A titkosírás virágkorát a diplomácia fejlődése hozta el
A titkok megőrzése, megvédése – amit ma információbiztonságnak nevezünk – egyidős az emberiséggel. Nem véletlen, hogy sok titkosírással készült történeti dokumentumot a mai napig nem tudtak feltörni.
Persze vannak látványos sikerek is: egy szegedi kutatópárosnak például pár évvel ezelőtt sikerült megfejtenie egy szabadkőműves könyvecske tartalmát, amivel addig senki sem boldogult – hangzott el a Kossuth Rádió, Közelről című műsorában.
A kriptológia, vagyis a titkosírás tudománya arab találmány, az arab világban nagyon fejlett módszereket fejlesztettek ki mind a titkosírásra, mind a kódfejtésre, de ezek nem jutottak el Európába, így a kontinens több száz éves késéssel újra felfedezte. Bár korábban is voltak titkosírások, az államok közötti diplomácia fejlődése a 15. században, Itáliában hívta életre az igazán komolyan vehető titkosírást – magyarázta Láng Benedek tudománytörténész.
A bonyolultabb titkosítások a 16-17. században terjedtek el Európában, a 20. században már inkább a kombinatorikus, tárcsákat, gépeket használó módszereket alkalmazták, amelyek közül a leghíresebb az Enigma. A második világháború után új fejezet kezdődött a titkosírás történetében.
A történelem során elkészült titkosírások jelentős részét levéltárakban őrzik, ezek közül csupán mintegy öt százalékra tehető a magánéleti, szerelmi, vallásos, tudományos titkosírások aránya, és 95 százalékra a diplomáciai, hadi témájú leveleké.
A titkosírás virágkora Magyarországon Mátyás király idejére tehető. Beatrix királyné Itáliából hozta magával ezt a tudományt. A 16. század első felében, a mohácsi csata idején diplomáciai, hadászati jelentősége volt.
A szakembereknek azt a kódot is sikerült rekonstruálniuk, amellyel Kossuth Lajos és Makk József tüzérezredes az emigráció idején levelezett. Egy népdalt választottak kulcsszövegül. Az egyes betűket törtszámokkal jelölték, ezek feleltek meg a népdal bizonyos sorának adott betűjének.
XIV. Lajos titkosírásával száz évig nem boldogultak
XIV. Lajos olyan bonyolult titkosírást használt, amelyet csak száz évvel később sikerült feltörni. Egy-egy szám jelölte a szavakat, szótagokat, sőt a szöveg még törlőkódot is tartalmazott. Egy szám vagy adatot, vagy utasítást jelentett.
Azt pedig, hogy ugyanazon a területen adatot és utasítást ugyanúgy kódoljon, Neumann János találta ki, és ez a számítógép alapelve. A számítógépes kódolási eljárások elméletileg feltörhetetlenül nehezek, de a kézi titkosírások máig nem mentek ki a divatból.
Szakmailag egyszerű kódolásról beszélünk, amikor egy betűnek egy jel felel meg. Ha még a szóhatárokat is feltünteti a titkosírás készítője, a szöveg a szakembereknek ránézésre megfejthető. Ha a szóhatárokat nem tüntetik fel, kis számolgatással akkor is kódolható – magyarázta Láng Benedek.
Vannak azonban olyan titkosírások, amelyek ugyan nem tartalmaznak 20-25 jelnél többet, mégis nehezen fejthetőek meg. Minél régebbi egy titkosírás, annál gyakrabban állnak előtte tanácstalanul a tudósok – egyrészt, mert nem tudják, hogy milyen nyelvnek a szómintázatai alapján keressenek, másrészt pedig azért, mert a régi szövegek helyesírása, karakterválasztása nagyon különbözik a maiétól.
Nehezíti a kódfejtést az is, ha a gyakori betűk helyett több karaktert használnak, vagy olyan jeleket helyeznek el a szövegben, amelyeknek semmilyen funkciójuk nincsen, csak arra valók, hogy megzavarják a kódfejtőt.