Csaknem négymilliárd éves a Merkúr mágneses mezeje

Kutatók szerint a Merkúrnak több milliárd éven keresztül volt mágneses mezeje, valamikor olyan erős lehetett, mint a földi.

A NASA nemrégiben megsemmisült MESSENGER űrszondájának adatai révén a kutatók felderíthetik, hogyan fejlődött a belső bolygó az idők folyamán.

A Merkúr a Naprendszer legkisebb és legbelső bolygója. Éveken keresztül rejtély övezte, mígnem 2011-ben elsőként pályára állt körötte a MESSENGER, amelynek missziója április 30-án a felszínbe csapódva ért véget. (Rajta kívül csak a NASA Mariner-10 szondája repült el mellette négy évtizeddel ezelőtt.)

Már a Mariner-10 felfedte, hogy a Merkúr a földihez hasonló mágneses mezőt hordozott, jóllehet mintegy százszor gyengébbet. A magjában rejtőző folyékony fém mozgása generálja a mágneses mezőt, a földi folyamathoz nagyon hasonló módon. Bolygónk mellett a Merkúr az egyetlen a Naprendszerben, amelynek nyomokban van ilyen mágneses mezeje, csakhogy mintegy hárommilliárd éve eltűnt.

Az új eredmények a MESSENGER magnetométere begyűjtötte adatokra támaszkodnak. A 2004-ben indult szonda több mint egy évtizedet töltött az űrben, négy éven át vizsgálta a belső bolygót, óriási mennyiségű adatot gyűjtve róla. Amint kifogyott üzemanyagából, becsapódott a felszínbe, valószínűleg egy legalább 16 méteres krátert vájva bele.

A kutatók a 2014 és 2015 őszén a mágnesességről begyűjtött adatokat vették szemügyre. Eme időszakban a szonda nagyon alacsonyra ereszkedett, 15 kilométerre közelítette meg a felszínt. (Összehasonlításképpen: a korábbi években a felszínhez legközelebbi pontja a 200-400 kilométeres tartományra esett.)

Catherine Johnson, a vizsgálat vezetője kifejtette, a Science folyóiratban publikált tanulmány kritikus információkat nyújt a Merkúr belső termális és dinamikus evolúciójáról. Hozzátette, hogy az észlelt jelzések nüansznyiak, és nagyon nehéz a mérésük. Szerinte soha nem is tudták volna őket regisztrálni, ha nem kockáztatják meg ezeket a nagyon kis magasságban végzett megfigyeléseket a misszió utolsó hónapjaiban.

Mágnesezett kőzeteket észleltek a bolygó kérgének egy részében, amely a kozmikus becsapódásokból származó rengeteg kráter jelenléte miatt igen ősinek tűnik. Úgy vélik, a kőzeteket valamikor a bolygó mezeje tette mágnesessé. Koruk és mennyiségük, illetve annak alapján, milyen erősen mágneseződtek, arra a következtetésre jutottak, hogy a Merkúr mágneses mezeje igen ősi, 3,7-3,9 milliárd éves. (A bolygó maga megközelítőleg a Földdel egyidejűleg, kicsivel több mint 4,5 milliárd éve fejlődött ki.) Johnson szerint a mágneses mező ereje a mainak és eme érték százszorosának tartományára eshetett.

Az eredmények azt sugallják, hogy az első bolygó mágneses mezeje hosszú időn át fejlődött. A következtetés fényt vethet összetételére és struktúrájára, és arra, hogyan hűlhetett és fejlődhetett az idők folyamán.