Hernyók segíthetik a műanyag zacskók lebontását
Köztudott, hogy a műanyag nagyon nehezen bomlik le. Ez igaz arra a több billió polietilén műanyag zacskóra is, amelyet az emberek minden egyes évben kitermelnek. Egy kutatócsoport eredményei szerint azonban a harcot a műanyaggal talán elősegítheti egy hernyó.
Federica Bertocchininek, a kutatás vezetőjének szavai szerint a nagy viaszmoly (Galleria mellonella) lárvája képes biológiailag lebontani az egyik legszívósabb, legellenállóbb és leginkább kiaknázott műanyagot, a polietilént. Egy korábbi vizsgálat már feltárta, hogy az aszalványmoly (Plodia interpunctella) hernyója szintén képes műanyagot emészteni.
Bertocchini és csapata teljesen véletlenül jutott eredményeire, miután észrevette, hogy a viaszmolyok hernyóit tartalmazó műanyag zacskókat igen gyorsan lyukak kezdik tarkítani. A további vizsgálat rámutatott, hogy a férgek kevesebb, mint egy óra alatt kikezdik a zacskókat.
Tizenkét óra elteltével a műanyagmajszolás a műanyag tömegének jelentős csökkenését (92 mg) idézte elő. A szerzők szerint a degradáció üteme nagyon gyors más friss felfedezésekéhez képest, úgymint a tavaly bejelentett baktériumokhoz mérten, amelyek naponta csak 0,13 mg műanyagot tudnak lebontani.
Azt is kiderítették, hogy a hernyók nemcsak elfogyasztják a műanyagot, hanem a polietilént kémiai úton etilénglikollá alakítják. Úgy hiszik, ez a helyzet állhat fenn az aszalványmoly hernyójánál is.
Bár ezek a hernyók általában nem esznek műanyagot, a szakemberek gyanúja szerint képességük természetes szokásaik mellékterméke. A viaszmolyok petéiket méhkasokba rakják le. A kikelő hernyók a lipidek változatos elegyét hordozó méhviaszon növekednek.
A szerzők szavai szerint a viasz biológiai lebomlásának molekuláris részletei további kutatást igényelnek, de valószínű, hogy a méhviasz és a polietilén emésztése ugyanolyan típusú kémiai kötések lebontásával jár. Bertocchini kifejtette, a viasz polimer, egyfajta természetes műanyag, kémiai szerkezete nem sokban különbözik a polietilénétől.
Amint a folyamat molekuláris részleteit feltárják, a kutatók szerint elősegíthetik a polietilén-hulladék kezelésére bevethető biotechnológiai megoldások kifejlesztését.
A vizsgálatról a Current Biology folyóirat számolt be.