Dominóhatás válthatja ki az oroszlánfókák partra vetődését

Az utóbbi hetekben több mint 1600 éhező és lesoványodott oroszlánfóka-borjú mosódott partra Kaliforniában, bizonyítékot nyújtva egy olyan növekvő arányú krízisre, amely a kutatók szerint a halak mélyebb vizekbe való szokatlan költözésének folyománya.

A nyugati part mentén a rekordmeleg hőmérsékletek miatt a halak a mélyebb, hűvösebb vizekbe vonulnak, ami a szakemberek szerint nemcsak az oroszlánfókákat, hanem a delfineket, madarakat és más állatokat is érinti. „Mivel az oroszlánfókák a tengerek őrszemei, a krízis nagyon aggasztó, hiszen sokkal összetettebb eseménysorozatról árulkodik” – mondja Laura Sherr, a Sausalitói Tengeriemlős-központ szakembere.

Hozzátette, az óceánok egyértelműen nyomás alatt állnak, a felmelegedéstől a mértéktelen halászaton át a szennyezésig. Ahogy pedig a változó hőmérséklet a halak és más fajok szokatlan mozgását váltja ki, az ökoszisztémában továbbra is eltolódásoknak lehetünk szemtanúi – tette hozzá.

Általános esetben erre az időszakra nem jellemző ennyi partra vetődés, ám a központ idén eddig 571 állatot mentett meg, ebből 519 oroszlánfóka. A krízis Kalifornia északi részétől dél felé terjed. A Laguna Beach-i Csendes-óceáni Tengeriemlős-központ igazgatója, Keith Matassa arról számolt be, hogy idén télen 285 oroszlánfóka-borjút mentettek meg, míg tavaly ugyanekkor csak 28-at. 2013 volt még hasonlóan nehéz év, de közel sem ilyen súlyos, mint a jelenlegi.

A központokba kerülő állatok vészesen alultápláltak és gyakran másodlagos szövődményektől, úgymint tüdőgyulladástól vagy más fertőzésektől szenvednek. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet (NOAA) szakembere, Nate Mantua szerint a borjakat anyjuk hátrahagyja a Channel-szigeteken lévő telepeken. Normál esetben a tehenek néhány napig táplálják borjaikat, mielőtt magukra hagynák őket, hogy elinduljanak halakra és egyéb zsákmányfajokra vadászni, aztán olyan gyorsan visszatérnek, amilyen gyorsan csak tudnak.

A nyomkövetővel ellátott és megfigyelt anyáknál viszont kimutatták, hogy mostanában sokkal nagyobb távokat tesznek meg a halakat követve, ami a tőlük függő borjaknak gyötrelmes késlekedés. „Úgy hisszük, a borjak azért hagyják el a szigeteket, hogy maguk próbáljanak meg boldogulni, de sajnálatos módon túl fiatalok és tapasztalatlanok a túléléshez” – magyarázza Sherr.

Hasonló problémák sújthatják a delfineket is, Matassa szerint kevesebb egyedet szúrnak ki a kaliforniai partok mentén élő csapatokban. Bizonyos, halakkal táplálkozó madarak – úgymint barna gödények és lummák – szintén drasztikus populációs hanyatlást élnek meg. A kaliforniai barna gödényekkel végzett tanulmány például megállapította, hogy azokon a területeken, amelyek tipikusan több száz vagy ezer költőpárnak adnak otthont, most legfeljebb néhány százat, vagy néhol egyet sem szúrnak ki.

A halálos dominóhatást a jelek szerint a tengerfelszíni hőmérséklet-változás generálja a trópusoknál. Dennis Hartmann, a Washingtoni Egyetem kutatója szerint ezek a változások állhatnak az Amerikára mostanság jellemző furcsa időjárási jelenségek – rekordmagas és rekordalacsony hőmérsékletek a nyugati és keleti parton – mögött is. Úgy véli, az ember generálta klímaváltozás is hozzájárulhat a folyamathoz, de nagyon nehéz pontosan megállapítani a kiváltó okot.