

A pókok rezgésérzékelőjén parányi rések vannak, melyek információt vesznek fel a környező mozgásokból. A kutatók megállapították, hogy a rések érzékenysége a nanotartományban van és fokozatosan csökken a rés hosszával. A pókok tehát a legkisebb rezgéseket is képesek érzékelni a környezetükben vagy egy lakásban is.

A Cupiennius salei nem készít hálót, hanem éjszaka lesben álló ragadozó. A várakozó pók a növények leveleinek rezgéséből következtet az áldozat közeledésére. A pókok – akár növényeken, akár hálókban ülve vadásznak – rendszerint csak bizonyos tartományba eső rezgésekre reagálnak támadással. Ha a rezgések amplitúdója távol áll a prédaállatok által keltett rezgésekétől, akkor a pók nem reagál vagy elmenekül.

Forrás: origo.hu