Így szökött meg II. Rákóczi Ferenc a börtönből

Bécsújhely város kapujában az őrök éppen nekigyürkőztek, hogy leeresszék a sorompót, ahogy éjszakára szokás. Ám akkor a kapu felé ügetett egy jó formájú szürke ló, hátán egy önfeledten dúdolgató dragonyossal, így megvárták, hogy átmenjen a rámpán, gondolták, részeg.

Miután megtudta, hogy a császári udvar a magyar törvények mellőzésével akarja őt elítélni, 1701 november 7-éről 8-ára virradó éjjel megszökött bécsújhelyi börtönéből II. Rákóczi Ferenc.

„Heródes nem rettegett jobban a Gyermektől, mint a Habsburg-házi I. Lipót és udvara II. Rákóczi Ferenctől” – írta Benkő Samu Széchenyi-díjas erdélyi magyar művelődéstörténész Rákóczi Vallomások című művének előszavában. Amikor kitudódott, hogy a herceg felvette a kapcsolatot XIV Lajos francia királlyal, Bécs pánikszerűen elfogatta.

I. Lipót Habsburg császár utasítására 1701-ben a nagysárosi kastélyban letartóztatták a hűtlenséggel vádolt Rákóczi Ferencet, majd Bécsújhelyen május 29-én a várbörtönbe zárták.  A herceg ügyében összeült különbíróság megállapította a hűtlenség elkövetését, és az ügyész fej- és jószágvesztésre szóló ítéletet kért.

Felesége Sarolta Amália hessen–wanfriedi hercegnő nem hagyta cserben a későbbi fejedelmet, amint tehette, minden befolyását latba vetette férje kiszabadításáért, lefizette a bécsújhelyi börtön parancsnokát, és elhitette vele, hogy a szöktetést befolyásos emberek támogatják.

Rákóczi kivégzése esetén sokan európai diplomáciai bonyodalmaktól tartottak, így eshetett meg, hogy a bécsi intrikák szövevényes hálójában ellenérdekek is csatába szálltak a császári akarattal szembe. A szökésben állítólag közvetve részt vett I. Lipót jezsuita gyóntatója és több udvari személy is. A lelépéshez viszont közvetlenül asszisztált Gottfried Lehmann kapitány, a Rákóczit őrző dragonyos szakasz parancsnoka.

A börtönparancsnok eleinte Rákóczit bűnösnek tartotta, és szigorúan őriztette, az étkezések alkalmával például személyesen vágta apróra a húst és kenyeret, nehogy a fogolyhoz elrejtett tárgyat csempészhessenek be, de keménysége, ahogy a fogvatartottat kezdte megismerni, egyre inkább enyhült.

1701 november 7-én est Lehmann kapitány és a parancsnok öccse egy dragonyos egyenruha társaságában keresték fel zárkájában a későbbi fejedelmet. A legendák szerint elküldték Rákóczi szobája elől az őrt. A rab átvedlett dragonyossá, és egy jókora zsákot a vállára véve követte a kapu felé Lehmannékat. A folyosókon járók ügyet se vetettek a dragonyosra, a kapunál az őrség még tisztelgett is a kis társaságnak.

Rákóczi alakja senkinek sem tűnt fel, egy magas, bajszos, a Castelli-ezred egyenruhájába öltözött fiatal dragonyost láttak. A börtönkapun kívül egy korábban előkészített lóra ült és kilovagolt Bécsújhely kapuján. Az őrség itt se foglalkozott vele.

Rövid idő múlva Magyarország minden vármegyéjében kihirdették I. Lipót császár rendeletét: aki élve adja kézbe Rákóczit, tízezer forintot kap; hatezret, aki holtan. Ki meg rejtőzteti, tud felőle, de hallgat, an­nak még az anyjától szopott tej is ke­serűre fordul a szájában – hirdette a felhívás.

December végén négy nagyobb városban Lehmann kapi­tány négybe vágott testének darabjait tűzték ki elrettentő például.

Az udvar arra gyanakodott, hogy a fejedelem magyarlakta területen tartózkodik, ezért nem találtak rá.

Szökése után Rákóczi Lengyelországba menekült, 1703-ban a kurucok onnan hívták haza a felkelés vezetésére.

Forrás: hirado.hu