„A megelőzésnek hatalmas szerepe van a konfliktusok elkerülésében” – Nemzetközi tudományos konferencia Beregszászban

Március 26–27-én nemzetközi tudományos konferenciát szerveztek a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán Nyelvi és kulturális sokszínűség Kelet-Közép-Európában: érték és kihívások címmel. A rendezvényről Bárány Erzsébetet (B.E.) és Csernicskó Istvánt (Cs.I.), a konferencia szervezőit kérdeztük.

Miért választották a konferencia témájául a nyelvi és kulturális sokszínűséget, illetve mi az oka annak, hogy a rendezvény címében ezt értékként és egyben kihívásként határozzák meg?
Cs.I.: Egyetlen olyan ország sincs a Földön, amely etnikailag, nyelvileg, kulturálisan homogén volna. Ennek ellenére a legtöbb állam egynyelvűként határozza meg önmagát, egységesítésre törekszik, igyekszik beolvasztani a kisebbségeket. Ugyanakkor mindegyik szívesen dicsekszik azzal, mennyi mindent tesz a nyelvi, etnikai, vallási kisebbségekért. Jelentős ellentmondás van tehát: miközben a legtöbb állam és a nemzetközi szervezetek azt kommunikálják, milyen fontos a diverzitás (sokféleség – a szerk.) fenntartása, a nyelvük és kultúrájuk megőrzésére törekvő kisebbségeket sokszor gyanúsan méregetik. Ahol a többség és kisebbség céljai, szándékai között ellentét van, ott bizony fennáll a konfliktus veszélye. Mindeközben tudjuk jól: az egyneműség, a változatosság hiánya nemcsak unalmas, de korlátozza a fejlődést is. A távolabbi és közelebbi múlt, illetve a jelen ukrajnai eseményei tükrében is egyértelmű, hogy az etnikai, vallási, nyelvi és kulturális alapú konfliktusok elkerülése alapvető biztonságpolitikai érdek. A társadalom- és bölcsészettudományi kutatások pedig hozzájárulhatnak ahhoz, hogy elemezzük és megértsük a sokszínű és változatos világ működését, az egymástól eltérő csoportok együtt- és egymás mellett élését, s ezzel segítsük az etnikai, nyelvi, felekezeti és kulturális tolerancia kialakítását, hozzájáruljunk a konfliktusok elmérgesedésének megelőzéséhez, elkerüléséhez, feloldásához. Ez a konferencia is ezzel próbálkozik: megérteni, hogyan működhet a sokféleség.

Vannak válaszai arra a kutatóknak, hogyan lehet békében egymás mellett élni?
Cs.I.: Nincsenek minden helyzetre érvényes válaszok. Ám a tolerancia, egymás tisztelete, a másik megismerésének szándéka alapvető fontosságú. Számomra az is nyilvánvaló, hogy a megelőzésnek hatalmas szerepe van a konfliktusok elkerülésében. Ha például az iskolák – és itt nem csupán a többségi társadalom intézményeire gondolok, hanem általában az oktatásra – a saját nemzeti értékeinek közvetítése mellett a körülöttünk élő nyelvekre, kultúrákra is felhívnák a figyelmet; ha a gyerekek nem csupán azt hallanák folyton, hogy az összes szomszéd nép a történelem folyamán nemzetünkre rontott, elnyomott bennünket, üldözte nagyapáinkat, hanem a háborús helyzetek helyett a sokkal nagyobb számú békésen egymás mellett töltött éveket, egymás kultúrái közötti kölcsönhatást is hangsúlyoznák, akkor talán nem gyanakodva szemlélnénk a másik minden mozdulatát. Egymás alaposabb, kedvezőbb színben való megismerése sokat segíthetne: amit ismerek, attól kevésbé tartok.

Volt-e sokszínűség és változatosság a konferencián: honnan érkeztek az előadók?
B.E.: Igazi nemzetközi és valóban interdiszciplináris konferenciánk volt. Nyelvészek, irodalomtudósok, szociológusok, néprajzkutatók, történészek, demográfusok találkoztak Beregszászban. A 130-nál is több előadó 51 különböző intézmény képviseletében 14 országból érkezett: Ukrajna és Magyarország mellett Szlovákiából, Szerbiából, Horvátországból, Szlovéniából, Romániából, Ausztriából, Észtországból, Lengyelországból, Oroszországból, Finnországból, Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból. Jónéhány neves, nemzetközileg ismert és elismert kutató előadását hallgathattuk meg ebben a két napban. A plenáris előadók között szerepelt például Kocsis Károly demográfus Magyarországról, Paul Robert Magocsi történész Kanadából. Itt volt a néprajzos Paládi-Kovács Attila, a nacionalizmuskutató Kántor Zoltán Magyarországról. Plenáris előadást tartott a szlovéniai Mariborból a nyelvész Kolláth Anna, valamint a csernyivci egyetem oktatója, Ludmilla Tkacs, továbbá a szlovákiai Selye János Egyetem történésze, Szarka László is. De hogy ne csak a plenáris előadókról ejtsünk szót, a teljesség igénye nélkül megemlítem Leszja Musketik folkloristát Kijevből, Zoltán Andrást, az ELTE professzorát, Pethő Józsefet a Nyíregyházi Főiskoláról vagy Nagy Andreát az észtországi Tartu egyeteméről. Perceken át sorolhatnám a neveket, remélem, senki sem sértődik meg, akit kihagytam, de mégsem sorolhatom fel a konferencia 22 oldalas programfüzetét. Aki kíváncsi arra, kik és milyen témakörben tartottak előadást, az nézze meg a főiskola honlapján a tanácskozás programját (http://kmf.uz.ua/hun114/images/stories/2015/hodinka/program_beregovo_beregszasz_2015_03_26_27.pdf), illetve az előadásvázlatokat (http://kmf.uz.ua/hun114/images/konyvek/hodinka_abstract_2015.pdf).

Hogyan értettek szót egymással a különböző nemzetek képviselői? Igazi bábeli zűrzavar uralkodott?
B.E.: A konferencián magyar, angol és ukrán nyelvű előadások hangzottak el. A kutatók többsége ma már több nyelven olvas szakirodalmat, publikál tanulmányokat. Megértettük egymást.

Neves szakemberek mellett doktoranduszok és egyetemi, főiskolai hallgatók is tartottak előadásokat. Nem kockázatos a kiemelkedő kutatók mellett a tapasztalatlan fiatalokat is szerepeltetni?
B.E.: Meggyőződésünk, hogy nem kockázatos, hanem egyenesen szükségszerű! A főiskolán fontos feladatnak tartjuk a tudományos utánpótlás nevelését, és ehhez hozzátartozik az is, hogy tanítványainkat, fiatal kollégáinkat arra biztatjuk: mutassák meg magukat, tartsanak előadást kutatásaikból egy ilyen nemzetközi mezőnyben. Sokat tanulhatnak az ismert kutatók előadásaiból, a neves szakértőkkel beszélgetve kapcsolatokat építhetnek, előadás közben pedig rutinra, értékes tapasztalatokra tehetnek szert. A konferenciát szervező Filológiai Tanszéken és a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontban egyaránt több egykori végzősünk, volt hallgatónk dolgozik, s közülük sokan szintén így kezdték: már diákként publikáltak, konferenciákon vettek részt, és mára beigazolódott, hogy megérte bízni bennük. A fiatalok támogatása, pályájuk egyengetése tudatos stratégia a Rákóczi-főiskolán.

Egy ilyen nemzetközi tudományos seregszemle megszervezése nyilván nem megy anyagiak nélkül.
Cs.I.: Így van! Nem kerülhetett volna sor a konferenciára a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vezetésének erkölcsi és persze anyagi támogatása nélkül. A szervezési költségek legnagyobb részét azonban a Magyar Tudományos Akadémia által nyújtott pályázati támogatásból fedeztük, amiért természetesen hálásak vagyunk. Mint ahogyan köszönetet kell mondanom a konferencia sikeréért azoknak a külföldi és hazai előadóknak, akik eljöttek a tanácskozásra, továbbá azoknak a kollégáinknak, akik a segítségünkre voltak a tanácskozás előkészítése, szervezése, lebonyolítása során.

HAI