Az évszázad végére eltűnhetnek a mangrove erdők

A trópusi tengerpartok különleges sós lápvidékét az elszórt kommunális hulladék, az ipar és a mezőgazdaság egyaránt veszélyezteti Kenyában, és egész Kelet-Afrikában.

Bár kis területet foglalnak el, annál fontosabb életközösséget jelentenek Kenyában a mangrove erdők.

Az ország mangrove állományának 70 százaléka Lamu szigetén és a környező szigetvilágban található.

A helyieknek ezek az erdők létfontosságúak, innen nyerik az építőanyagot házaikhoz és hajóikhoz, és a sokak megélhetését adó rákokat is itt gyűjtik – derül ki a Climatechange News beszámolójából.

A külföldi halászhajók csak a nagy halbőség idején vetődnek el erre, de a helyi halászok nem mennek öt kilométernél messzebbre a parttól, így nekik is fontos, hogy a part menti élővilág ne sérüljön.

Pedig ahogy Kelet-Afrika és a világ más tájain, a mangrove Lamu környékén is egyre csak pusztul.

Kenyában 1985-ben 55 ezer hektár mangrovéval borított terület volt, 2010-ben már csak 45 ezer hektárt mértek.

A Nemzeti Éghajlati Adatközpont számításai szerint ha a jelenlegi ütemben pusztul, az évszázad végéig el is tűnik a mangrove a világ partvidékeiről.

Ez különösen rossz hír, ha csakugyan meg akarjuk fékezni a klímaváltozást, mivel a mangrove tízszer annyi szén-dioxidot képes megkötni, mint egy átlagos erdő.

Az itt élő legjellemzőbb faj, a vörös mangrove (Rhizophora mangle) igen gyorsan nő, és közben nagyon sok CO2-t köt meg.

Az alatta lévő sós-mocsaras talaj szintén rengeteg szén-dioxidot tárol. Az itteni anaerob körülmények között lassan bomlanak a növényi részek, a klímagázt akár több száz évig is megtartja a föld.

Ám ha a fákat kivágják, a mocsár CO2-kibocsátó forrássá válik.

Lamuban egy tervezett hőerőmű is fenyegeti a mangrovét. A telep 2020-ban indulhat el, gépeit tengervízzel fogják hűteni.

A tengerbe visszavezetett forró víz megbontja a sós mocsarak biológiai-kémiai egyensúlyát, és ami az érzékeny ökoszisztéma összeomlásához vezethet.

A szigetvilágban a helyi, az országos és globális érdekek találkoznak.

A világ érdeke a mangrove, mint CO2-raktár fennmaradása, a helyieknek az erdő, mint építőanyag és táplálékforrás érdekes, a kenyai kormány pedig az ország jólétére koncentrál, és az ipari létesítmények szekerét tolja.