Hasznos nyelvészet?! Hogyan lehet hasznos az egyszerű ember számára a nyelvészet?

Miért is kutatja az ember a nyelvet? Mi szükség van az emberi nyelv vizsgálatára? S mi haszna van ebből a társadalomnak, az egyszerű embernek? Szoktuk hallani, a focihoz bárki ért. A nyelvhez azonban még a politikus is ért… vagy legalábbis azt hiszi. Pedig a nyelv(használat) nem is olyan egyszerű, minthogy törvények által megszab(hat)ják, ki, mikor, hol, hogyan és mennyit használ(hat)ja büntetlenül, vagy akár több ezer eurós büntetéssel fűszerezve saját anyanyelvét.

Kontra Miklós, a Szegedi Tudományegyetem professzora legújabb könyvében, amely tanulmányok gyűjteménye, szintén a fenti kérdéseket, a nyelvészet hasznosságát fejtegeti, pontosabban azt, hogy ténylegesen hogyan hasznosíthatók a nyelvészeti kutatások, s hogy a társadalmilag hasznos kutatásnak mekkora a becsülete a tudósok között.

Manapság egyre gyakrabban találkozunk mind a hírekben, mind pedig a magunk bőrén tapasztalva (lásd emeltszintű érettségi vizsga-rendszer) a politikusok elhamarkodott, hozzánemértésből fakadó nyelvpolitikai döntéseivel. Pedig ha a döntéshozók csak a már rendelkezésre álló nyelvészeti kutatások eredményeinek egy kicsiny hányadát vennék figyelembe, máris más fényben látnák a helyzetet. A politikusok annyira biztosak a dolgukban, hogy nem kérdezik meg a nyelvészeket semmilyen nyelv(ek)et érintő kérdésekben. A nyelvészek „kiáltó szava” sokszor csak a politikusok füléhez nem jut el.

Sok kárpátaljai szülő áll például döntés előtt: milyen tannyelvű iskolába is adjam gyermekemet? Ha ukrán iskolába íratom, akkor könnyebben fog boldogulni az életben — indokolják sokan döntésüket. Pedig ha e kérdésben elolvasnák Csernicskó István–Göncz Lajos nyelvész és pszichológus szerzőpáros 2009-ben megjelent Tannyelvválasztás a kisebbségi régiókban: útmutató kárpátaljai magyar szülőknek és pedagógusoknak című tajákozataó füzetét, akkor kiderülne számukra, hogy mi az előnye az anyanyelvi oktatásnak, és mi a hátránya a többségi nyelven történő beiskoláztatásnak.

Kontra  Miklós kötetének tanulmányait olvasva kiderül számunkra az is, hogy az oktatás, amely a közjavat hivatott szolgálni, egyre jobban merül bele a globalizációs világunk sötét olvasztótégelyébe. Például a határon túli magyar iskolák számára nem íródnak külön tankönyvek, a fordítás pedig nagyon sokszor oly csapnivaló, hogy egy gépi fordítás szintjét közelíti. De ugyanígy idesorolhatnám, amikor az átgondoltabb, szakmailag alaposabb tankönyv helyett olyan magyar nyelv könyv kerül a gyermekek kezébe, amelyekben mind szakmai, mind módszertani hibák tömkelege díszeleg. Mindez gazdasági-politikai érdekek mentén sorvad el, ami korábban a közjavát szolgálta.

A könyvben olvashatunk a tudósok, ez esetben a nyelvészek felelősségéről is. Hiszen egy nyelvész, mint szaktekintély nyilatkozik egy jelenségről, azt a laikusok és a mindennap emberei  elhiszik. A felelőtlen kijelentést tévő nyelvészek pedig többet ártanak, mint használnának. Például, amikor egy magyarországi országos rádióadásban a határon túli magyar nyelvhasználatot illeti kelletlenül egy nyelvész, akkor vajon mennyire segít az ottani magyarságnak nyelvét és identitását megtartani? – teszi fel a kérdést Kontra.

S gondoljunk csak vissza, hogy az iskolában magyartanárunk nem szólt-e ránk is: Nem azt mondjuk helyesen magyarul, hogy málé/tengeri, hanem úgy mondjuk, kukorica. Ez a lingvicizmus jelensége az oktatásban, sok esetben a domináns csoport által létrehozott probléma, ami a saját felsőbbrendűségének igazolására szolgál. Ezzel mintegy leértékelik a kárpátaljai kisebbség magyar nyelvét,  nyelvjárási alapú magyar nyelvhasználatát, veszélybe sodorva magát a kárpátaljai magyar nyelvhasználatot, identitást, és akár a kisebbség megmaradását is.

E fentebb boncolgatott témakörök mellett még számos érdekes tanulmányt olvashat az, aki kézbe veszi Kontra Miklós könyvét. S a kárpátaljai olvasó számára az is külön élmény lehet, hogy a kötet képillusztrációi legtöbbször kárpátaljai vonatkozásúak.

Kontra Miklós, Hasznos nyelvészet. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2010., 235 old.

Karmacsi Zoltán