Feltérképezték a gyapjas mamut génállományát
A gyapjas mamutokról összegyűjtött eddigi legteljesebb genetikai információ betekintést enged pusztulásukba, felfedve, hogy mielőtt utolsó, súlyosan beltenyészetes csoportjuk megadta volna magát sorsának egy jeges-tengeri szigeten, két populációs összeomlást szenvedtek el.
A kutatók feltárták a jégkorszak emblematikus elefántrokonainak első két teljes génállományát, amely arról árulkodik, hogy az állatok a genetikai sokféleség széles körű veszteségével szembesültek 4000 évvel ezelőtti kipusztulásuk előtt. A kutatásról a Current Biology folyóirat számolt be.
A jó állapotú örökítőanyag két mamuttól származik: egy 45 ezer éves szibériai borjútetemtől és a félreeső Wrangel-szigeten 4300 éve élt, utolsó elszigetelt populáció egyik tagjának őrlőfogából. Eme utóbbinál kimutatták a beltenyészet jeleit.
„A Wrangel-szigetről – a világon az utolsó életben maradt gyapjasmamut-populáció otthona – származott egyed jóval alacsonyabb genetikai variációt mutatott az ősibb rokonéhoz mérten” – mondja Love Dalén, a Svéd Természettudományi Múzeum genetikusa. Hozzátette, ennek oka, hogy a Wrangel-szigeti egyed genomjában jóval nagyobb számú a variáció nélküli szakasz, ez pedig tipikus mintázat egy nagyon apró populációnál, ahol a párosodások nagy része távoli rokonok között esik meg.
A termetileg körülbelül modern elefántot idéző, de hosszú barna szőrű és kolosszális agyarú gyapjas mamut először 700 ezer éve jelent meg Szibériában, majd elterjedt Észak-Eurázsiában és Észak-Amerikában. Máig vita tárgyát képezi, hogy kihalását a melegedő éghajlat vagy az emberi vadászok váltották-e ki.
Eleftheria Palkopoulou, a Harvard genetikusa kifejtette, a genomok alapján két nagyobb populációs összeomláson estek át az állatok: az egyik 280 ezer éve következett be, ebből a populáció felépült, a második 12 ezer éve, a jégkorszak vége felé jelentkezett, ebből már nem tudtak kilábalni. A második összeomlás után a becslések szerint 300-1000 állat maradt életben.
A kis Wrangel-szigeti populáció mintegy 6000 éven át maradt fenn, miután a kontinensen minden mamut kihalt. A beltenyészet valószínűleg károsan hatott a populáció életképességére és végezetül hozzájárult eltűnéséhez – mondja Dalén.
A kutatók megjegyzik, a genomok segíthetnek azoknak a kutatóknak, akik klónozással szeretnék életre kelteni a mamutot, az embriót pedig egy elefánttehénbe ültetnék be. Palkopoulou szerint mielőtt szemügyre vennék, hogy a közeljövőben kivitelezhető-e eme eljárás, bizonyos etikai kérdéseket is fontolóra kell venni, többek között azt, mennyi mamut tudna fenntartani egy életképes populációt, illetve, az erőforrásokat nem az élő fajokra és élőhelyük megőrzésére kellene-e inkább fordítani?