A Szernye-mocsár településeinek nemzetiségi összetétele 1880 és 1910 között

Az egykori Szernye-mocsár partján elterülő magyarlakta települések népességi változásairól korábban már beszámoltunk, jelen írásban pedig az etnikai változásokat szeretnénk bemutatni.

A kistáj az egykori Bereg vármegye, a mai beregszászi- és munkácsi járás tíz települését foglalta magába. A vármegyét hét járás (Alsóvereckei, Felvidéki, Latorcai, Mezőkaszonyi, Munkácsi és Szolyvai) és két rendezett tanácsú város (Munkács és Beregszász) alkotta (1890-ig öt járásra volt felosztva: Munkácsi, Tiszaháti, Kaszonyi, Vereckei és Felvidéki). A vármegye központja ekkor már Beregszász volt. A kutatott települések közül a Munkácsi járás része volt Dercen, Gát, Bárdháza és Fornos. A Tiszaháti járáshoz tartozott Nagybereg, Beregújfalu, Makkosjánosi, Beregardó és Kígyós. Makarja község a Felvidéki járás részét képezte, 1890-től pedig a Munkácsi járáshoz csatolták. Gát község 1890-től a Tiszaháti járás kötelékébe tartozott.

Magyarország népessége 1880-ban 13 millió 750 ezer fő volt, melynek csupán 46 %-a vallotta magát magyar anyanyelvűnek, tehát a magyarság kisebbségben élt saját hazájában. A népszámlálási adatok alapján Bereg vármegye 153 377 lakosából a legtöbben rutén (ruszin) anyanyelvűnek vallották magukat, szám szerint 73 797-en, ami az összlakosság 48,1 %-át tette ki. A magyar anyanyelvűek száma 64 880 fő volt, ami a vármegye népességének 42,3%-át jelentette. Ezen kívül 8719 német, 931 tót (szlovák), 122 oláh (román) és 16 szerb élt Beregben. A Tiszaháti járás lakosságának 92,2 %-a vallotta magát magyarnak (23 183 fő), a Munkácsi járásban csupán 16,6 % volt a magyarok aránya (6721 fő) és 68 % a ruszinoké, emellett 10,6 %-ot tettek ki a németek (svábok). A Felvidéki járásban 1485 magyart találunk (5,16%) és 26 329 ruszint (91,5 %). Ami a Szernye-mocsár partján elterülő településeket illeti, a 7999 fős összlakosság 75%-át tették ki a magyar anyanyelvűek (5993 fő), 18 %-át pedig a ruszinok (1436 fő). Ezen kívül 326 német élt a vidéken, melyből 298-an Bárdháza település lakói voltak. A szinte színmagyar Gát és Dercen községek népességét színesítik a hozzájuk tartozó tanyák ruszin nyelvű lakosai. Gát esetében ez Csikósgorond és Nyárasgorond, melyek összlakossága ekkor még alig haladja meg az 50 főt. Lehoczky Tivadar Bereg vármegye monográfiájában a következőket írta Dercenről: „Magyar helység a munkácsi járásban, 158 lakházzal, 1466 lélekkel és Pusztakerepeczczel együtt”. A mai Alsókerepec Dercenhez tartozott, ekkoriban 250 főnyire becsült lakossággal.
Az egyéb kategória feltehetően a zsidó vallásúakat takarta, akik 462 főt tettek ki a tíz település összlakosságából. Nagy részük a magyar, jelentős hányaduk pedig az egyéb anyanyelvű kategóriába íratta magát. Bereg vármegye rendezett tanácsú városainak is magyar többségű településszerkezete volt, így Beregszászon 6930 lakosból 6296 vallotta anyanyelvének a magyart (91 %), Munkácson pedig 54,8 % volt a magyarok aránya (5287 fő).

Az 1900-as népszámláláskor Magyarország lakossága 16 millió 838 ezer főre emelkedett, emellett nőtt a magyarság aránya is, mely így többségbe került, elérve az 51,4 %-ot. Bereg vármegye lakosságszáma is jelentősen növekedett, emellett nőtt a magyarok és a németek aránya is. A vármegye 208 589 lakosából 93 198 fő vallotta magyarnak magát (44,7 %), 95 308 fő ruszinnak (45,7 %), 18 639 fő németnek (8,9 %). Ugyanakkor a magyarul beszélők száma 115 275 fő volt, ami a népesség 55 %-át jelenti. A Tiszaháti járás lakossága is jelentősen megnőtt, a magyarság aránya pedig elérte a 97,15 %-ot (37 440 lakosból 36 375 magyar). A Munkácsi járás 32 397 lakosa között 5409 magyart (16,7 %), 4775 németet (14,7 %) és 22 159 ruszint (68,4 %) találunk. Jóval magasabb a járásban a magyarul beszélők aránya (35,64 %), ami a magyar nyelvű közigazgatásnak tudható be. A Szernye-mocsár partján fekvő községek összlakosságának 77 %-a vallotta magát magyarnak, 11 690 főből 8994-en, a magyarul beszélők száma pedig 9572 volt (81,88 %). Tehát a kutatott településeken is nőtt a magyarság aránya, ahogy a ruszinoké is 19%-ra (2229 fő). Ez főleg annak tudható be, hogy a ruszinlakta Makarja népességszáma jelentősen gyarapodott. Ezen kívül a Gáthoz tartozó Csikósgorondon és Nyárasgorondon tartott több száz szarvasmarha és több ezer juh gondozására, a majorsági földek művelésére a hegyvidéki falvakból ruszin pásztorok, béresek érkeztek a két majorba, ahol több évre letelepedtek. Egy részük néhány év múlva, anyagilag gyarapodva visszatért hegyvidéki falujába. Ezt láthatjuk az 1910. évi népszámláláskor, amikor korábbi számuk a felére, 180-ra csökkent. A magyarság növekedése annak tudható be országszerte, hogy a zsidó lakosok legtöbbször magyar anyanyelvűnek vallották magukat.

Az 1900-as és 1910-es népszámlálások között Magyarország népessége 18 millió 265 ezer főre növekedett. A magyarok és a németek száma is nőtt. Érdemes megjegyezni, hogy a németekhez hozzászámolták a jiddis anyanyelvű zsidókat is, sőt az 54,5 %-ot kitevő magyarság csaknem 5 %-a is zsidó származású volt. A magyarság száma növekedett Bereg vármegyében, ezen belül a Munkácsi és Tiszaháti járásokban is. A vármegye immár 47,8 %-a volt magyar anyanyelvű (113 090 fő) és 42,65 %-ra csökkent a magukat ruszin anyanyelvűeknek vallók aránya (100 918 fő). A németek aránya enyhe csökkenést mutatott a népszámlálás adatai szerint (9 %-ról 8,76 %-ra). A Tiszaháti járásban a népesség 95,78 %-a vallotta magyarnak magát (39 145 fő), a Munkácsi járásban pedig 16 %-a (5777 fő), miközben a németek aránya először haladja meg a magyarokét, és éri el a 16,14 %-ot (5824 fő).

A Szernye-mocsár kistájhoz tartozó településeken a lakosság gyarapodásával párhuzamosan a magyarság számaránya is növekedett. A községek összlakossága 13 011 főt tett ki,melyből 10 175-en vallották magukat magyarnak (78,2 %). A ruszinok aránya 17 %-ra csökkent a vidéken, a németeké pedig 4,25 %-ra nőtt. Ezek az etnikai változások annak tudhatóak be, hogy a magyarok száma mindegyik településen megnőtt, mivel a zsidók magyar anyanyelvűeknek vallották magukat, a ruszinok száma pedig Dercen és Gát településeken csökkent, mivel többen visszatértek hegyvidéki falvaikba. A legtöbb magyar 1910-ben a Szernye-kistájon belül Nagyberegen élt (2091 fő), ezen kívül Dercenben (1877 fő) és Gáton (1761 fő). A ruszinok Makarján alkottak többséget (90,45 %), ahol 1241 ruszin élt, továbbá a ruszin-sváb vegyeslakosságú Bárdházán, ahol 582-en éltek (53,1 %). A német lakosság 88 %-a bárdházai (489 fő), ezen kívül Makarján (39 fő), Gáton (17 fő), Nagyberegen (4 fő), Dercenben (3 fő) és Kígyósón (2 fő) is éltek. Makarján 14 román és 1 horvát anyanyelvű személy is élt, Gáton pedig 7 szlovák és 1 román lakos. A magyarul beszélők aránya 1910-ben 85,5 % volt a kistájon belül, ami 11 126 főt jelent.

A Szernye-mocsár partján elterülő települések népességének száma 1880-1910 között nagymértékben növekedett. A kutatott időszak kezdeti szakaszában, 1880-tól 1910-ig dinamikus növekedés tapasztalható. Ennek okai a természetes népszaporulaton kívül a csekély mértékű kivándorlás és a ruszin, cigány és zsidó etnikumok betelepülése. A kistáj összlakossága 4146 fővel nőtt, ezen belül a legnagyobb népességnövekedést Gát (+1027 fő), Makarja (+584 fő) és Dercen (+526 fő) produkálta. A legcsekélyebb mértékű növekedés Fornoson (+138 fő) és Kígyóson (+147 fő) figyelhető meg. 1880-1910 között a vidéken a magyarság száma 4182 fővel gyarapodott, a ruszinoké 794, a németeké pedig 228 fővel nőtt (1. sz. ábra).

Kopasz Gyula
Kárpátalja.ma