A mai napig rejtély, hol veszett nyoma a világ egyik leghíresebb felfedezőjének

Százötven éve, 1872. július 16-án született a norvégiai Borgéban Roald Amundsen, minden idők legnagyobb sarkkutatója, aki egyetlenként járt mindkét sarkon és hajózta végig az északnyugati és az északkeleti átjárót.

Kiskorától arról ábrándozott, hogy híres felfedező lesz. Özvegy édesanyja megnyugtatására beiratkozott az orvosi egyetemre, de anyja halála után azonnal egy fókavadász hajóra szegődött matróznak. 1897-ben már a belga Adrien de Gerlache Belgica nevű hajó első tisztjeként indult az Antarktisz felé. Az expedíció a Graham-föld közelében jégbe fagyott, így tagjai kényszerűségből ugyan, de elsőként teleltek át a Déli-sarkvidéken. Amundsen már ekkor tanúbizonyságot tett fizikai és lelkierejéről: a beteg belga helyett átvette a parancsnokságot, frissen lőtt fókákkal élelmezte a legénységet, és tartotta bennük a lelket.

1903-ban már vizsgázott tengerészkapitányként indult az évszázadok óta keresett északnyugati átjáró felkutatására, ami Kanada északi partjai mentén, a Jeges-tengeren keresztül köti össze az Atlanti- és a Csendes-óceánt. A kikötőből Gjöa nevű naszádján, amely mindössze feleakkora volt, mint négy évszázaddal előbb Kolumbuszé, Amundsen lényegében megszökött hitelezői elől, az expedícióra ugyanis nagy kölcsönöket vett fel, ám egy újságcikk pánikot keltett.

Amundsen Grönland nyugati részétől indulva a Lancaster-szorostól a Peel- és Franklin-szoroson át a Vilmos király-szigetig hajózott. A szigetet kelet felől kerülte meg, és két telet töltött egy öbölben a délkeleti partoknál. Feltárta a Simpson-szorost, majd 1905-ben átjutott a szigetekkel teleszórt szorosokon és harmadszor is áttelelt, végül 1906 nyarán a Bering-szoroson át kijutott a Csendes-óceánra. Az úton felfedezte az Északi-sarkot, kényszerű pihenői során néprajzi kutatásokat végzett az inuitok között.

Amundsent hazatérve nemzeti hősként ünnepelték. A következő években az Északi-sarkra készülve megszerezte a másik legendás norvég sarkkutató, Fridtjof Nansen régi hajóját, a Framot. Indulás előtt értesült arról, hogy az amerikai Peary már elérte a pólust, ezért irányt váltott és 1910 júniusában a Déli-sark felé indult. Ezt azonban még legénységének is csak akkor árulta el, amikor kifutottak a tengerre, s rövid táviratban tudatta a szintén e célt kitűző angol Robert Falcon Scott-tal is. A norvégok a Ross-jéggáton, a Bálna-öbölben szálltak partra, s 1911 októberében, vetélytársaikkal egy időben indultak el. Amundsen és négy társa kutyaszánon, 52 kutyával a rövidebb, ám nehezebb útvonalat választotta. Az első szakaszon 111 kilométerenként élelmiszer- és tüzelőraktárakat létesítettek, a depókat magas zászlórudakkal jelölték meg.

A Déli-sarkot 1911. december 14-én érték el, egy hónappal Scotték előtt. 1912. január 25-én 99 nap, 2800 kilométer után az expedíció minden tagja épségben jutott vissza a bázisra.

Amundsen ügyesen kamatoztatta hírnevét, és hajózási vállalkozást alapított. Továbbra is vonzotta a kaland: 1918-ban az amerikai Lincoln Ellsworthszel a Maud nevű hajón indult az Északi-sark felé. Tervük az volt, hogy a jégbe fagyott hajóval sodródnak el a pólusig, s bár a sarkot nem sikerült megközelíteniük, végigjárták az Atlanti-óceántól Szibéria északi partjai mentén a Csendes-óceánhoz vezető északkeleti átjárót. Ezalatt háromszor teleltek át a jégtáblák között, Amundsen eltörte a karját, jegesmedve támadt rá és szén-monoxid-mérgezést is kapott.

A sarki repülésnek is úttörője lett, 1925-ben Ellsworth társaságában két hidroplánnal indult Alaszkából az Arktisz felé, de 300 kilométerre a pólustól leszállásra kényszerült. Huszonnégy nap alatt harmincszor építették újra a jégkifutópályát, míg sikerült felszállniuk. 1926 májusában a Norge nevű léghajón Amundsen, Ellsworth és az olasz Umberto Nobile a Spitzbergákról a sarkon keresztül Alaszkába repült. A sors fintoraként 1911-ben ő előzte meg a tragikus sorsú Scottot a Déli-sarkon, most azonban az amerikai Richard Byrd két nappal korábban, május 9-én érte el repülőgépével az északi pólust. Amundsennek további keserűséget okozott, hogy Nobile kicsinyes vitában elvitatta tőle a repülés dicsőségét.

Mégis, amikor 1928. május 24-én az önállóan útra kelt Nobile léghajója, a Spitzbergáknál szerencsétlenül járt, a norvég felfedező egy percig sem habozott, hogy segítségére siessen.

Amundsen 1928. június 18-án Bergenből indult repülőn öt társával Nobile megmentésére, de többé nem látták: a gép minden bizonnyal a tengerbe veszett.

Nobilét és társait két nappal később megtalálták, és egy svéd gép a fedélzetére vette őket. Amundsen repülőgépének megtalálására több expedíciót szerveztek, de egy sem járt sikerrel, így továbbra sem ismerjük eltűnésének körülményeit.

Forrás: hirado.hu

Nyitókép: Roald Amundsen. Forrás: britannica.com