A világ legtünékenyebb nagymacskájának három új alfaját azonosították
Egy friss kutatás során szakemberek a hópárduc újabb alfajait azonosították, amelyeket természetes korlátok választanak el egymástól ázsiai élőhelyükön.
Mostanáig azt feltételezték, hogy a Panthera uncia monotípusos, vagyis kis változatosságot mutató faj, ennélfogva alfajai sincsenek.
A kutatók a nagymacskák ürülékét vizsgálták meg a vadonban, ami három elsődleges genetikai klasztert tárt fel, ezek földrajzi helytől függően eltérnek egymástól.
Az északi csoport (Panthera uncia irbis) az Altaj-régióban, a középső csoport (Panthera uncia uncioides) a Himalája szívében és a Tibeti-fennsíkon, a nyugati csoport (Panthera uncia uncia) pedig a Tien-san, a Pamír és a transz-himalájai régiókban található meg. Ez az első széleskörű genetikai elemzés a vadon élő hópárduc-populációkban.
A hópárducot a világ legtünékenyebb nagymacskájának tartják, lakókörzete hatalmas, mintegy 1,6 millió négyzetkilométert ölel fel Ázsia 12 országában. A magashegyi élethez jól adaptálódott ragadozó elsősorban a 3000 méternél magasabb hegyeket kedveli, amelyeket ritkás levegő, alacsony produktivitás, hőmérsékleti szélsőségek, valamint száraz, zord éghajlat jellemez. A hópárduc sok régióban a legnagyobb termetű ragadozó a magashegyi élőhelyeken, és egész lakókörzetében fenyegetett.
Az öt nagymacskafaj közül az utolsó, amelyen eddig nem végeztek átfogó alfajelemzést. Ennek alapvetően három oka van: olyan félreeső területeken él, amelyek gyakran politikailag instabil régiókban vannak, ennélfogva nehezen megközelíthetőek; a rádiós és GPS-es nyomkövetés nehéz, mivel a macskákat nem egyszerű megfigyelni és csapdába csalni; emellett pedig a fogságban tartott hópárduc-állományok legtöbb alapító egyedének származása ismeretlen.
A vadonban begyűjtött ürülékük genetikai vizsgálata nem invazív, hatékony módja az állományok ilyetén szemrevételezésének, és fontos kutatási módszerré vált.
A megfigyelt eltérések a régió sivatagos medencéjéhez köthető „sorompóhatást” sugallnak: az északi alfajt a Góbi-sivatag szigeteli el, míg a középső és nyugati alfajt a Transz-Himalája választja el egymástól.
A szerzők szerint további vizsgálatokra van szükség, hogy több információt szerezzenek az egyes régiókon belül az állományok felépítéséről és összekapcsolódásáról.
A kutatásról a Journal of Heredity folyóirat számolt be.